2024. március 28. csütörtök
Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kutyák és biciklik

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

A városon kívül bringázva valahonnan kifutott egy nagy, fekete szállási kutya, aki megkergetett, nem tudtam elérni akkora sebességet, hogy a vadállattól elmeneküljek. A nadrágom szárának cafatai maradtak a fogai között. Csorba Zoltán:

Az eddigi évtizedeim során nem volt szerencsém a kutyákkal és a biciklikkel. Számtalan kellemetlen történetet, egészen frisseket is, tudnék felsorolni, a kutyákkal való kölcsönös ellenszenvből eredően. Nem teszem, mert akkor elveszíteném a nagyszámú kutyaimádó és állatvédő ismerősöm rokonszenvét. Pedig igazán törekedtem, annyira szerettem volna én is, mint mások, megsimogatni a kutyuska okos, kedves fejét, elgondoltam, ha úgy alakul, hogy egyszer kertes házba költözünk, elhozunk a menedékhelyről egy saját kiskutyát, aki esetleg  barátsággal viszonyulna hozzám... Nem tudom, hogy ez bekövetkezhetne-e, az eddigiek során ez az állatfajta csak vicsorítással, hisztérikus ugatással, támadással fogadta jelenlétemet. Még a legkisebbek is, éppen ezek a leutálatosabbak... Na de nem folytatom, mert még...

Általában a bajok forrását a gyermekkorban keresik. A kutyákkal és biciklikkel való malőröm is akkor kezdődött. Talán még 3 éves sem voltam, amikor Becsén, a Városban, a Moša Pijade és a Zöldfás (akkor Boris Kidrič) utcák kereszteződésénél lévő vasárus bolt kirakatában kinéztem magamnak egy zöld színű háromkerekes kisbiciklit. Beleszerettem. Rágtam a szüleim nyakát, rimánkodtam, de végül nem azt, hanem egy bontott részekből összehegesztett nagyobb, kétkerekű kerékpárt kaptam. „Nem kell a Seszták biciklije, én a bukszásat akarom” – fakadtam ki. Akkoriban a Dungyerszki-kastélyhoz tartozó iskolaépületben éltünk, a Hegyesi úton, abban a magasságban a Topolyai úton volt egy néhány házból álló kis település, aminek még neve sem volt. Ezek között az egyik házban működött a Seszták féle kovácsműhely. Édesapám jóban volt a Seszták bácsival, aki összehegesztette az említett kerékpárt. A háromkerekeset pedig azért neveztem bukszásnak, mert az ülésre rá volt erősítve egy kis szerszámos erszény is, mint a nagy bicikliknél.

A Seszták biciklit – értelmezésemben: biciGli -  nem tudtam vezetni, mert el sem értem az ülést, így a kerékpározásom abban merült ki, hogy naphosszat tologattam. Mire felnőttem akkorára, hogy elértem volna, meguntam.

Az elkövetkező évek, évtizedek során sem volt szerencsém a bringákkal. Nem is igen kedveltem ezt a járműt. A legtöbbször az bosszantott, hogy leesett a lánca, miután kezeimet összeolajozva visszaraktam, ismét leesett... Vagy nyolcas volt a kerékben, vagy a kerék hozzáért a sárvédőhöz, vagy „szalajtott” (hiába forgatja az ember a pedált, kerék nem veszi át a fordulatot, különösen emelkedőknél jelentkezett ez a meghibásodás), vagy „bekapta a lánc” a nadrágom szárát, vagy... Olyan is volt, hogy a rendőr meg akart büntetni, mert nem világított a lámpa és veszélyeztettem a közbiztonságot. Amikor Újvidéken laktunk, végre szert tettem egy hibátlan kerékpárra, egy időben ezzel karikáztam be a Magyar Szóba a munkahelyre a Duna parti sétányon keresztül. Egy szerencsétlen napon, délután a lépcsőházban valaki lelopta róla mind a két kereket, pedig a kerékpár törzse oda volt láncolva a lépcső korlátjához...

Sokat beszélgettünk a családban arról, hogy milyen egészséges a kerékpározás, Budapesten mindenfelé léteznek kerékpárutak, körbe lehet karikázni a Margit szigetet, a Hajógyári szigetet... Vettünk egy kerékpárt, amit Emma felségemmel felváltva használtunk, majd idén májusban a Margit utcai kereskedésben vásároltam magamnak egy jóképű, fehér, vázas (tehát férfi) biciklit. Azóta kettesben tettünk kellemes utakat, például a Római partra, de a vasúti hídon is átmentünk Újpestre, tervben volt, hogy bevállalunk egy túrát egészen a Margit hídig, vagy még tovább.

Az egyik ilyen biciklizés során furcsa hangokat hallottam a hátsó kerék felől. Kirepedt a gumi és hozzáért a sárvédőhöz. Még el tudtam menni vele a hozzánk legközelebbi szerelőhöz, aki lecserélte az abroncsot 5000 forintért.

Vasárnap reggel elhatároztam, hogy még a tervezett délutáni bringázás előtt teszek egy kört, hogy felfedezzem, honnan hallatszik a hangos szurkolás, amin már napok óta tépelődünk. Az óbudai III. kerület stadionja nem lehet, nem abból az irányból jön,az észak-nyugati irányban pedig tudtunkkal nincs semmilyen stadion. Pedig nem tíz-húsz, hanem legalább száz ember szurkolása hallatszott. Elindultam nyugati irányban, megtettem majd 5 kilométert amikor egy nagy durranással szétfeslett az első kerék gumija, mint ahogy a Forma 1-es futamokon olykor megtörténik. Még szerencse, hogy komótosan vezettem, a defektet túléltem, nem repültem le az árokba. Nem maradt más hátra, hazatoltam a bringát. Mellettem jókedvű, egészségesen izzadó kerékpárosok húztak el, én meg baktattam az út szélén szomorúan, a tűző napsütésben. Hétfőn reggel pedig tolhatom a mesterhez (4,5 km) aki remélhetőleg egy újabb 5000 forintért megreperálja. Ha belegondolok: ez a plusz 10.000 forinttal akár rendes kerékpárt is vásárolhattam volna.

De nem adom fel! A jövő héten ismét bringára pattanok. Annak reményében, hogy nem fog megismétlődni sem a durr-defekt, sem az, ami egyszer fiatal koromban: a városon kívül bringázva valahonnan kifutott egy nagy, fekete szállási kutya, aki megkergetett, nem tudtam elérni akkora sebességet, hogy a vadállattól elmeneküljek. A nadrágom szárának cafatai maradtak a fogai között.

P.s. Utóbb felfedeztem a szurkolás forrását is. Nem messze tőlünk, csak más irányban mint ahogy gondoltam, szinte egyik napról a másikra kinőtt egy baseball-pálya. Nem akármilyen pálya, hanem hivatalosan: aréna. Szerintem egy kis túlzás azt a két sor lelátót arénának nevezni, de a feltüntetett elnevezés: Óbudai Baseball Aréna. Ősztől majd kilátogatok – ha már itt van a szomszédságban – a magyar baseball dicső hagyományait ápoló, már nevében is magyaros Budapest Reds Baseball SC mérkőzéseire. És vásárolok egy baseball ütőt. Nem árt, ha van a kocsiban...

 

 

2018. július 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább

Deli Andor, a megtollasodott pártkatona

Már most el lehet mondani, hogy Deli Andor vajdasági fideszes/vémeszes EP képviselő tíz évig ott volt >

Tovább

Mindenütt átutazó

Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem >

Tovább

Pásztor-kultusz építés

Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás >

Tovább

Amikor jön a vonat

Ebből a történetből persze senki nem fog jól kijönni. Nem fogják megszólaltatni az olyan, Lovas és >

Tovább

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább