2025. február 14. péntek
Ma Bálint, Valentin, Cirill, Metód névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Egy kis anyák napi

Anya. Édesanya. Legtöbbször anyu. Ha hízelegni szeretnék, mamikám. Ő az, aki úgy érzi, mindig mindent megmondhat, mert „ki mondja meg, ha anyád nem”… Egri Emma:

Nagyon várt. Mindig is kislányt szeretett volna. Pont olyant, mint amilyenre sikeredtem. Nem éppen könnyen érkeztem a világra, de minden szenvedést megértem, mesélte. Már annak idején is babanaplót vezetett. Nem olyan divatosat, mint manapság, de az összes fontos dolog benne van. A 3 és fél kilóm, az 51 centim. Az első levágott hajtincsem, az első fogam, a keresztelési kis cipőm. Az élményeim, amire nem emlékezhetek, de ő megőrizte nekem. Az első fürdésem, a védőoltásaim beadásának időpontjai, a testsúlyom és a hosszméretem alakulása. Az első lépéseim, az első szavam, ami természetesen az apa volt. Kedvenc ételeim, játékaim. Majd színes kis történetek a szülinapomról, a hisztijeimről, az óvodás élményeimről, a játszótársaimról. Minden benne van, amit feltétlenül tudni kell rólam.

Nem mindig volt felhőtlen a kapcsolatunk. Nem mindig éreztem úgy, hogy jó anya. Haragudtam rá, amikor rendet kellett tennem a szobámban, amikor a szennyesem magától nem vándorolt el a mosógépig, nekem kellett elvinnem, amikor sárgarépát pucoltatott velem, amikor nekem kellett az udvart összesöprenem. Még a húgomra is vigyáznom kellett, aki nyivákolt folyamatosan. Később meg beköpött. Jöttek a zűrös kamaszévek. Ő meg mindent tudni szeretett volna. Hová megyek, miért, kivel, meddig maradok… És megvárt éjszaka. Rendszeresen eljárt a szülői értekezletekre, érdekelték a jegyeim. Nem volt boldog a meg nem mondott kettesemtől. Minden nap bosszantott, kitalált valamilyen feladatot. Viráglocsolást, mosogatást, portörlést. Szombatonként porszívózást. Ha nem tetszett a főztje, nem kaptam vacsoráig semmit, nem sütött palacsintát. Sütött, csak nem spenót helyett. Nem engedte meg, hogy pofázzak, tisztelnem kellett a felnőtteket, sőt még köszönnöm is illett. Nem járhattam kivágott pólókban, szakadt nadrágban, és vizes hajjal sem mehettem sehová. „Alsómajicát” is hordtam, meg papucsban közlekedtem a házban. Még a fürdőszobát is rendbe kellett tennem a pancsikolásom után. Kötelező volt levest és gyümölcsöt ennem. Mindez mellett elvárta, hogy megnézzem a nagyszüleimet, és még tanulni is maradjon időm. Beszélgetnem kellett vele. Mesélnem, hogy mi a bajom, minek örülök, nem elégedett meg annyival, hogy semmi újság nincs a suliban, és jegyet sem kaptam. Könyvespolcot is szereltetett apukámmal a szobámba, olvasnivalót is vett nekem. Néhányszor úgy éreztem, hogy Gyöngyi osztálytársnőm anyukája ideális lenne nekem. Ő nem érdeklődött semmiről, otthon nem is beszélgettek, nyugodtan aludhatott Gyöngyi a pasijánál 14 évesen. Mari néni azt sem tudta, ki a lánya osztályfőnöke, ebből kifolyólag a jegyek miatt sem voltak zűrök otthon.

Józan ésszel tudtam, hogy anyukám jót akar, az életre nevel, tanít folyamatosan. Morcosságom nem is tartott sokáig. Azután anya lettem én is. És mi történt? Vezettem a babanaplót, a gyerekeimnek vannak feladataik, járok rendszeresen szülői értekezletre. Pontosan minden úgy csinálok, mint anyukám annak idején. Milliószor hívom naponta, tanácsokat kértem/kérek tőle. Megbeszéljük a dolgokat. Most sincs mindig szélcsend, néha egy-egy viharfelhő is megjelenik az égen, de tudom, hogy neki volt igaza. Meg különben is, egy anyának mindig igaza van, csak vagy bevalljuk, vagy sem.

Szerencsés vagyok, hogy még mindig számíthatok rá. Lehet, hogy sosem mondtam el úgy konkrétan neki, hogy mennyire hálás vagyok mindenért.

Anyu ma is óv, véd, félt. Segít, amiben tud. Még mindig az ő kislánya vagyok, így negyven felett is. Még mindig nevel. „Mert ki mondja meg, ha anyád nem…”

Tudom, hogy nagyon sok gyereknek volt ilyen „szörnyű” anyukája, aki valójában a világ legjobb anyukája. Remélem, nagyon sokan lettünk „szörnyű” anyukák, a világ legjobb anyukái...

 

2018. május 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„VAJDASÁG SZERBIA RÉSZE”

Vučić most még a tartomány jelenlegi (kvázi) autonómiáját is meg akarja szüntetni! Újabb uszításokkal feszültséget akar >

Tovább

Szerbiában „a forradalom már javában zajlik!”

A polgárok bizalma nélkül pedig egyetlen hatalom sem működhet! Szerbiában hatalomváltásra van szükség. A jelenlegi teljesen >

Tovább

Ők nem a „buborék hercegei”

Emlékszem az Otpor tagjai elfogadták nyilvános fellépést a hivatalos rendezvényen, de nem hívták meg őket erre. >

Tovább

Támadááás!

Zentán például, ötvenöt évvel ezelőtt, az asztalitenisz szentélyben: nem is tudom hány asztal egymás mellett, mint >

Tovább

A VMSZ korifeusa

Az írásból úgy tűnik, Korhecz a Vajdasági Magyar Szolgapárt (VMSZ) korifeusaként jelentette meg ezt a cikket. >

Tovább

Szerbia – mi lesz ennek a vége?

Szerbiában, bár manapság nem mindennaposak a bandák közti fegyveres leszámolások, a gyilkosságok mínuszos hírnek számítanak. Nekik >

Tovább

A fiatalok vissza akarják hódítani a reményt

A tüntetésen sok magyar szót hallottam, főleg magyar fiatalok jelenlétét regisztráltam. Mivel a feleségemmel magyarul társalogtunk, >

Tovább

VMSZ-es „normalitás”

A VMSZ agymosott, tudathasadásos, önző, fanatikus híveket akar karámba zárni, miközben – a hírösszefoglalók szerint – >

Tovább

I šta će sada biti sa nama?

Vest o Teofilovoj smrti podseća me na šifrovanu prepisku između Aleksandra Tišme i Danila Kiša. Danilo >

Tovább

A joghurtforradalom szimbolikus felülmúlása

Megérkeztek a belgrádi egyetemisták, akik két na alatt gyalog tették meg az utat (80 kilométer) Belgrádtól >

Tovább

Újra kellene gondolni az elmúlt harminc évet

A múltat nem lehet csak úgy kidobni az ablakon, mert ha nem tudjuk méltósággal eltemetni, akkor >

Tovább

Ami körülöttünk történik, sokkal több a politikánál

Hogy mi következik ezután, arra - akárcsak sok kiváló barátomnak - nincs válaszom. A kormánytöbbség új >

Tovább