2019. február 19. kedd
Ma Zsuzsanna, Eliza, Konrád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Kutyák és biciklik

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

A városon kívül bringázva valahonnan kifutott egy nagy, fekete szállási kutya, aki megkergetett, nem tudtam elérni akkora sebességet, hogy a vadállattól elmeneküljek. A nadrágom szárának cafatai maradtak a fogai között. Csorba Zoltán:

Az eddigi évtizedeim során nem volt szerencsém a kutyákkal és a biciklikkel. Számtalan kellemetlen történetet, egészen frisseket is, tudnék felsorolni, a kutyákkal való kölcsönös ellenszenvből eredően. Nem teszem, mert akkor elveszíteném a nagyszámú kutyaimádó és állatvédő ismerősöm rokonszenvét. Pedig igazán törekedtem, annyira szerettem volna én is, mint mások, megsimogatni a kutyuska okos, kedves fejét, elgondoltam, ha úgy alakul, hogy egyszer kertes házba költözünk, elhozunk a menedékhelyről egy saját kiskutyát, aki esetleg  barátsággal viszonyulna hozzám... Nem tudom, hogy ez bekövetkezhetne-e, az eddigiek során ez az állatfajta csak vicsorítással, hisztérikus ugatással, támadással fogadta jelenlétemet. Még a legkisebbek is, éppen ezek a leutálatosabbak... Na de nem folytatom, mert még...

Általában a bajok forrását a gyermekkorban keresik. A kutyákkal és biciklikkel való malőröm is akkor kezdődött. Talán még 3 éves sem voltam, amikor Becsén, a Városban, a Moša Pijade és a Zöldfás (akkor Boris Kidrič) utcák kereszteződésénél lévő vasárus bolt kirakatában kinéztem magamnak egy zöld színű háromkerekes kisbiciklit. Beleszerettem. Rágtam a szüleim nyakát, rimánkodtam, de végül nem azt, hanem egy bontott részekből összehegesztett nagyobb, kétkerekű kerékpárt kaptam. „Nem kell a Seszták biciklije, én a bukszásat akarom” – fakadtam ki. Akkoriban a Dungyerszki-kastélyhoz tartozó iskolaépületben éltünk, a Hegyesi úton, abban a magasságban a Topolyai úton volt egy néhány házból álló kis település, aminek még neve sem volt. Ezek között az egyik házban működött a Seszták féle kovácsműhely. Édesapám jóban volt a Seszták bácsival, aki összehegesztette az említett kerékpárt. A háromkerekeset pedig azért neveztem bukszásnak, mert az ülésre rá volt erősítve egy kis szerszámos erszény is, mint a nagy bicikliknél.

A Seszták biciklit – értelmezésemben: biciGli -  nem tudtam vezetni, mert el sem értem az ülést, így a kerékpározásom abban merült ki, hogy naphosszat tologattam. Mire felnőttem akkorára, hogy elértem volna, meguntam.

Az elkövetkező évek, évtizedek során sem volt szerencsém a bringákkal. Nem is igen kedveltem ezt a járműt. A legtöbbször az bosszantott, hogy leesett a lánca, miután kezeimet összeolajozva visszaraktam, ismét leesett... Vagy nyolcas volt a kerékben, vagy a kerék hozzáért a sárvédőhöz, vagy „szalajtott” (hiába forgatja az ember a pedált, kerék nem veszi át a fordulatot, különösen emelkedőknél jelentkezett ez a meghibásodás), vagy „bekapta a lánc” a nadrágom szárát, vagy... Olyan is volt, hogy a rendőr meg akart büntetni, mert nem világított a lámpa és veszélyeztettem a közbiztonságot. Amikor Újvidéken laktunk, végre szert tettem egy hibátlan kerékpárra, egy időben ezzel karikáztam be a Magyar Szóba a munkahelyre a Duna parti sétányon keresztül. Egy szerencsétlen napon, délután a lépcsőházban valaki lelopta róla mind a két kereket, pedig a kerékpár törzse oda volt láncolva a lépcső korlátjához...

Sokat beszélgettünk a családban arról, hogy milyen egészséges a kerékpározás, Budapesten mindenfelé léteznek kerékpárutak, körbe lehet karikázni a Margit szigetet, a Hajógyári szigetet... Vettünk egy kerékpárt, amit Emma felségemmel felváltva használtunk, majd idén májusban a Margit utcai kereskedésben vásároltam magamnak egy jóképű, fehér, vázas (tehát férfi) biciklit. Azóta kettesben tettünk kellemes utakat, például a Római partra, de a vasúti hídon is átmentünk Újpestre, tervben volt, hogy bevállalunk egy túrát egészen a Margit hídig, vagy még tovább.

Az egyik ilyen biciklizés során furcsa hangokat hallottam a hátsó kerék felől. Kirepedt a gumi és hozzáért a sárvédőhöz. Még el tudtam menni vele a hozzánk legközelebbi szerelőhöz, aki lecserélte az abroncsot 5000 forintért.

Vasárnap reggel elhatároztam, hogy még a tervezett délutáni bringázás előtt teszek egy kört, hogy felfedezzem, honnan hallatszik a hangos szurkolás, amin már napok óta tépelődünk. Az óbudai III. kerület stadionja nem lehet, nem abból az irányból jön,az észak-nyugati irányban pedig tudtunkkal nincs semmilyen stadion. Pedig nem tíz-húsz, hanem legalább száz ember szurkolása hallatszott. Elindultam nyugati irányban, megtettem majd 5 kilométert amikor egy nagy durranással szétfeslett az első kerék gumija, mint ahogy a Forma 1-es futamokon olykor megtörténik. Még szerencse, hogy komótosan vezettem, a defektet túléltem, nem repültem le az árokba. Nem maradt más hátra, hazatoltam a bringát. Mellettem jókedvű, egészségesen izzadó kerékpárosok húztak el, én meg baktattam az út szélén szomorúan, a tűző napsütésben. Hétfőn reggel pedig tolhatom a mesterhez (4,5 km) aki remélhetőleg egy újabb 5000 forintért megreperálja. Ha belegondolok: ez a plusz 10.000 forinttal akár rendes kerékpárt is vásárolhattam volna.

De nem adom fel! A jövő héten ismét bringára pattanok. Annak reményében, hogy nem fog megismétlődni sem a durr-defekt, sem az, ami egyszer fiatal koromban: a városon kívül bringázva valahonnan kifutott egy nagy, fekete szállási kutya, aki megkergetett, nem tudtam elérni akkora sebességet, hogy a vadállattól elmeneküljek. A nadrágom szárának cafatai maradtak a fogai között.

P.s. Utóbb felfedeztem a szurkolás forrását is. Nem messze tőlünk, csak más irányban mint ahogy gondoltam, szinte egyik napról a másikra kinőtt egy baseball-pálya. Nem akármilyen pálya, hanem hivatalosan: aréna. Szerintem egy kis túlzás azt a két sor lelátót arénának nevezni, de a feltüntetett elnevezés: Óbudai Baseball Aréna. Ősztől majd kilátogatok – ha már itt van a szomszédságban – a magyar baseball dicső hagyományait ápoló, már nevében is magyaros Budapest Reds Baseball SC mérkőzéseire. És vásárolok egy baseball ütőt. Nem árt, ha van a kocsiban...

 

 

2018. július 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nem megy közel, nem ás mélyre, nem kér számon

Elhallgat, elferdít, eltussol. Vannak szerkesztőségeink, amelyekben nem is újságírás folyik, hanem politikai jellegű tájékoztatás. A leginkább >

Tovább

Visszatértek a kommunisták?

Sokkal szigorúban ítélem meg a többpártrendszer álszentjeit. Ők szendén „elviselik”, hogy az új hatalom dédelgesse, kitüntesse, >

Tovább

A Fidesz és az Európai Néppárt

„A Fidesz mozgástere a Néppártban közelít a nullához, s lehet, hogy a pártcsalád előbb-utóbb elérkezettnek látja >

Tovább

Közpénzekből pártsajtó

A délvidéki/vajdasági magyar közösség helyzete, őshonos kisebbségi jogai csak akkor érvényesül(het)nek, ha az itteni magyar nyelvű >

Tovább

Aki mer, az nyer

Így működik a diktátor, a diktatúra. Nem maffiaállam, nem hibrid rezsim, diktatúra. Csak be kéne végre >

Tovább

Inkább a románok, mint a vörösök...

Nagykárolyban Nagy Pál ezredes nem volt hajlandó fegyvert adni a vörös katonáknak. „Jönnek a románok, de >

Tovább

A politikai játszmák üstjében rotyogó kásás szóbeszédről

Vajon az a 14 nap nem volt elegendő ahhoz, hogy pártelnökként, tartományi parlamenti elnökként, a Haladók >

Tovább

Vidéki fiúk...

Orbánt látva azonban nem ez jut eszembe, hanem a vidéki fiú, aki győzelemre vitte a kapitalizmust, >

Tovább

Szerbia és Magyarország a „részben szabad” országok között

A 2019. évi jelentés Magyarországot Szerbiával együtt azok közé az országok közé sorolta, amelyekben „korlátozottá vált >

Tovább

Babits és Grendel dilemmái

Kiábrándította a pesti liberális írók értékrendi kánonja. Szemmel láthatóan a rendszerváltás után alábbhagyott az a nyitottság, >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

1999 októberében Párizsban jártam, úton-útfélén tüntettek. A kormány tárgyalt vagy nem tárgyalt a tüntetőkkel, de a >

Tovább

„Egyszer minden mandátum lejár...”

A haladó VMSZ elnöke a magyar közösségben egyébként sem arról nevezetes, hogy javította volna a helyzetünket. >

Tovább