Ma Zalán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
A hatalom új szobrokat avat fel, romantikus nemzeti nagyságokat ünnepel, akik között sokan a fasizmussal is kacérkodtak. A szobrok giccsesek, az eszmék baljósak. A tömeg szórakozik, az értelmiség elcsendesedik. Végel László:
2018. március 28., szerda
Nacionalizmus? Az emberek többsége manapság csak a vállát vonogatja, nem háborog, kénytelene-kelletlen alkalmazkodik a „korszellemhez”. Már az is megnyugtatja őket, hogy nem a kilencvenes évek extrém nacionalizmusával szembesül, hanem az úgynevezett „hideg nacionalizmussal”, amelyet Michael Billig banális nacionalizmusnak nevezett. Ezt sokan haladásnak, történelmi előrelépésnek nevezik. Egyik ismerősöm találóan jegyezte meg: „Igen. Nem egy szendviccsel küldenek bennünket, megyünk magunktól is”. A „banális nacionalizmus” belopakodott ez élet minden pórusába, szinte észrevétlenül polgárjogot nyert a közbeszédben, s lassan-lassan a szótárunkat is átalakítja. Újvidéken, például, észre se vesszük, hogy a városközpontban hiányoznak a magyar, a szlovák vagy a horvát nyelvű utcanevek. (…) Csak néhány közintézményen található a múltra emlékeztető többnyelvű tábla. Lélekszámarányos foglalkoztatás a postán, a vasúton, a közintézményekben? Erre gondolni sem merek. Ez persze, csak részkérdés, bizonyára nem a legfontosabb, s nem is csupán Újvidékre jellemző, hanem az új „nemzeti reneszánszát” élő kelet-közép-európai és balkáni régióra. A tömeg kiábrándult a szocializmusból, kiábrándult az expressz-kapitalizmusból, kiábrándult a demokráciából, a szabadságot szívesen felcserélné a biztonsággal, s nem maradt más hátra, mint a banális a nacionalizmus. Ami nem is jelentene veszélyt, ha mögötte nem rejteznének baljós jelek, amelyek Dejan Jović szerint (Rat i mit – Háború és mítosz) az etnototalitarizmusba mutatnak. Sok jel mutat arra, hogy ebbe az irányba haladunk. A térségben beindult a történelmem revíziója, a II. világháború alapvető értékének az antifasizmus a kiszorítása. A hatalom új szobrokat avat fel, romantikus nemzeti nagyságokat ünnepel, akik között sokan a fasizmussal is kacérkodtak. A szobrok giccsesek, az eszmék baljósak. A tömeg szórakozik, az értelmiség elcsendesedik, a társadalom jobbra tolódik, ami önmagában nem is lenne nagy tragédia, hiszen a baloldali és a jobboldali értékrendek rendszerint váltogatják egymást, csakhogy a jelenlegi jobbratolódás, az etnototalitarizmus felé lejt. Ha nem fenyegetne ez a veszély, akkor megnyugodnék, hiszen miért ne létezne konzervatív jobboldali értékeken alapuló demokratikus rendszer? Végső soron a jobboldal nem vezet okvetlenül a fasizmusba, mint ahogy a baloldal se vezet okvetlenül sztálinizmusba.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova
Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >
Orbán és Vučić – több mint barátság
Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >
Centrális erőtereket mindenhova
Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >
Földrengés Zágrábban
Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >
Nemzet a pártok csapdájában
A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >
A bekötött szemű pilóták
Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >
Nyomunkban a Nagy Testvér
Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >
Nem a fölhatalmazási törvényre
A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >
Róka fogta csuka
A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >
Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás
Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >
Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ
Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >
From ver ju?
U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >