Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Ezt most fejezzük be
Tamás Gáspár Miklós
Olyan ellenzék ez, amely – a lényeget illetően – nem ellenez. Az ellenzéki pártokat a valódi, a társadalmi ellenzéknek el kell felejtenie. (Ezeket a mostani pártokat mindenesetre.) Ennek vége, vége, vége. Nincs miért törődni vele. Tamás Gáspár Miklós (Mérce):
Istenemre, szégyellem magam, amikor az ellenzéki pártokról olvasok, most legutóbb arról, hogy Hadházy Ákost az LMP eltiltotta… mindegy, mitől. Mintha pedig őt lökdösték volna, nem érdekes persze. Most hallja az ember, hogy mi folyik az MSZP-ben, az ún. Magyar Liberális Pártban, a Párbeszéd-frakcióban, a Jobbik Sinn Féin-platformjában. Őszintén sajnálom az újságírókat, hogy ilyen színvonalú dolgokról kell beszámolniuk, meg magunkat is, hogy efféléket kell olvasnunk – vagy kellett olvasnunk eddig. Olyasmikről, hogy két „Fidesz-közeli” érdekcsoport csap össze egymással a szocpártban.
Az alig föllelhető ellenzéki tisztségviselők és támogatóik rettegnek, nem csinálnak semmit. Vagy „együttműködnek”.
A politikai valóságról Nagy Gergely Miklós számol be („Hírösök és gazdagok: Közpénzszivattyú és sötét ügyek az épülő Matolcsy-egyetem körül”, Magyar Narancs, 2018. május 24.): innen kiderül, hogy egy egész várost (Kecskemétet) a magáévá tett (államköltségen) a Matolcsy/Szemerey klán (Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Orbán miniszterelnök meghittje, aki az adófizetők pénzét szórja, de nem túl messzire).
Ilyen hírek hallatán jobb helyeken, jobb időkben a köztévé megszakítja adását, és helyet ad a miniszterelnök megnyugtató nyilatkozatának, aki megígéri az ügy gondos kivizsgálását, és kijelenti, hogy egyelőre nem mond le.
Ugyan.
Többek között azért nem gondol ilyesmire a magyar miniszterelnök (ehelyett Steve Bannonnal cseveg), mert Magyarországon nincs ellenzék.
Részben a rendszer hibájából nincs, részben azonban a közélet ellenzéki felének erkölcsi fogyatkozásai miatt. Az ellenzék önzésből és rövidlátásból elmulasztotta világossá tenni, hogy a sajtószabadság a parlamentarizmus része, hogy a veszteseknek és híveiknek a büntetlensége a parlamentarizmus előföltétele, hogy a formális-legális és az informális-illegális (orbáni-jobboldali) hatalom összefonódása a parlamentarizmust illuzórikussá teszi, TEHÁT azt, hogy parlamentarizmus nélkül nincs parlamentarizmus. A reménykedő ellenzéki közvéleménnyel szembeni, rosszul értelmezett lojalitásból még én is úgy tettem olykor, mintha Magyarországon országgyűlési választásokat bonyolítanának le a hatóságok, ami egyszerűen nem igaz – bocsánat, drága olvasók –, bár már jó régen elmondtam azt is, hogy efféléről szó sincs. Mindegy már.
Az illúzióinkkal le kell számolni, s bár ül néhány derék ember is (nem sok) a gyér ellenzéki „padsorokban”, felejtsük el ezeket a megbízhatatlan és választóikhoz méltatlan pártokat – az egész, ami közöttük zajlik, csak patológia, nem kell odanézni, csúf látvány: szeretteink (vagy a magunk) vérző-hányó-defekáló haláltusáját se szeretnénk élő, egyenes adásban mutogatni a tévénézők millióinak.
Sajnos, Herényi Károlynak teljesen igaza van, amikor azt mondja, „ilyen emberekre nem lehet az ország vezetését rábízni”. Olyan emberekre, akik persze nem valódi ellenzéki pártok képviselői nem valódi parlamentben, nyilván nem lehet, de hogy működésüket még csak tragikomikusnak se lehet nevezni (inkább csak viszolyogtatónak), az azért valamennyire az ő személyes hibájuk is.
Többször elmondtam, de nem lehet elégszer elismételni: a választások alatt Orbán legfontosabb – s egytől egyig helytelen vagy téves vagy hamis – állításainak (1. menekülteket nem szabad befogadni, 2. az „emberi jogok” a korlátlan bevándorlást jelentik, 3. a romák integrálhatatlanok, 4. az EU, az ENSZ és a „Soros-hálózat” a magyar nemzeti identitás elpusztítására törekszik, 5. a „dzsenderelmélet” és „a politikai korrektség” buziuralmat, női zsarnokságot és niggerterrort jelent) az ellenzéki pártok alapjában nem mondtak ellent, az ellenzéki sajtó legföljebb fáradtan-bágyadtan csúfolkodott. (A „ballib sajtó” egy része pedig Orbán negyedik győzelme után egyre belátóbbnak bizonyul a különféle szélsőjobboldali diskurzustöredékek irányában.)
Olyan ellenzék ez, amely – a lényeget illetően – nem ellenez. Az ellenzéki pártokat a valódi, a társadalmi ellenzéknek el kell felejtenie. (Ezeket a mostani pártokat mindenesetre.)
Ennek vége, vége, vége. Nincs miért törődni vele.
Ezt abba kell hagyni, ha muszáj, szavazzunk időnként, de ne foglalkozzunk vele, ne gondoljunk rá, ne fecséreljük erre a drága időnket. Az egész halott, az ellenállásnak más formái is vannak (pszt!), és immáron a frusztráció, csalódás és rosszkedv irracionális kifejezésén túl, amit tüntetésnek neveztek jóindulatú amatőrök, legalább a tartalmi tiltakozást el kell indítaniuk új erőknek.
Minél előbb meg kell szüntetni az ún. migrációs veszélyhelyzetet, amelyre hivatkozva rendkívüli fölhatalmazást kapott a rendőrség (a „fokozott ellenőrzés” azt jelenti, hogy bárkit igazoltathat és megmotozhat minden ok nélkül, ami katonai junták államcsínyei esetén szokásos csak). Nemsokára elfogadják a „Stop Soros” törvénycsomagot (evvel együtt jár a rendőrségi és a nemzetbiztonsági törvény, a Btk. és az Alaptörvény módosítása), amit – a rövidség kedvéért – Magyarország fasizál(ód)ása újabb mérföldkövének tekinthetünk.
A CEU-t föltehetőleg kikergetik Budapestről (s ezért is Sorost fogják okolni).
Nem olyasmiben kell bizakodni, hogy az Európai Néppárt majd kizárja a Fideszt (még ha kizárná is – ami teljességgel valószínűtlen –, az se jelentene az égvilágon semmit). Aztán meg lehetne kérdezni, hogy az európai szocialisták miért nem zárják ki Fico pártját meg a cseh és a román szociáldemokratákat… Folytathatnám, de minek. Ezek gyáva kibúvók.
A nemzetközi trendek ellenünk dolgoznak. A baloldal – az ilyen meg olyan meg amolyan baloldal – csehül áll majdnem mindenütt. Ilyen körülmények között a parlamenti kreténizmussal szerintem még a liberális demokratáknak is (akik nem ennek a portálnak a címzettjei, és akik NEM baloldaliak, bár Magyarországon pár éve, érthetetlen okokból, „balosnak” hívják őket – habár olvassák a Mércét, azt hiszem) föl kellene hagyniuk. A parlamenti ellenzékieskedésnek évtizedekre befellegzett.
De a forradalom vakondja ássa földalatti járatait. Majd előbukkan. Addig – egyelőre – marad az utca meg az internet, meg a szervezkedés több informális, személyközi formája, és az új katakombaegyházak koplalós boldogsága.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
(Média)mosakodás
Az MNT által fenntartott magyar nyelvű sajtó problémájának megoldása nem képzelhető el hiteles önvizsgálat nélkül. Nem >
VMDK: Vicsek Annamária és a két szék közé esett VMSZ-politika
Vicsek többé nem ülhet három széken egyszerre! Aki a VMSZ alelnökeként, fideszes színekben, de a belgrádi >
Újra inog lábunk alatt a talaj
Újra számba kell vennem több nemzedék göcsörtös történelmi útját, amelyen az egyik sokkhatást követte a másik, >
VMDK: Adófegyelem csak a kicsiknek, miközben a milliárdok észrevétlenül áramlanak
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) komoly aggodalmát fejezi ki a #Radar #Media által megjelentetett „Magyar >
VMDK: Nincs felmentés, a politikai médiaépítésnek neve van, és az nem kompromisszum
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szerint Bodzsoni István legutóbbi nyilatkozata, miszerint „időnként kompromisszumot kellett kötni >
... és itt mi lesz?
A gond majd most kezdődik, mert a pénzek, legalábbis olyan formában, mint eddig, nem fognak jönni. >
A szembenézésre való intelmek
Nem lehet a szembenézésre való intelmeket olyképpen megfogadni, hogy egy kis rést hagyunk az ajtón, de >
„Újra kell gombolni a mellényt”
Attól tartok, hogy a soron levő választások után le kell nyelnünk a keserű pirulát. Hogyan lehetne >
Az ifjú kezek megszentelik a nemzeti zászlót
A parlament megválasztja a házelnököt Forsthoffer Ágnes személyében, aki meghozza az első döntését. Visszakerül a parlament >
A Vajdaságban viszont minden rendben volt és van
A VMSZ nem vett részt a választásokon, tehát nem szenvedett vereséget. A párt és a Magyar >
MI FOLYIK A VAJDASÁGI MAGYAR SAJTÓBAN?
A vajdasági magyar média politikai irányítás alatt áll, a mostani „nyitás” pedig inkább taktikai alkalmazkodás, mint >
KÉRDÉSEK DR. PÁSZTOR BÁLINTHOZ 2.
Mit gondol és érez Ön, amikor nap mint nap a saját vagy a társai fényképével, avagy >