2019. november 14. csütörtök
Ma Aliz, Vanda, Huba, Klementina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Fordítók és „fordítók”

A bírósági fordítók kinevezésében nincsen se szakmaiság, se tervszerűség!

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Természetesen Nyilas titkárságának kellene/kellett volna (erre is) felügyelni és javasolni a területileg illetékes felsőbírósági elnököknek a fordítók kinevezését, akik nélkül a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos használata nem valósulhat meg. Ennek érdekében nem tett semmit sem az MNT, annak a Nyelvhasználati Bizottsága (amelyiknek az elnöke egyébként bírósági fordító is, vagy éppen azért?), de a Tartományi Ombudsman sem. Bozóki Antal:

A napokban eljuttatták hozzám (is) Nyilas Mihály, a Tartományi Kormány alelnökének, a tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkárának a 2018. március 29-i 128-74-15/2017-02 számú határozatát, amely hét magyar nyelvi bírósági fordító kinevezéséről szól.

Feltűnt, hogy közöttük van a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) két tisztségviselője, éspedig Petkovics Márta, földrajz tanár, a Végrehajtó Bizottság tagja (Magyar Összefogás – VMSZ) és Lulić (másutt Lulity) Emil, okleveles jogász, „az MNT elnökének jogi tanácsadója”, de Juhász Bálint, közgazdász, a Prosperitati Alapítvány „ügyvezetője”,  a VMSZ Elnökségének tagja is. Mikor és hol tettek eleget ezek a személyek eleget a(z egyetemi képzettség és a jogi terminológia melletti 3.) pályázati feltételnek, miszerint a felhívásra csak azok jelentkezhetnek, akiknek „legkevesebb öt év gyakorlatuk van a fordítói munkakörben”?

A határozat indoklásában az is olvasható, hogy Jerasz Anikó, a szerb, mint környezetnyelv tanára, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke (Magyar Összefogás – VMSZ), is a jelöltek között volt (csak éppen nem sikerült neki az írásbeli vizsga...).

Mi lehet az oka az MNT (és a VMSZ) tagok, a „polgármesteri tanácsos”, vagy éppen a Tartományi Ombudsman helyettese hirtelen érdeklődésének a felelős, fáradtságos, alul- és rendszertelenül fizetett bírósági fordítói munka iránt? Talán nincsen elég munkájuk, vagy kevés a fizetésük? Esetleg hátat akarnak fordítani a politikának? Esetleg: Addig vizsgázzunk, amíg Nyilas a titkár?

A válaszokat találgatni ugyan lehet(ne), de nem ez a fontos. Egy azonban biztos: Mindenkinek joga van olyan képzésben részt venni, illetve olyan vizsgát tenni, amilyent csak kíván. A gyakorlatban majd elválik, hogy ki képes és ki nem ellátni a munkakörét. Mert bizony, mint minden szakmában, így a fordítók és a „fordítók” között is nagy lehet a különbség.

Mielőtt azonban részletesebben elemezném a határozatot, lássuk, hogy is állunk a Tartományban a magyar bírósági fordítókkal? Ezeknek ugyanis fontos feladat jutott a magyar nyelv egyenrangúsága biztosításának a bírósági és a közigazgatási eljárásokban, a hivatalos és magán okiratok fordításában.

 A Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság adatai szerint, a magyar nyelv és írás – Vajdaság 45 községe közül – 31 községben (vagy az illető község valamelyik településén) van hivatalos használatban.

A tartományban eddig magyar nyelvi fordító 63 volt, majd március 29-én újabb hét állandó bírósági fordító kinevezésére került sor, amivel a számuk 70-re növekedett. (Kérdés viszont, hogy ezek közül mennyien aktívak, hány esetben alkalmazták őket? Erről csak a bírósági és a községi pénzügyi szolgálatoknak vannak adatai. Ha ezt tudnánk, akkor lenne teljes a kép a fordítók tevékenységéről.)

A fordítók (a lakóhelyük szerinti) 15 községben vannak és a számuk a 1-től 11-ig váltakozik, illetve –  egy-egy községre átlagban 4,6 fordító van. A többi 16 községben jelenleg egyetlen magyar nyelvi fordító sincs.

A legtöbb fordító Újvidéken (11) és Szabadkán (10) van, majd Nagybecskerek (8) és Zenta (6), valamint Óbecse (5) következik. Ebben az öt községben összesen 40 fordító van, vagyis a fordítóknak több mint a fele. További tíz községben a fordítók száma 1-től 4-ig váltakozik. Ez, azt jelenti, egyrészt, hogy a fordítók száma kevés, másrészt pedig, hogy a területi elosztásuk

A másik probléma, hogy 16 községben, ahol a magyar nyelv is hivatalos használatban van, jelenleg egyetlen ilyen nyelvi fordító se nincsen. Ezek a községek: 1. Antalfalva, 2. Bács, 3. Csóka, 4. Fehértemplom, 5. Hódság, 6. Kishegyes, 7. Kevevára, 8. Magyarcsernye, 9. Zichyfalva, 10. Szécsány, 11. Szenttamás, 12. Titel, 13. Törökbecse, 14. Törökkanizsa, 15. Verbász és 16. Versec.

Hogyan lehet egyáltalán a magyar nyelv egyenrangú hivatalos használatáról beszélni, ha a községek több mint a felében, amelyekben a magyar nyelv (is) hivatalos használatban van, nincsen egyetlen magyar nyelvi bírósági fordító sem? Csak azok a fordítások a hitelesek ugyanis, amelyeket a bírósági fordítók készítenek és látnak el pecséttel. [Külön elemzés tárgya kellene, hogy legyen, melyik községekben működik (még) és melyekben nem a fordítói szolgálat. Hol számolták fel és hol maradt meg?]

Ez a helyzet egyáltalán nem megfelelő, csakúgy, mint a közjegyzők esetében. Csak „Zentán, Magyarkanizsán, Temerinben, Pancsován és Zomborban van magyar közjegyző”.  Ezt Nyilas Mihály így fogalmazta meg: „A valós helyzet, hogy vannak betöltetlen közjegyzői helyek Vajdaságban, ugyanis nincs elegendő számú szerb anyanyelvű jogász, aki letette volna a közjegyzői vizsgát. Ugyanez vonatkozik a kisebbséghez tartozó okleveles jogászokra is”. Csak éppen nem látja az aránytalanságot a többség nemzethez és kisebbségekhez tartozó közjegyzők száma között!

 A legutóbbi fordítói szakvizsgára 25-en jelentkeztek. Ezek közül a nyelvtudási és a szakterminológiai ellenőrzésén 23-an jelentek meg. A szóbeli vizsgáról egy (filológus) jelölt távol maradt, miután az írásbelin „elégtelen” osztályzatot szerzett. (Milyen nyelvész lehet?)

A 22 fordítói jelölt közül 13-an vizsgáztak sikeresen. Ezek között található két olyan jelölt is, aki „elégtelen” osztályzatot kapott az írásbelin, a szóbelin pedig „jelesre” értékelték. Végül mindkettő „letette” a vizsgát – értékelte összegezve a bizottság. Hogyan lehetséges ez?

A 13 eredményesen vizsgázó közül Nyilas Mihály – „a bizottság rangsorolása alapján” – az első hetet nevezte ki az említett felsőbíróságok fordítójának. A többi hat között van három okleveles jogász, egy szociológus, egy okleveles közgazdász, egy szerb irodalom- és nyelvtanár.

Ha mind a 13 (szóbeli és az írásbeli) eredményét „letette” a vizsgát összevont osztályzatot kapott, akkor ki és milyen kritériumok alapján rangsorolta őket?

Az állandó bírósági tolmácsokról szóló hatályos szabályzat (2. szakasza) értelmében, a különböző nyelvi, valamint a siketek és némák számára a bírósági fordító(k)/tolmácsok iránti szükségletet a felsőbíróságok elnökei mutatják ki” és továbbítják az említett tartományi titkárságnak. (Vajdaságban összesen hat Felsőbíróság létezik: Nagybecskereken, Pancsován, Szávaszentdemeteren, Szabadkán, Újvidéken és Zomborban.) A kérelmek alapján évente egyszer (szeptember/decemberben) teszik közzé a felhívást a fordítók kinevezésére, majd következik a jelentkezők vizsgáztatása és kinevezése.

Ez valójában azt jelenti, hogy a (felső)bírósági elnököktől függ, mondhatnánk azt is, kényétől-kedvétől, hogy az alájuk rendelt  bíróságnak van-e vagy nincs – ez esetben nemzeti kisebbségi nyelvi – fordítója. Így következ(het)ett be, hogy napjainkban 16 községben, ahol a magyar nyelv (is) hivatalos használatban van, jelenleg egyetlen magyar nyelvi fordító se nincsen.

 Ezen a helyzeten és a szabályzaton mielőbb változtatni kell! Természetesen Nyilas titkárságának kellene/kellett volna (erre is) felügyelni és javasolni a területileg illetékes felsőbírósági elnököknek a fordítók kinevezését, akik nélkül a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos használata nem valósulhat meg. Ennek érdekében nem tett semmit sem az MNT, annak a Nyelvhasználati Bizottsága (amelyiknek az elnöke egyébként bírósági fordító is, vagy éppen azért?), de a Tartományi Ombudsman sem.

A jelenlegi jogszabály másik hiányossága, hogy csak annyi fordító kinevezésére kerül sor, amennyit a felsőbírósági elnökök szükségesnek tartanak. Ez valójában diszkriminatív rendelkezés. Lehetővé kellene tenni mindazok számára, akik sikeresen vizsgáztak, hogy gyakorolják a fordítói szakmát, vagyis mindegyiket ki kellett volna nevezni. (Most várhatnak legalább egy évet az esetleges újabb lehetőségre.) Ez által nagyobb lenne a fordítói konkurencia is és bizonyára többen él(het)nének az anyanyelv használati jogukkal is.

Feltűnő az is, hogy a hét most kinevezett fordító közül négy szabadkai illetőségű, egy csantavéri, egy óbecsei és egy kishegyesi. Közülük azonban egy se a lakóhelyén, vagy ehhez közelebb működő (felső)bírósághoz lett kinevezve: Két szabadkai és egy csantavéri fordító a zombori, a harmadik szabadkai és az óbecsei a nagybecskereki, a negyedik szabadkai a pancsovai, a kishegyesi illetékességű pedig az újvidéki felsőbírósághoz került. Kérdés azonban, hogy utaznak-e majd ilyen távolra (pl. Szabadkáról Nagybecskerekre, vagy Pancsovára) egy bírósági tárgyaláson vagy közigazgatási eljárásban való részvétel miatt? Minden egyes alkalommal szabadnapot vesznek ki? Kifizetődik-e ez nekik? Igaz, hogy ez már az ő dolguk, de ez is arra utal, hogy a fordítók kinevezésében nincsen se kellő szakmaiság, se tervszerűség!

Érdekes a most kinevezett fordítók szakmai összetétele is: Van köztük négy okleveles jogász, egy földrajz tanár, egy osztálytanító tanár és egy közgazdász. Nem mintha ez a munka kizárólag a jogászok számára lenne fenntartva, de hogyan tud majd fordítani egy olyan képzettségű személy, aki soha még csak a bíróság táján se járt, vagy azt sem tudja mi fán terem a közigazgatási eljárás?

A kinevezési határozat, az említett problémák mellett, felveti ezt a kérdést is: Most már a bírósági fordítói kinevezés sem csupán szakmai alapon történik?

Az említett problémákat, fenntartásokat, kétségeket és gyanúkat, csakis a mostani jogszabályok mielőbbi megváltoztatásával lehet(ne) áthidalni, és ha a fordítói szakvizsga lefolytatását ismét a Bölcsészettudományi Kar, vagy a szakma,  egy magyar – pártoktól független – bírókból, ügyvédekből és bírósági fordítókból álló bizottság végezné. (Ez természetesen a többi nyelvterületre is vonatkozna.)

 

2018. június 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább