2023. szeptember 23. szombat
Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

MagyarZó Pistike messéi

Szeretem, amikor a bolha köhög és leckézteti az elefántot – kommentálá az ügyet a Zacsek. – A Vulin akarja kritizálni az amerikai sajtószabadságot, amikor a nemzetközi szervezetek már megint elmarasztalják az itteni viszonyokat. És sértésnek veszi, hogy a nagykövet idéz legújabb jelentésükből, hogy Szerbia visszafejlődött a demokrácia tekintetében. J. Garai Béla (Magyar Szó):

Amama már megint a nyaralási témával idegesíti atatát, amint harminc fok lett árnyékban.

– Olyan sok szépet hallottam a török Riviéráról, Tegyula. Gyönyörű tiszta a tenger, és nagyon udvarias a kiszolgálás. A Takácsék már évek óta oda járnak, és el vannak ragadtatva. A Takács szomszéd minden évben két kilót meghízik, mert nem tud ellenállni az olyan török finomságoknak, mint a diós ratluk meg a mézes baklava. Mi is kipróbálhatnánk a török vendéglátást, most biztosan külön kedvezményt is kapnánk.

– Miért kapnánk külön kedvezményt, Tematild? – csodálkoza atata.

– Azért, mert nagyon jóban lettünk velük. Csak bemondanánk, hogy honnan jöttünk, és mindent olcsóbban kapnánk. Hallottad, hogy Vucsics is hogy hálálkodott Erdogánnak, és agyba-főbe dicsérte mint Szerbia nagy barátját. Biztosan ő is kapott kedvezményt.

– Ne beszélj zöldségeket, Tematild! A szerb elnök gazdasági előnyöket akart szerezni a törököknél, és mellesleg megmutatni a beképzelt uniósoknak, hogy neki keleten is vannak barátai. Akik nem támasztanak mindenféle lehetetlen jogállamisági meg demokratikus igényeket a kapcsolatok elé. Merthogy azokat ők se teljesítik.

– Érdekes, hogy ez a mi kiváló demokratánk pont azokhoz az államférfiakhoz vonzódik, akik oda se fütyülnek az ilyen nyűgös nyugati szokásokra – jelentkeze a Zacsek. – Neki a teljhatalmú Putyin a példa, meg a magát szultánnak képzelő török elnök. Aki az összes ellenzéki vezetőt rács mögé küldte, és tízezreket bocsátott el, mert állítólag ellene szervezkedtek. A nőkről meg az a véleménye, hogy nem egyenlők a férfiakkal, és a konyhában a helyük, feladatuk pedig a gyerekszülés. És ez a híres diktátor nekünk se azért kedvez, mert olyannyira szeret bennünket az ötszáz éves itt-tartózkodásukból meg a nosztalgiából kifolyólag, hanem mert szeretné visszaszerezni itteni befolyásukat.

– Akkor lehet, hogy ismét janicsárokat toboroznak errefelé, mint a hódoltság idején? – aggóda amama. – És elcsábítják a szűz lányainkat a háremeikbe?

– Attól függ, Tematild, hogy ki hagyja magát mamelukká kinevezni az itteni vezetők közül.

Kovács közel-keleti utazása után beszámolót tart a barátainak.

– Nekem nagyon tetszik, ahogy az iszlám vallású férfiak élnek, két, három, sőt, akár négy feleséget is tarthatnak. Micsoda irigylésre méltó élet lehet az!

Mire Kovácsné bekiabál a konyhából:

– Ugyan már! Mit irigykedsz rájuk, amikor te még keresztény férjnek is gyengécske vagy!

Ámde nemcsak Törökországban vannak barátaink, mert a Putyin is annyira szeret minket, hogy a moszkvai győzelmi ünnepségen Vucsiccsal a jobbján vonult fel, mintha ő lenne a fő szövetségese. Ettől Vucsics annyira meghatódott, hogy azóta se tud magához térni.

– Csak éppen azt felejtik el közölni, hogy a jubileumi ünnepséget minden ország bojkottálta, és csak a szerb elnök meg az izraeli miniszterelnök jelent meg Moszkvában – kuncoga a kukacos Zacsek. – És engem például Putyinnak az az ígérete se tölt el mennyei boldogsággal, hogy mindenben segíteni fognak Szerbiának, főleg a fegyverkezésben. A használt vadászgépeket például ingyen adják! A gázt meg az olajat azt már nem, mert az nekik is pénzbe kerül kibányászni.

– Látom, Zacsek, hogy felcsapott külpolitikai szakértőnek, pedig nem is ért a dolgokhoz – inté őt atata. – Nem tudhatja például, hogy milyen fontos nemzeti érdekek húzódnak meg a háttérben. Hogy miért van szükség a keleti barátokra.

– Azt tényleg nem tudom, Gyula zomzéd, csak azt látom a magam buta fejével, hogy miközben az elnök olvadozik a keletiek baráti viszonyulásától, az uniós felzárkózásról egy szó sem esik mostanában. Akkor végül is hová akarunk csatlakozni?

– Ne ijesztgessen, Zacsek zomzéd – veté közbe amama –, mert én még mindig reménykedek, hogy előbb-utóbb azért lesz valami a csatlakozásból. Legalább a Pistink legyen már uniós polgár.

– Ne idegeskedj, Tematild, mert előbb-utóbb lesz belőle valami. Hacsak a Vulin meg nem fúrja a dolgot – figyelmeztete atata. – Mert amint a nagyfőnök kiteszi a lábát az országból, azonnal a megbízottjának képzeli magát, és rögtön összeveszik valakivel. Két hete a horvátokkal, a múlt héten pedig újfent az amerikai nagykövettel.

– Szeretem, amikor a bolha köhög és leckézteti az elefántot – kommentálá az ügyet a Zacsek. – A Vulin akarja kritizálni az amerikai sajtószabadságot, amikor a nemzetközi szervezetek már megint elmarasztalják az itteni viszonyokat. És sértésnek veszi, hogy a nagykövet idéz legújabb jelentésükből, hogy Szerbia visszafejlődött a demokrácia tekintetében.

Jack és Iván arról beszélgetnek, hogy melyik országban nagyobb a demokrácia.

– Nálunk olyan nagy a demokrácia, hogy én elmegyek a Fehér Házhoz, és simán lepisálom a kerítést, ha akarom – mondja Jack.

Az orosz se akar lemaradni.

– Nálunk olyan nagy a demokrácia, hogy én elmegyek a Kremlbe, és ha akarom, a Lenin Mauzóleum tövében végzem el a nagy dolgomat.

Az amerikai már bánja, hogy túl nagyot hazudott, próbál enyhíteni a dolgon.

– Az igazság az, hogy én azért előbb körülnézek, nem látja-e valaki.

Mire Iván:

– Hát bevallom: azért én se tolom le a gatyámat.

 

 PISTIKE, keleti barát és demokrácia-szakértő

2018. május 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Ne követeljétek a jogaitokat, elég, hogy nem gyilkolunk benneteket”

Kamberi nyilatkozatairól – a helyi sajtó mellett – beszámolt a Beta hírügynökség, az N1 televízió, a >

Tovább

Veszélyben az oktatás és a művelődés (is)!

Az oktatásért felelős MNT (VMSZ-es) tisztségviselőinek tevékenysége az oktatás területén többnyire a magyarországi adófizetők pénzéből befolyt >

Tovább

„A titkárnak fogalma sincs”!

„A titkárnak fogalma sincs”, hogy mit írt alá, az államtitkár azt üzeni a tanároknak, hogy „ne >

Tovább

A magyarok pisszenni sem mernek

Ha az orosz csapatok maradtak volna Magyarországon is, akkor nyilván nem Orbán Viktor lenne az ország >

Tovább

A magyar közösség lemarad az oktatásban!

A magyarok a középiskolai végzettség tekintetében azonban 3,7 százalékkal, a felsőfokú végzettség szempontjából pedig már 10,7 >

Tovább

BÚJTATOTT RÁGALMAZÁS

Mindezek fölött ott duzzad a migráns-botrány felhője is. Szeptember 8-án már nem az erdőkben, a falvakban >

Tovább

Közép-Európa újra időszerű

Akkor már végleg felismertem, hogy a nyolcvanas évek nagy álma, Kelet-Közép-Európa dögrováson van. Éppen akkor került >

Tovább

Oroszország és a Balkán

Hogy Belgrád merre orientálódik, azt az utóbbi időben számos szabálytalan rögtönzés teszi talányossá. Mindazonáltal nem érdektelen >

Tovább

TÁBLARONGÁLÁS – VAGY VALAMI MÁS?

Nyilvánvaló, hogy Szerbiában a nemzeti kisebbségi/közösségi jogok gyakorlati alkalmazása akadályokban ütközik, s ez rontja a nemzeti >

Tovább

A hontalan jugoszláv író

Mindenhol otthon volt és – sehol. Miljenko Jergović pontosan fogalmazott, amikor száműzött írónak nevezte. A magyar >

Tovább

Az otthonmaradás egy „alternatíva”?! – „Hagyd már abba”!

A Kossuth Rádió jobbat érdemlő hallgatói egy szubjektív, megalapozatlan, a Szerb Haladó Párt és az Orbán–Vučić >

Tovább

Tanúja voltam a legabszurdabb metamorfózisoknak

Jeleskednek azok, akik Titóhoz írtak ódát, aztán diadalmasan gyalázták a párt örökös elnökét.  Voltak barátaim, akik >

Tovább