Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A pápuák velünk vannak
J. Garai Béla
Gondolom, a nagy pápuai népi gyűlés már meg is rendelte a legújabb nyugat-balkáni térképeket, és szakértőket bízott meg, hogy megtalálják a vitatott területeket, hogy meghozhassák a végső döntést. Addig viszont nem marad más számunkra, minthogy fenntartással fogadjuk a két rivális tisztségviselő kijelentéseit, tudván tudva, hogy az igazmondás nem tartozik vidékeink politikusainak erényei közé. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például abban a kérdésben, hogy jöhet-e a katolikus egyházfő Szerbiába vagy sem?
Az meg már egyenesen nevetséges lesz számukra, hogy felkent államférfiak – a digitális forradalom 21-dik századában! - nyilvánosan kézcsókkal illetik az egyházi méltóságokat, konkrétan Irinej pátriárkát, mintha felettesük lenne, vagy közvetítői szerepet töltene be köztük és az égiek között. Amint tette ezt a közelmúltban Aleksandar Vučić, amikor a vele való találkozással nyitotta meg a Koszovóról szóló úgynevezett belső dialógust, jelezve, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít a SPC véleményének.
Korábban Boris Tadić és Tomislav Nikolić is feliratkozott a „kezet csókolók” listájára, egyedül a konokul ateista Milošević volt kivétel. Neki csak arra kellett az egyház, hogy a hívők tömegeit is megbolondítsa háborús terveivel, ami sikerült is neki. (...)
Visszatérve a folyton halogatott pápa-látogatáshoz: a jelek szerint most ismét a szerb egyház szólt bele a katolikus egyházfő (aki különben a Vatikán államfőjének szerepét is betölti, így látogatásának sokkal nagyobb nyomatéka lenne) látogatásába, meghiúsítva Ivica Dačić külügyminiszter próbálkozását, hogy nyélbe üsse a vizitet. Persze, nem azért fáradozik ez ügyben Dačić, mintha különös szimpátiát érezne a katolikus egyház iránt vagy nagyon megtetszett volna neki Ferenc pápa legutóbbi enciklikája, esetleg az egyházak közeledésének híve lenne, hanem egészen pragmatikus okokból: Koszovó miatt. Közismert, hogy a Vatikán nem ismeri el Koszovó függetlenségét, s ez az állásfoglalás, mint tudjuk, alapvető mérce a szerb külügy számára a diplomáciai viszonyokban.
„Aligha számíthatunk rá, hogy a jövőben akad még egy pápa, aki nagyobb megértést tanúsít a szerb álláspont iránt”, vallotta be Dačić, hogy miért híve a pápalátogatásnak. Ami mellesleg jelentős mértékben megerősítené Szerbia nyugati pozícióit is.
De mit tehetünk, ha Irinej pátriárka másként gondolkodik? És makacsul ellentmond a vizitnek, a szerb vezetőség pedig továbbra is úgy hallgat rá, mint a kis ministránsok atyáskodó plébánosukra. Beavatottak szerint az SPC három feltételhez kötné beleegyezését: hogy a Vatikán utasítsa el a horvát Stepinac érsek szentté avatását és kérjen bocsánatot a katolikus papok szerepvállalásáért a jasenovaci haláltáborban történtekért és a kilencvenes években játszott szerepükért. Amíg ez nem történik meg, addig „korainak” találják Ferenc pápa idelátogatását.
Hogy a SPC-nek is illene bocsánatot kérnie egy s másért, ami a kilencvenes években történt, s amiben oly lelkesen vettek részt az ortodox lelki atyák, például a szomszédirtó háborúba induló önkéntesek fegyvereinek megszentelésében (mint azt a fennmaradt fotók tanúsítják), nos, ez nem szerepel a feltételek között. Összhangban azzal az általános itteni meggyőződéssel, hogy „mi mindig az igazság oldalán álltunk…”. Kivéve, amikor nem.
Érdekes elmélettel állt elő ezzel kapcsolatban a szerb egyház ügyeinek jó ismerője, Draško Djenović elemző. Szerinte a belgrádi vezetésnek végre a sarkára kellene állnia, és megfenyegetni az SPC-t, hogy megszünteti adómentességi kiváltáságát. Hadd fizessék ők is a drága ÁFÁ-t, azaz a PDV-t, mint a többi halandó, és ezzel párhuzamosan szigorú ellenőrzésnek vetni alá az egyház pénzügyeit. Nem telne el egy nap sem, véli az elemző, és Irinej azonnal megváltoztatná véleményét. Mert egy dolog a szent koszovói ügy, és megint más a magánvagyon, amire az oly buzgó pópák is pont olyan érzékenyek, mint az őket példaképüknek tekintő hívők.
Ha a pápalátogatási dilemma egyelőre nem Dačić javára dőlt el, de vígasztalhatja magát egy másik nagy diplomáciai sikerrel: jelentkezett a hatodik állam, amely hajlandó visszavonni Koszovó elismerését. Néhány napig, mint egy ügyes médiaszakértő, izgalomban tartotta a nagyközönséget, hogy mely világhatalomról van szó, és csak annyit árult el, hogy az illető ország területileg ötször nagyobb Szerbiánál! Hadd ámuldozzon a jónép, hogy külügyminiszterük mekkora befolyással bír, hogy még egy ötszörte nagyobb állam vezetését is meg tudta győzni. Aztán előállt a farbával, és bejelentette, hogy Pápua Új-Guineáról van szó, a nagypolitikában közismerten befolyásos óceániai hatalomról, amelynek döntő szava van nemzetközi kérdésékben. Hogy mivel tudta meggyőzni a pápuákat, hogy változtassák meg véleményüket, az mély rejtély maradt.
Mindegy, az elismerés visszavonása a hatodik ország részéről az alig egy év alatt kifejtett diplomáciai erőfeszítések nyomán mindenképpen elismerésre méltó eredmény a szerb külügyminiszter számára. Még akkor is, ha tudjuk, hogy még körülbelül száz kormányt kellene meggyőznie. Ugyanis ennyien ismerték el Koszovó függetlenségét, Pristina szerint 117-en, de ebből is nyugodtan levonhatunk néhányat.
Csak egy szépséghibája van a dolognak: Behgjet Pacolli pristinai külügyminiszter azon nyomban megcáfolta, és kitalációnak nevezte Dačić állítását Pápua Új-Guineával kapcsolatban, mert szerinte a pápuák igenis kitartanak Koszovó elismerése mellett.
Gondolom, a nagy pápuai népi gyűlés már meg is rendelte a legújabb nyugat-balkáni térképeket, és szakértőket bízott meg, hogy megtalálják a vitatott területeket, hogy meghozhassák a végső döntést. Addig viszont nem marad más számunkra, minthogy fenntartással fogadjuk a két rivális tisztségviselő kijelentéseit, tudván tudva, hogy az igazmondás nem tartozik vidékeink politikusainak erényei közé.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merre, vajdasági magyarok?
A közösségi elvárás az volt, hogy a két párt – a VMDK és a MPSZ – >
A „rendezetten zavaros” eszmék
A „rendezetten zavaros” eszmék könnyen elcsábítják a kiszámíthatatlan veszélyektől rettegő embereket, akik azzal a gondolattal is >
A Vajdaságba véletlenül betoppanó szemlélő idilli hangulatról számolhat be
Akad két-három kritikus hang, két-három politikusra terjed ki a figyelmük, hogy ezen kívül ki és mit >
Szerbiában továbbra sem lesz hiteles magyar érdekképviselet!
A magyar közösségnek a szerb parlamentben eddig sem volt és december 17. után sem lesz hiteles >
Népszavazás Vučićról
Az esetleges választási lopás arra kényszerítheti a polgárokat, hogy ismét az utcára vonuljanak, mint 2000. október >
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >