Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Koszovóra nincs jó megoldás
J. Garai Béla
„Mutassatok nekem egyetlen szerbet, aki erre hajlandó lenne gyermekeivel együtt. Ha mutattok egyet, akkor sózhatjátok az agyamat…”J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Közeledni látszik az idő, amikor Koszovó kérdésében aligha lehet elkerülni a kenyértörést a kompromisszumra hajlók és a keményvonalasak között – ha Szerbia folytatni akarja az uniós felzárkózást. Mindenesetre odáig már elérkeztünk (ez volt az elmúlt hét szenzációja), hogy Aleksandar Vučić, ha óvatosan is, de elvetette a szerb egyház koszovói álláspontját, a visszarendezés illúzióját kergető nézeteket.
„Elolvastam az SPC rezolúcióját, de nem látok benne megoldást, hogy ne használjak erősebb kifejezést… Ha álláspontjukat követnénk, akkor az lenne a válaszunk, hogy nincs tárgyalás, albánok, gyertek vissza, és élvezzétek a szerb autonómiát… Ez teljesen irreális… Mindenki a szent szerbiai földről áradozik, de senki sem akar arra a szent földre visszatérni… Mutassatok nekem egyetlen szerbet, aki erre hajlandó lenne gyermekeivel együtt. Ha mutattok egyet, akkor sózhatjátok az agyamat…” – kommentálta az elnök az egyházi méltóságok múlt heti állásfoglalását a német Bundestag uniós viszonyokkal foglalkozó bizottsága elnökével, Günther Krichbaummal folytatott megbeszélése után.
Vučić fejtegetése azért meglepő, mert eddig nem volt alkalmunk ilyen őszinte szavakat hallani szerb vezetők részéről Koszovóról. És arra sem volt példa, hogy a pátriárkának rendszeresen és alázatosan kezet csókoló elnök (mintha még sosem hallott volna a szekularizmusról!) ilyen határozottan szembeszegült volna az SPC-vel, pedig lett volna alkalma elzárkózni az egyházi gyülekezet merev álláspontjától. Egyszerűen elvetette az úgynevezett „végleges dokumentumukat”, amelyben arra intik az állami vezetőséget, hogy ne engedjen a nyomásnak és utasítsa el a déli tartomány függetlenséget, csakúgy, mint a felosztást. És ne törekedjen a kompromisszumra, hanem várja ki a történelmi alkalmat a déli tartomány visszaszerzésére.
„Felszólítjuk államférfiainkat, hogy ne egyezzenek bele Koszovó elidegenesítésébe, mert amit erőszakkal vesznek el, az vissza is szerezhető, de amit átengedünk, az végleg elveszett, s ezt Szerbia nem engedheti meg…”, olvasható a püspöki zsinat közleményében, amelyből leszűrhető, hogy továbbra is folytatni akarják az aktív politizálást.
Nemcsak Vučić és az SPC közötti, hanem sokkal szélesebb konfrontálódásról van szó. Az úgynevezett patrióta front következetesen az egyház mellett sorakozik fel, és hallani sem akar bármiféle engedményről Koszovó státusa kérdésében. Köztük a legszélsőségesebbek egyike, a Dveri (Oltárajtó) nevű extrém nacionalista tömörülés sietett közzétenni, hogy maradéktalanul egyetért az egyházzal abban, hogy meg kell őrizni Koszovót, „ez a legfontosabb nemzeti feladat”, és szerintük az egyház üzenete kötelező mindenkire nézve. Aki ezt nem tartja be, aki az uniós tagság kedvéért lemondana Koszovóról, „az kiírja magát a szerb történelemből”, hangoztatják közleményükben.
Ivica Dačić külügyminiszter is úgy nyilatkozott, hogy támogatja az SPC-nek azt az álláspontját, hogy nem lehet szó sem Koszovó függetlenségéről, sem a tartomány felosztásáról (jó lenne a keményvonalasokkal is jóban maradni!), ám nem akar Vučićtyal sem konfrontálódni. „Mondja meg valaki, hogyan harcoljuk ki, hogy Koszovó ne legyen független: türelemmel, háborúval vagy elutasítva azt a lehetőséget, hogy tíz évig ne léphessünk be az EU-ba? Ezt alaposan át kell gondolnunk” – találgatja a szoci politikus, de nincs rá konkrét válasza. Dačić továbbra is olyan sajátos kompromisszumban reménykedik, amellyel Szerbia nem veszítené el Koszovót (hogy ez hogyan lehetséges, ezt még senki sem tudta megmagyarázni Belgrádban), mert kénytelen bevallani, hogy Koszovó már csak egy lépésre van függetlenségének teljes megvalósításához. Bár Pristinában nyilván úgy gondolják, hogy ez már befejezett ügy, és csak Szerbia jóváhagyására van szükség.
A szerb közvélemény megosztottságára tekintettel azért nehéz elképzelni, hogy még az idén nyélbe üthetik a Brüsszel által szorgalmazott úgynevezett kötelező érvényű egyezményt, ami megnyitná az utat Szerbia gyorsabb felzárkózása előtt, s ami amolyan fából vaskarika lenne. Mindkét fél, a szerbek és az albánok is a maguk felfogása szerint értelmeznék: az albánok mint hivatalos elismerést, a szerbek mint olyan átmeneti egyezményt, ami nem jelenti a Koszovó államiságának elismerését. Ivica Dačić ugyancsak borúlátó e tekintetben, elismeri, hogy még nagyon távoliak az álláspontok.
Ezért helyezik minden reményüket az orosz testvérbe, tőlük várva segítséget a diplomáciai küzdelemben, ezért kiáltották ki „történelminek” Aleksandar Vučić és Vlagyimir Putyin együttes menetelését a győzelem napi katonai parádén, mintha az orosz elnök első számú szövetségesének tekintené Vučićot. Ennek azt kellett szimbolizálnia, hogy Moszkva kiáll Szerbia mellett, és ellensúlyozza a Koszovónak nyújtott amerikai meg általában nyugati segítséget.
Még nem tudjuk, hogy ebből a bonyolult sakkjátszmából melyik fél fog győztesen kikerülni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >
Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal
Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >
A VMSZ SZÉGYENPÁRT
A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >
Barbárság vagy demokrácia?
„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >
A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják
Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >