Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
A hatalom új szobrokat avat fel, romantikus nemzeti nagyságokat ünnepel, akik között sokan a fasizmussal is kacérkodtak. A szobrok giccsesek, az eszmék baljósak. A tömeg szórakozik, az értelmiség elcsendesedik. Végel László:
2018. március 28., szerda
Nacionalizmus? Az emberek többsége manapság csak a vállát vonogatja, nem háborog, kénytelene-kelletlen alkalmazkodik a „korszellemhez”. Már az is megnyugtatja őket, hogy nem a kilencvenes évek extrém nacionalizmusával szembesül, hanem az úgynevezett „hideg nacionalizmussal”, amelyet Michael Billig banális nacionalizmusnak nevezett. Ezt sokan haladásnak, történelmi előrelépésnek nevezik. Egyik ismerősöm találóan jegyezte meg: „Igen. Nem egy szendviccsel küldenek bennünket, megyünk magunktól is”. A „banális nacionalizmus” belopakodott ez élet minden pórusába, szinte észrevétlenül polgárjogot nyert a közbeszédben, s lassan-lassan a szótárunkat is átalakítja. Újvidéken, például, észre se vesszük, hogy a városközpontban hiányoznak a magyar, a szlovák vagy a horvát nyelvű utcanevek. (…) Csak néhány közintézményen található a múltra emlékeztető többnyelvű tábla. Lélekszámarányos foglalkoztatás a postán, a vasúton, a közintézményekben? Erre gondolni sem merek. Ez persze, csak részkérdés, bizonyára nem a legfontosabb, s nem is csupán Újvidékre jellemző, hanem az új „nemzeti reneszánszát” élő kelet-közép-európai és balkáni régióra. A tömeg kiábrándult a szocializmusból, kiábrándult az expressz-kapitalizmusból, kiábrándult a demokráciából, a szabadságot szívesen felcserélné a biztonsággal, s nem maradt más hátra, mint a banális a nacionalizmus. Ami nem is jelentene veszélyt, ha mögötte nem rejteznének baljós jelek, amelyek Dejan Jović szerint (Rat i mit – Háború és mítosz) az etnototalitarizmusba mutatnak. Sok jel mutat arra, hogy ebbe az irányba haladunk. A térségben beindult a történelmem revíziója, a II. világháború alapvető értékének az antifasizmus a kiszorítása. A hatalom új szobrokat avat fel, romantikus nemzeti nagyságokat ünnepel, akik között sokan a fasizmussal is kacérkodtak. A szobrok giccsesek, az eszmék baljósak. A tömeg szórakozik, az értelmiség elcsendesedik, a társadalom jobbra tolódik, ami önmagában nem is lenne nagy tragédia, hiszen a baloldali és a jobboldali értékrendek rendszerint váltogatják egymást, csakhogy a jelenlegi jobbratolódás, az etnototalitarizmus felé lejt. Ha nem fenyegetne ez a veszély, akkor megnyugodnék, hiszen miért ne létezne konzervatív jobboldali értékeken alapuló demokratikus rendszer? Végső soron a jobboldal nem vezet okvetlenül a fasizmusba, mint ahogy a baloldal se vezet okvetlenül sztálinizmusba.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy magyar közösség leépítése
Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >
Nem a smirgli
Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >
A szabadkai Houdini
Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >
Temetőt győztek
A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >
Vége
A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >
Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat
Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >
SZÓSZEDET
Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >
„Meddig jutottunk?”
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >
Srebrenica 24 éve
A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >
Marosvásárhely jobban teljesít
Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >