Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
A hatalom új szobrokat avat fel, romantikus nemzeti nagyságokat ünnepel, akik között sokan a fasizmussal is kacérkodtak. A szobrok giccsesek, az eszmék baljósak. A tömeg szórakozik, az értelmiség elcsendesedik. Végel László:
2018. március 28., szerda
Nacionalizmus? Az emberek többsége manapság csak a vállát vonogatja, nem háborog, kénytelene-kelletlen alkalmazkodik a „korszellemhez”. Már az is megnyugtatja őket, hogy nem a kilencvenes évek extrém nacionalizmusával szembesül, hanem az úgynevezett „hideg nacionalizmussal”, amelyet Michael Billig banális nacionalizmusnak nevezett. Ezt sokan haladásnak, történelmi előrelépésnek nevezik. Egyik ismerősöm találóan jegyezte meg: „Igen. Nem egy szendviccsel küldenek bennünket, megyünk magunktól is”. A „banális nacionalizmus” belopakodott ez élet minden pórusába, szinte észrevétlenül polgárjogot nyert a közbeszédben, s lassan-lassan a szótárunkat is átalakítja. Újvidéken, például, észre se vesszük, hogy a városközpontban hiányoznak a magyar, a szlovák vagy a horvát nyelvű utcanevek. (…) Csak néhány közintézményen található a múltra emlékeztető többnyelvű tábla. Lélekszámarányos foglalkoztatás a postán, a vasúton, a közintézményekben? Erre gondolni sem merek. Ez persze, csak részkérdés, bizonyára nem a legfontosabb, s nem is csupán Újvidékre jellemző, hanem az új „nemzeti reneszánszát” élő kelet-közép-európai és balkáni régióra. A tömeg kiábrándult a szocializmusból, kiábrándult az expressz-kapitalizmusból, kiábrándult a demokráciából, a szabadságot szívesen felcserélné a biztonsággal, s nem maradt más hátra, mint a banális a nacionalizmus. Ami nem is jelentene veszélyt, ha mögötte nem rejteznének baljós jelek, amelyek Dejan Jović szerint (Rat i mit – Háború és mítosz) az etnototalitarizmusba mutatnak. Sok jel mutat arra, hogy ebbe az irányba haladunk. A térségben beindult a történelmem revíziója, a II. világháború alapvető értékének az antifasizmus a kiszorítása. A hatalom új szobrokat avat fel, romantikus nemzeti nagyságokat ünnepel, akik között sokan a fasizmussal is kacérkodtak. A szobrok giccsesek, az eszmék baljósak. A tömeg szórakozik, az értelmiség elcsendesedik, a társadalom jobbra tolódik, ami önmagában nem is lenne nagy tragédia, hiszen a baloldali és a jobboldali értékrendek rendszerint váltogatják egymást, csakhogy a jelenlegi jobbratolódás, az etnototalitarizmus felé lejt. Ha nem fenyegetne ez a veszély, akkor megnyugodnék, hiszen miért ne létezne konzervatív jobboldali értékeken alapuló demokratikus rendszer? Végső soron a jobboldal nem vezet okvetlenül a fasizmusba, mint ahogy a baloldal se vezet okvetlenül sztálinizmusba.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >