Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hozzászólást írt Elvíra lánya és a zentai helyi közösség titkára is
Az Emberség, Zentára nem fordulsz be? című blogbejegyzésem több mint 10 ezer olvasóhoz jutott el. Sokan megosztották, többen írtak hozzászólást. Megszólalt Elvira lánya, Apró (Szalma) Andrea és Vatai Zsuzsanna, a Tisza-part–Alvég Helyi Közösség titkára is. Mindkét megjegyzést teljes egészében közlöm. Egri Emma:
Apró Szalma Andrea:
„14 éves voltam mikor édesanyám súlyos agyvérzést kapott egy aneurizma következtében. Én találtam meg, ha nem hívom hozzá a mentőket, hanem ahogy ő akkor azt kérte, hagyjam pihenni és majd jobban lesz, akkor ma már nem élne. Rögtön vitték le Újvidékre és műtötték. Közben telefonáltam a munkahelyére, értesítettem édesapámat stb. Édesapám 37 éves volt, öcsém 11, valahányan mit sem tudtunk a háztartásvezetésről, főzésről, mert az anya dolga volt... Addig. 14 évesen senkinek nem kívánom, hogy lássa az addig sebezhetetlennek hitt édesanyját lélegeztetőgépen, kómában, magatehetetlenül. Egy hónapig minden nap lejártunk hozzá, úgyhogy nem is volt saját autónk. Otthon, ugye meg kellett tanulnunk mindent, amit egy háziasszonynak. Nem volt mama vagy tata, aki segítsen. Anyai nagyszüleim addigra elhaltak, apai nagyszüleim elváltak, és hol egyik, hol másik nem tartotta a családunkkal a kapcsolatot. Édesanyám beszédkészsége sérült, olyannyira, hogy manapság is csak barkochbázni lehet vele, a jobb fele lebénult, az agyából a műtét közben egészséges részeket is el kellett, hogy távolítsanak, így se írni, se olvasni nem tud, mindez mellett a szeme is károsodott. Szóval, egy hónap után áthozták Zentára, a rehabilitációra, mi ennek örültünk, hisz már biciklivel is ki tudtunk hozzá járni minden nap. Megengedték, hogy látogatási időn kívül is mehessünk, ha épp délután iskolában voltunk. Illetve hazudok, egyetlen egy nap, egy keddi d.u. nem mentem ki, mert tanulnom kellett. (Jegyezném meg, a 8.-at kitűnőre fejeztem, és sikerült felvételiznem közgázra.) Közben otthon én lettem a háziasszony édesapámmal együtt. Öcsém még nagyon kicsi volt hozzá. Egy év rehab után hazaengedték, és az addigi tennivalók mellé jött édesanyám ápolása, ezt most itt ne részletezzem, mit foglal magába egy akkor még ágyba fekvőt ápolni, mindenkinek a képzeletére bízom. Közben iskola, és az ápolása mellett még tanítgatni beszélni, járni, hogy egyre jobban fejlődjön. Volt neki két epilepsziás rohama a műtétek következtében, mindkettőnél én vettem észre, mert egy ágyban aludtam vele és hívtam a mentőket. 4 évig ment ez az egész, és hozzáteszem, hogy aki ismeri édesanyám, tudja, hogy nem egy könnyű természet, és az idegsebész, aki operálta mondta, hogy rossz tulajdonságai, ami mindenkinek vannak, a műtét velejárójaként csak felerősödnek. De nekem így kell szeretnem, mert ő adott nekem életet. 18 éves koromban elváltak a szüleim. Édesapám munkahelye a csőd szélére került, nem tudott eltartani bennünket, édesanyámmal meg hát tudjuk, mi a helyzet. Amint befejeztem az iskolát, elkezdtem dolgozni. Azóta is dolgozok. Az élet többi buktatójáról, ami emellett rám várt, nem szeretnék mesélni, mert most konkrétan édesanyámról van szó. Aki mára, hála a Teremtőnek, annyira felépült, hogy el tudja magát és a háztartását látni. Ha nem is megyek hozzá mindennap, akkor felhívom, hogy jól van-e, stb. Mert a mai napig megtörténik, hogy elesik, akkor igyekszünk a segítségére sietni. És mivel azóta megházasodtam, és a férjemmel két közepes fizetésből most hoztunk tető alá mesterek nélkül egy házat, ezért ő is megérti, és nem várja el tőlünk, hogy amit meg tud csinálni, azt helyette csináljuk. De járdaépítést és a különböző épületekbe való bejutást már úgy gondolom, nem az én dolgom megoldani.”
Vatai Zsuzsanna, a Tisza-part – Alvég Helyi Közösség titkára
„Emmának Elviráról
Meggyőződésem, hogy a zentaiak egyik legfőbb és jellemző tulajdonsága az emberséges hozzáállás. Már nagyon régóta Zenta a környék kultúrális, egészségügyi és oktatási központja, ezekkel a témákkal hosszú távon nem lehet humánus beállítottság nélkül eredményesen foglalkozni. Érintettség okán fűzök hozzászólást az íráshoz, a Tisza-part – Alvég Helyi Közösség titkára vagyok és pontosan tudom, az utóbbi időben miminden történt Szalma Elvira érdekében. Nagyon szeretném, ha a többi Zentán élő mozgássérültnek vagy bármilyen más módon szerencsétlen embernek legalább annyit adhatnánk amennyit Szalma Elvira már kapott. Vegyük sorra: a szennyvízelvezető csatornahálózat kiépítése után 2012-ben törtköves fölszórással járhatóvá tettük az úttestet, amely a csatornaépítés után, addig homokos volt. Az úttestet azóta szükség szerint rendszeresen kátyútlanítjuk. Ugyanebben az évben került sor a járdabetonozásra is, Elvira háza előtt is, kiszélesítve azt a bejárata körül, akadálymentesítve az átjáróknál a közeli boltig. Ő már akkor elégedetlen volt, jelezte, hogy ő a másik irányba, másik boltba akar járni, a disznórakodó felé, neki abba az irányba csináljunk járdát és aszfaltutat akar háza elé. Akkoriban még az a terület, amely Elvira házától a disznórakodó felé húzódik, egy kiserdő volt, amit az ott lakók hátsóudvarként és raktárként használtak. Akkora költséggel járt volna Elvira kívánságainak teljesítése, amit nem tudtunk vállalni. A kért irányba kis kerülővel, akadálymentesített területen juthatott el, ebben tudtunk segíteni. Azóta a város a kiserdő területét kitakaríttatta, megtéve ezzel az első lépést a közművesítés felé. Jöhet a tervdokumentáció elkészítése – ez is tetemes összegbe kerül, jöhet az éjszakai világítás, a járdabetonozás, a zöldfelület kialakítása és a többi, nade lássuk be, ez mind nagyon-nagyon sokba kerül. A gazdasági helyzet pedig olyan amilyen – mindannyian tudjuk. Arról nem is beszélve, hogy hányan várnak még a városban arra, hogy legalább a szennyvízelvezető csatornahálózatra rákapcsolódhassanak, a törtköves, rendszeresen kátyútlanított úttestet meg ne is említsem, hányan szeretnék! A méltányosság kedvéért a többi mozgássérült igényeit is figyelembe kellene vennünk. Amennyiben bárki kíváncsi Elvirával zajlott levelezésünkre, a kívánságaival való foglalkozásunkra, szívesen látom az irodámban. Úgy gondolom, hogy egy témát akkor lehet reálisan és tárgyilagosan bemutatni és nemcsak egyik oldaláról megvilágítva arról vitát indítani, ha a másik oldal szereplőit is megkérdezik. Ezt hiányolom. Mielőtt valaki felháborodásában tollat ragad, alaposabban tájékozódjon. Hátha az igazság valahol máshol van, nem ott, ahova mutogatnak. Azt kívánom, hogy a Kossuth Lajos utca minél előbb olyan rendezett és gondozott legyen, mint a képen látható utca. Erre azt hiszem, egy kicsit még várnunk kell, de amint a városi költségvetés engedi, amit megtehetünk ennek érdekében azt biztosan megtesszük.”
U.i.: Köszönöm mindkét hozzászólást. Csak csendben megjegyezném: nem virág hiányzik az utcából. Út és lámpa. Próbálja ki, aki gondolja, hogy lehet egy törtkővel lerakott utcában kerekesszékkel közlekedni…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >