2020. április 5. vasárnap
Ma Vince, Irén, Teodóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A pápuák velünk vannak

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Gondolom, a nagy pápuai népi gyűlés már meg is rendelte a legújabb nyugat-balkáni térképeket, és szakértőket bízott meg, hogy megtalálják a vitatott területeket, hogy meghozhassák a végső döntést. Addig viszont nem marad más számunkra, minthogy fenntartással fogadjuk a két rivális tisztségviselő kijelentéseit, tudván tudva, hogy az igazmondás nem tartozik vidékeink politikusainak erényei közé. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például abban a kérdésben, hogy jöhet-e a katolikus egyházfő Szerbiába vagy sem?

Az meg már egyenesen nevetséges lesz számukra, hogy felkent államférfiak – a digitális forradalom 21-dik századában! - nyilvánosan kézcsókkal illetik az egyházi méltóságokat, konkrétan Irinej pátriárkát, mintha felettesük lenne, vagy közvetítői szerepet töltene be köztük és az égiek között. Amint tette ezt a közelmúltban Aleksandar Vučić, amikor a vele való találkozással nyitotta meg a Koszovóról szóló úgynevezett belső dialógust, jelezve, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít a SPC véleményének.

Korábban Boris Tadić és Tomislav Nikolić is feliratkozott a „kezet csókolók” listájára, egyedül a konokul ateista Milošević volt kivétel. Neki csak arra kellett az egyház, hogy a hívők tömegeit is megbolondítsa háborús terveivel, ami sikerült is neki. (...)

Visszatérve a folyton halogatott pápa-látogatáshoz: a jelek szerint most ismét a szerb egyház szólt bele a katolikus egyházfő (aki különben a Vatikán államfőjének szerepét is betölti, így látogatásának sokkal nagyobb nyomatéka lenne) látogatásába, meghiúsítva Ivica Dačić külügyminiszter próbálkozását, hogy nyélbe üsse a vizitet. Persze, nem azért fáradozik ez ügyben Dačić, mintha különös szimpátiát érezne a katolikus egyház iránt vagy nagyon megtetszett volna neki Ferenc pápa legutóbbi enciklikája, esetleg az egyházak közeledésének híve lenne, hanem egészen pragmatikus okokból: Koszovó miatt. Közismert, hogy a Vatikán nem ismeri el Koszovó függetlenségét, s ez az állásfoglalás, mint tudjuk, alapvető mérce a szerb külügy számára a diplomáciai viszonyokban.

„Aligha számíthatunk rá, hogy a jövőben akad még egy pápa, aki nagyobb megértést tanúsít a szerb álláspont iránt”, vallotta be Dačić, hogy miért híve a pápalátogatásnak. Ami mellesleg jelentős mértékben megerősítené Szerbia nyugati pozícióit is.

De mit tehetünk, ha Irinej pátriárka másként gondolkodik? És makacsul ellentmond a vizitnek, a szerb vezetőség pedig továbbra is úgy hallgat rá, mint a kis ministránsok atyáskodó plébánosukra. Beavatottak szerint az SPC három feltételhez kötné beleegyezését: hogy a Vatikán utasítsa el a horvát Stepinac érsek szentté avatását és kérjen bocsánatot a katolikus papok szerepvállalásáért a jasenovaci haláltáborban történtekért és a kilencvenes években játszott szerepükért. Amíg ez nem történik meg, addig „korainak” találják Ferenc pápa idelátogatását.

Hogy a SPC-nek is illene bocsánatot kérnie egy s másért, ami a kilencvenes években történt, s amiben oly lelkesen vettek részt az ortodox lelki atyák, például a szomszédirtó háborúba induló önkéntesek fegyvereinek megszentelésében (mint azt a fennmaradt fotók tanúsítják), nos, ez nem szerepel a feltételek között. Összhangban azzal az általános itteni meggyőződéssel, hogy „mi mindig az igazság oldalán álltunk…”. Kivéve, amikor nem.

Érdekes elmélettel állt elő ezzel kapcsolatban a szerb egyház ügyeinek jó ismerője, Draško Djenović elemző. Szerinte a belgrádi vezetésnek végre a sarkára kellene állnia, és megfenyegetni az SPC-t, hogy megszünteti adómentességi kiváltáságát. Hadd fizessék ők is a drága ÁFÁ-t, azaz a PDV-t, mint a többi halandó, és ezzel párhuzamosan szigorú ellenőrzésnek vetni alá az egyház pénzügyeit. Nem telne el egy nap sem, véli az elemző, és Irinej azonnal megváltoztatná véleményét. Mert egy dolog a szent koszovói ügy, és megint más a magánvagyon, amire az oly buzgó pópák is pont olyan érzékenyek, mint az őket példaképüknek tekintő hívők.

Ha a pápalátogatási dilemma egyelőre nem Dačić javára dőlt el, de vígasztalhatja magát egy másik nagy diplomáciai sikerrel: jelentkezett a hatodik állam, amely hajlandó visszavonni Koszovó elismerését. Néhány napig, mint egy ügyes médiaszakértő, izgalomban tartotta a nagyközönséget, hogy mely világhatalomról van szó, és csak annyit árult el, hogy az illető ország területileg ötször nagyobb Szerbiánál! Hadd ámuldozzon a jónép, hogy külügyminiszterük mekkora befolyással bír, hogy még egy ötszörte nagyobb állam vezetését is meg tudta győzni. Aztán előállt a farbával, és bejelentette, hogy Pápua Új-Guineáról van szó, a nagypolitikában közismerten befolyásos óceániai hatalomról, amelynek döntő szava van nemzetközi kérdésékben. Hogy mivel tudta meggyőzni a pápuákat, hogy változtassák meg véleményüket, az mély rejtély maradt.

Mindegy, az elismerés visszavonása a hatodik ország részéről az alig egy év alatt kifejtett diplomáciai erőfeszítések nyomán mindenképpen elismerésre méltó eredmény a szerb külügyminiszter számára. Még akkor is, ha tudjuk, hogy még körülbelül száz kormányt kellene meggyőznie. Ugyanis ennyien ismerték el Koszovó függetlenségét, Pristina szerint 117-en, de ebből is nyugodtan levonhatunk néhányat.

Csak egy szépséghibája van a dolognak: Behgjet Pacolli pristinai külügyminiszter azon nyomban megcáfolta, és kitalációnak nevezte Dačić állítását Pápua Új-Guineával kapcsolatban, mert szerinte a pápuák igenis kitartanak Koszovó elismerése mellett.

Gondolom, a nagy pápuai népi gyűlés már meg is rendelte a legújabb nyugat-balkáni térképeket, és szakértőket bízott meg, hogy megtalálják a vitatott területeket, hogy meghozhassák a végső döntést. Addig viszont nem marad más számunkra, minthogy fenntartással fogadjuk a két rivális tisztségviselő kijelentéseit, tudván tudva, hogy az igazmondás nem tartozik vidékeink politikusainak erényei közé.

 

2018. július 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)

A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

Kellemes meglepetés

Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább