2023. december 8. péntek
Ma Mária, Emőke névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ezt most fejezzük be

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Olyan ellenzék ez, amely – a lényeget illetően – nem ellenez. Az ellenzéki pártokat a valódi, a társadalmi ellenzéknek el kell felejtenie. (Ezeket a mostani pártokat mindenesetre.) Ennek vége, vége, vége. Nincs miért törődni vele. Tamás Gáspár Miklós (Mérce):

Istenemre, szégyellem magam, amikor az ellenzéki pártokról olvasok, most legutóbb arról, hogy Hadházy Ákost az LMP eltiltotta… mindegy, mitől. Mintha pedig őt lökdösték volna, nem érdekes persze. Most hallja az ember, hogy mi folyik az MSZP-ben, az ún. Magyar Liberális Pártban, a Párbeszéd-frakcióban, a Jobbik Sinn Féin-platformjában. Őszintén sajnálom az újságírókat, hogy ilyen színvonalú dolgokról kell beszámolniuk, meg magunkat is, hogy efféléket kell olvasnunk – vagy kellett olvasnunk eddig. Olyasmikről, hogy két „Fidesz-közeli” érdekcsoport csap össze egymással a szocpártban.

Az alig föllelhető ellenzéki tisztségviselők és támogatóik rettegnek, nem csinálnak semmit. Vagy „együttműködnek”.

A politikai valóságról Nagy Gergely Miklós számol be („Hírösök és gazdagok: Közpénzszivattyú és sötét ügyek az épülő Matolcsy-egyetem körül”, Magyar Narancs, 2018. május 24.): innen kiderül, hogy egy egész várost (Kecskemétet) a magáévá tett (államköltségen) a Matolcsy/Szemerey klán (Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Orbán miniszterelnök meghittje, aki az adófizetők pénzét szórja, de nem túl messzire).

Ilyen hírek hallatán jobb helyeken, jobb időkben a köztévé megszakítja adását, és helyet ad a miniszterelnök megnyugtató nyilatkozatának, aki megígéri az ügy gondos kivizsgálását, és kijelenti, hogy egyelőre nem mond le.

Ugyan.

Többek között azért nem gondol ilyesmire a magyar miniszterelnök (ehelyett Steve Bannonnal cseveg), mert Magyarországon nincs ellenzék.

Részben a rendszer hibájából nincs, részben azonban a közélet ellenzéki felének erkölcsi fogyatkozásai miatt. Az ellenzék önzésből és rövidlátásból elmulasztotta világossá tenni, hogy a sajtószabadság a parlamentarizmus része, hogy a veszteseknek és híveiknek a büntetlensége a parlamentarizmus előföltétele, hogy a formális-legális és az informális-illegális (orbáni-jobboldali) hatalom összefonódása a parlamentarizmust illuzórikussá teszi, TEHÁT azt, hogy parlamentarizmus nélkül nincs parlamentarizmus. A reménykedő ellenzéki közvéleménnyel szembeni, rosszul értelmezett lojalitásból még én is úgy tettem olykor, mintha Magyarországon országgyűlési választásokat bonyolítanának le a hatóságok, ami egyszerűen nem igaz – bocsánat, drága olvasók –, bár már jó régen elmondtam azt is, hogy efféléről szó sincs. Mindegy már.

Az illúzióinkkal le kell számolni, s bár ül néhány derék ember is (nem sok) a gyér ellenzéki „padsorokban”, felejtsük el ezeket a megbízhatatlan és választóikhoz méltatlan pártokat – az egész, ami közöttük zajlik, csak patológia, nem kell odanézni, csúf látvány: szeretteink (vagy a magunk) vérző-hányó-defekáló haláltusáját se szeretnénk élő, egyenes adásban mutogatni a tévénézők millióinak.

Sajnos, Herényi Károlynak teljesen igaza van, amikor azt mondja, „ilyen emberekre nem lehet az ország vezetését rábízni”. Olyan emberekre, akik persze nem valódi ellenzéki pártok képviselői nem valódi parlamentben, nyilván nem lehet, de hogy működésüket még csak tragikomikusnak se lehet nevezni (inkább csak viszolyogtatónak), az azért valamennyire az ő személyes hibájuk is.

Többször elmondtam, de nem lehet elégszer elismételni: a választások alatt Orbán legfontosabb – s egytől egyig helytelen vagy téves vagy hamis – állításainak (1. menekülteket nem szabad befogadni, 2. az „emberi jogok” a korlátlan bevándorlást jelentik, 3. a romák integrálhatatlanok, 4. az EU, az ENSZ és a „Soros-hálózat” a magyar nemzeti identitás elpusztítására törekszik, 5. a „dzsenderelmélet” és „a politikai korrektség” buziuralmat, női zsarnokságot és niggerterrort jelent) az ellenzéki pártok alapjában nem mondtak ellent, az ellenzéki sajtó legföljebb fáradtan-bágyadtan csúfolkodott. (A „ballib sajtó” egy része pedig Orbán negyedik győzelme után egyre belátóbbnak bizonyul a különféle szélsőjobboldali diskurzustöredékek irányában.)

Olyan ellenzék ez, amely – a lényeget illetően – nem ellenez. Az ellenzéki pártokat a valódi, a társadalmi ellenzéknek el kell felejtenie. (Ezeket a mostani pártokat mindenesetre.)

Ennek vége, vége, vége. Nincs miért törődni vele.

Ezt abba kell hagyni, ha muszáj, szavazzunk időnként, de ne foglalkozzunk vele, ne gondoljunk rá, ne fecséreljük erre a drága időnket. Az egész halott, az ellenállásnak más formái is vannak (pszt!), és immáron a frusztráció, csalódás és rosszkedv irracionális kifejezésén túl, amit tüntetésnek neveztek jóindulatú amatőrök, legalább a tartalmi tiltakozást el kell indítaniuk új erőknek.

Minél előbb meg kell szüntetni az ún. migrációs veszélyhelyzetet, amelyre hivatkozva rendkívüli fölhatalmazást kapott a rendőrség (a „fokozott ellenőrzés” azt jelenti, hogy bárkit igazoltathat és megmotozhat minden ok nélkül, ami katonai junták államcsínyei esetén szokásos csak). Nemsokára elfogadják a „Stop Soros” törvénycsomagot (evvel együtt jár a rendőrségi és a nemzetbiztonsági törvény, a Btk. és az Alaptörvény módosítása), amit – a rövidség kedvéért – Magyarország fasizál(ód)ása újabb mérföldkövének tekinthetünk.

A CEU-t föltehetőleg kikergetik Budapestről (s ezért is Sorost fogják okolni).

Nem olyasmiben kell bizakodni, hogy az Európai Néppárt majd kizárja a Fideszt (még ha kizárná is – ami teljességgel valószínűtlen –, az se jelentene az égvilágon semmit). Aztán meg lehetne kérdezni, hogy az európai szocialisták miért nem zárják ki Fico pártját meg a cseh és a román szociáldemokratákat… Folytathatnám, de minek. Ezek gyáva kibúvók.

A nemzetközi trendek ellenünk dolgoznak. A baloldal – az ilyen meg olyan meg amolyan baloldal – csehül áll majdnem mindenütt. Ilyen körülmények között a parlamenti kreténizmussal szerintem még a liberális demokratáknak is (akik nem ennek a portálnak a címzettjei, és akik NEM baloldaliak, bár Magyarországon pár éve, érthetetlen okokból, „balosnak” hívják őket – habár olvassák a Mércét, azt hiszem) föl kellene hagyniuk. A parlamenti ellenzékieskedésnek évtizedekre befellegzett.

De a forradalom vakondja ássa földalatti járatait. Majd előbukkan. Addig – egyelőre – marad az utca meg az internet, meg a szervezkedés több informális, személyközi formája, és az új katakombaegyházak koplalós boldogsága.

 

2018. május 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

VMSZ 3.0: Megbékélés vagy lassú eltűnés?

A vajdasági magyarság lélekszáma és szellemi kondíciója olyan kritikus szintre süllyedt, hogy egy olyan domináns politikai >

Tovább

Merre, vajdasági magyarok?

A közösségi elvárás az volt, hogy a két párt – a VMDK és a MPSZ – >

Tovább

A „rendezetten zavaros” eszmék

A „rendezetten zavaros” eszmék könnyen elcsábítják a kiszámíthatatlan veszélyektől rettegő embereket, akik azzal a gondolattal is >

Tovább

A Vajdaságba véletlenül betoppanó szemlélő idilli hangulatról számolhat be

Akad két-három kritikus hang, két-három politikusra terjed ki a figyelmük, hogy ezen kívül ki és mit >

Tovább

Szerbiában továbbra sem lesz hiteles magyar érdekképviselet!

A magyar közösségnek a szerb parlamentben eddig sem volt és december 17. után sem lesz hiteles >

Tovább

Népszavazás Vučićról

Az esetleges választási lopás arra kényszerítheti a polgárokat, hogy ismét az utcára vonuljanak, mint 2000. október >

Tovább

A peremértelmiségi komplexusáról van szó

Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >

Tovább

Közszolgálati napilap ez?

Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >

Tovább

Öncenzúra

Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >

Tovább

Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!

Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >

Tovább

Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?

Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >

Tovább

A tolerancia határai

Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >

Tovább