Ma János, Iván névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Na, és ez most...
- Jöjjön, valaki, aki tudja az utat! – folytatja a hang.
Egy idősebb asszony felpattan, és a sofőrfülkéhez lép. Tényleg onnan kiabálnak. Bencze Andrea:
Május 4. Péntek és az évi rendes középiskolás ballagások napja. Dugó, dugó hátán. Nem kell autózni, jó lesz a busz. Amelyikkel utaznék, épp az orrom előtt megy el, nincs kedvem tíz percet várni a következőre. Jön egy másik, ezzel picit hosszabb lesz az út hazáig, de legalább nem várakozom a megállóban 30 fokban.
Az első ajtónál felszállok, itt kellene lyukasztani, de a jegykezelő nem működik. Megyek a busz közepére, a másik géphez. Siker. Nincs tömeg, 5-6 utas mindösszesen. Leülök. A légkondi kellemesen cirógat. Milyen jó döntés, milyen kényelmes utazás – veregetem gondolatban a vállamat. Bár a busz csak araszolni tud a dugóban, idebenn béke van, sietnem épp nem kell.
Párszor megállunk, de a létszám lényegesen nem változik. Békésen üldögélek, nézegetem a Dunát.
Aztán az idill ajtónyitás nélkül leszáll. Kiabálást hallok:
- Merre kell menni? Segítsen valaki!
Na, gondolom, már megint érzékelhető a Lipót hiánya. Szerintem, a bezárása óta megsokszorozódott a magukban beszélő, zömében láthatatlan emberekkel vitázó utasok száma a buszokon, villamosokon. Itt egy újabb, gondozás nélkül maradt delikvens.
- Jöjjön, valaki, aki tudja az utat! – folytatja a hang.
Egy idősebb asszony felpattan, és a sofőrfülkéhez lép. Tényleg onnan kiabálnak.
Most már én is megnézem magamnak ezt a szitut. Az utas épp elmagyarázza, hogy ne élesen jobbra kanyarodjunk, mint ahogy a vezető tervezte, hanem menjünk egyenesen, aztán a lámpánál balra. Már csak egy megállóra vagyunk a végállomástól. A sofőr köszöni. Barátságos hangulat telepszik ránk, a vezetőt megnyugtatja a törődés, megosztja velünk, hogy sajnos, a GPS-e hirtelen leállt. Aztán az egyik kereszteződésnél arról érdeklődik, hogy ugye, egy bizonyos számú busz jár erre és az vajon pontosan merre is megy. Ez lehet a szakmai érdeklődés. A hölgyutas mellette kapaszkodik, és azt javasolja, hogy azzal most ne foglalkozzunk, előbb érjünk be a végállomásra. Jelentkezik a központ, érdeklődik, merre jár a busz, mert egy kis késést összeszedtünk. A sofőr mondja, hogy hamarosan érkezünk. Aztán nekünk elmeséli, hogy nem is tudja, miként kell az összes ajtót kinyitni, - közben „na, bajnak még itt van ez is” mozdulattal, jobb kezével végigsimít a műszerfalon, mint kevéssé ismert tereptárgyon - mert a kollégája, aki átadta neki a buszt, annyira sietett, hogy nem volt ideje mindent megmutatni.
Megérkeztünk. Elköszöntünk. Leszálltunk. Nem kerestem kandikamerát és a lyukat sem akartam visszakérni a jegyembe. De most már biztosan tudom, hogy valami nem stimmel a magyar munkaerőpiacon.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >