2018. szeptember 22. szombat
Ma Móric, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Koszovóra nincs jó megoldás

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Mutassatok nekem egyetlen szerbet, aki erre hajlandó lenne gyermekeivel együtt. Ha mutattok egyet, akkor sózhatjátok az agyamat…”J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Közeledni látszik az idő, amikor Koszovó kérdésében aligha lehet elkerülni a kenyértörést a kompromisszumra hajlók és a keményvonalasak között – ha Szerbia folytatni akarja az uniós felzárkózást. Mindenesetre odáig már elérkeztünk (ez volt az elmúlt hét szenzációja), hogy Aleksandar Vučić, ha óvatosan is, de elvetette a szerb egyház koszovói álláspontját, a visszarendezés illúzióját kergető nézeteket.

„Elolvastam az SPC rezolúcióját, de nem látok benne megoldást, hogy ne használjak erősebb kifejezést… Ha álláspontjukat követnénk, akkor az lenne a válaszunk, hogy nincs tárgyalás, albánok, gyertek vissza, és élvezzétek a szerb autonómiát… Ez teljesen irreális… Mindenki a szent szerbiai földről áradozik, de senki sem akar arra a szent földre visszatérni… Mutassatok nekem egyetlen szerbet, aki erre hajlandó lenne gyermekeivel együtt. Ha mutattok egyet, akkor sózhatjátok az agyamat…” – kommentálta az elnök az egyházi méltóságok múlt heti állásfoglalását a német Bundestag uniós viszonyokkal foglalkozó bizottsága elnökével, Günther Krichbaummal folytatott megbeszélése után.

Vučić fejtegetése azért meglepő, mert eddig nem volt alkalmunk ilyen őszinte szavakat hallani szerb vezetők részéről Koszovóról. És arra sem volt példa, hogy a pátriárkának rendszeresen és alázatosan kezet csókoló elnök (mintha még sosem hallott volna a szekularizmusról!) ilyen határozottan szembeszegült volna az SPC-vel, pedig lett volna alkalma elzárkózni az egyházi gyülekezet merev álláspontjától. Egyszerűen elvetette az úgynevezett „végleges dokumentumukat”, amelyben arra intik az állami vezetőséget, hogy ne engedjen a nyomásnak és utasítsa el a déli tartomány függetlenséget, csakúgy, mint a felosztást. És ne törekedjen a kompromisszumra, hanem várja ki a történelmi alkalmat a déli tartomány visszaszerzésére.

„Felszólítjuk államférfiainkat, hogy ne egyezzenek bele Koszovó elidegenesítésébe, mert amit erőszakkal vesznek el, az vissza is szerezhető, de amit átengedünk, az végleg elveszett, s ezt Szerbia nem engedheti meg…”, olvasható a püspöki zsinat közleményében, amelyből leszűrhető, hogy továbbra is folytatni akarják az aktív politizálást.

Nemcsak Vučić és az SPC közötti, hanem sokkal szélesebb konfrontálódásról van szó. Az úgynevezett patrióta front következetesen az egyház mellett sorakozik fel, és hallani sem akar bármiféle engedményről Koszovó státusa kérdésében. Köztük a legszélsőségesebbek egyike, a Dveri (Oltárajtó) nevű extrém nacionalista tömörülés sietett közzétenni, hogy maradéktalanul egyetért az egyházzal abban, hogy meg kell őrizni Koszovót, „ez a legfontosabb nemzeti feladat”, és szerintük az egyház üzenete kötelező mindenkire nézve. Aki ezt nem tartja be, aki az uniós tagság kedvéért lemondana Koszovóról, „az kiírja magát a szerb történelemből”, hangoztatják közleményükben.

Ivica Dačić külügyminiszter is úgy nyilatkozott, hogy támogatja az SPC-nek azt az álláspontját, hogy nem lehet szó sem Koszovó függetlenségéről, sem a tartomány felosztásáról (jó lenne a keményvonalasokkal is jóban maradni!), ám nem akar Vučićtyal sem konfrontálódni. „Mondja meg valaki, hogyan harcoljuk ki, hogy Koszovó ne legyen független: türelemmel, háborúval vagy elutasítva azt a lehetőséget, hogy tíz évig ne léphessünk be az EU-ba? Ezt alaposan át kell gondolnunk” – találgatja a szoci politikus, de nincs rá konkrét válasza. Dačić továbbra is olyan sajátos kompromisszumban reménykedik, amellyel Szerbia nem veszítené el Koszovót (hogy ez hogyan lehetséges, ezt még senki sem tudta megmagyarázni Belgrádban), mert kénytelen bevallani, hogy Koszovó már csak egy lépésre van függetlenségének teljes megvalósításához. Bár Pristinában nyilván úgy gondolják, hogy ez már befejezett ügy, és csak Szerbia jóváhagyására van szükség.

A szerb közvélemény megosztottságára tekintettel azért nehéz elképzelni, hogy még az idén nyélbe üthetik a Brüsszel által szorgalmazott úgynevezett kötelező érvényű egyezményt, ami megnyitná az utat Szerbia gyorsabb felzárkózása előtt, s ami amolyan fából vaskarika lenne. Mindkét fél, a szerbek és az albánok is a maguk felfogása szerint értelmeznék: az albánok mint hivatalos elismerést, a szerbek mint olyan átmeneti egyezményt, ami nem jelenti a Koszovó államiságának elismerését. Ivica Dačić ugyancsak borúlátó e tekintetben, elismeri, hogy még nagyon távoliak az álláspontok.

Ezért helyezik minden reményüket az orosz testvérbe, tőlük várva segítséget a diplomáciai küzdelemben, ezért kiáltották ki „történelminek” Aleksandar Vučić és Vlagyimir Putyin együttes menetelését a győzelem napi katonai parádén, mintha az orosz elnök első számú szövetségesének tekintené Vučićot. Ennek azt kellett szimbolizálnia, hogy Moszkva kiáll Szerbia mellett, és ellensúlyozza a Koszovónak nyújtott amerikai meg általában nyugati segítséget.

Még nem tudjuk, hogy ebből a bonyolult sakkjátszmából melyik fél fog győztesen kikerülni.

 

2018. május 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

MagyarZó Pistike messéi

Emberek, segítség! Amama azon spekulál, hogy elmegy ámokfutónak. Már talált is a kamrában egy pár tornacipőt. >

Tovább

Ivica jóslata

Majd ha a fűzfán szőlő terem Megesik ugyan néha, hogy a fűzfa errefelé szőlőt terem, mégpedig bőven. >

Tovább

Paradigma

Jelzés értékű, hogy melyek azok az idegen nyelvű szavak, amelyek jelentése iránt a honi internetezők leggyakrabban >

Tovább

Minek nekünk ilyen MNT?

A választási kampány során vitát kellene nyitni arról, hogy a Hajnal és a Jerasz vezette MNT >

Tovább

Kossuth, Brian Epstein, Hruscsov

Kár. Ha beengedik, lehet, hogy a látvány megihlette volna Hruscsovot és az egész keleti blokk egy >

Tovább

Ezt már nem!

Fölszólítjuk a kulturális (meg egyéb) állami intézmények munkatársait: tanúsítsanak polgári engedetlenséget, amelyet utólag igazolni fog az >

Tovább

Magára vessen, aki rájuk szavaz!

A VMSZ-nek szüksége van az egyházakra, hogy a miséken a párt listájára szavazást hirdessék. Ennek semmi >

Tovább

„Robert Yugovich”

Az álnév ennek a politikának a tagadását jelenti ma számomra. Azt, hogy nem kell szidni Európát >

Tovább

A határ mint a legdrágább szerb szó

Csak hát látjuk, a határok nélküli Európa sem mindenütt a valóság. És hogy a helyi lakosok >

Tovább

Kati néni és a gall „méret”

Egy szabad, igazságos társadalomban nem az idős polgárok, hanem fordítva, a demokratikus úton megválasztott vezetők hajtanak >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Az én kérdésem nem lenne ennyire abszurd, lesz-e magyar nyelv a Vajdaságban, nem száz, hanem ötven >

Tovább

„Példa értékű modell” – „megfelelő jogi keret”

Érdekes lesz majd nézni, amint a november 4-ei nemzeti tanácsi választásokra nem javasolt, vagyis a (31-ből) >

Tovább