2020. december 3. csütörtök
Ma Ferenc, Olívia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A fékezhetetlen Šešelj

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Pillanatnyilag ott tartunk, hogy egy gazdag fantáziájú és fékezhetetlen elítélt háborús bűnös nemcsak volt párttársait, hanem egy egész országot tart túszként fogva. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Az lenne az igazi szenzáció, ha Vojislav Šešeljt legújabb randalírozása után megfosztanák képviselői mandátumától, ami egyébként is esedékes lenne, tekintettel a tízéves börtönbüntetésre, amit az elkövetett háborús bűnök róttak ki rá Hágában. Ilyen szenzációra azonban hiába várunk, a történtek utáni reagálásokból ítélve ennek nagyjából annyi az esélye, mint annak, hogy az unió rendkívüli döntéssel soron kívül befogadja Szerbiát tagságába.

Nagyobb összegben sem erre, sem arra nem lenne érdemes fogadni.

A radikálisok vezére ugyanis követhet el bármilyen otrombaságot, jelenthet ki bármit, akkor is amolyan védett dúvadnak számít Belgrádban, akire a törvények nem vonatkoznak. De hogyan is vonnák felelősségre, amikor az összes hatalmi kulcspozíciót, mint tudjuk, volt párttársai töltik be az államfőtől kezdve, a házelnökön át egészen a mandátum megvonásában illetékes parlamenti testület elnökéig. Egyikük sem vállalná magára szívesen a volt cimbora megbüntetésének ódiumát.

Aleksandar Vučićtól amúgy sem várhatjuk el, hogy a történelmi gondok közepette, amelyekkel hatalomra kerülése óta szüntelenül viaskodik (mint arról vég nélküli tévéhíradós lamentációiból értesülünk nap, mint nap), nem különben országépítői és munkahely teremtési fáradozása közepette holmi apró-cseprő incidensekkel foglalkozzon, amiket a renitens csetnik vajda idéz elő. Igaz, hogy csak egy szavába kerülne, és Šešelj már másnap úgy repülne a szkupstinából, mint egy véletlenül odatévedt, túlsúlyos Batman, de hát Vučić nem az az ember, nem az a szívtelen exkolléga, aki ilyet tenne volt tanítómesterével.

Aki még nem értesült volna a múlt heti botrányról: a vajda saját állítása szerint (merthogy sem szemtanúk állítása, sem videofelvétel nem áll rendelkezésünkre) egy kísérőjével együtt nekiesett a képviselőház bejáratánál kitűzött horvát zászlónak (amit a horvát parlamenti delegáció látogatásának tiszteletére helyeztek ott el), megpróbálta széttépni, majd a földre dobta és megtaposta. Ezt követően a legocsmányabb szavakkal sértegette az előcsarnokban tartózkodó horvát delegáció tagjait, „usztasa anyjukat” emlegetve a tőle megszokott rusztikus stílusban és szexuális vonatkozásban… A tettlegességtől a vendégeket a biztonsági őrök óvták meg.

A példátlan, civilizált országokban még elő nem fordult incidenst követően a küldöttség - a zágrábi kormánnyal való konzultálás után - úgy döntött, hogy megszakítja a látogatást és hazautazik. Horvátország tiltakozó jegyzéket intézett Szerbiához, a zágrábi szerb nagykövet azonban ezt nem volt hajlandó átvenni.

Šešeljnek tehát sikerült megtorpedóznia a diplomáciai aprómunkával előkészített párbeszédet a két ország között. Méghozzá úgy, hogy ezért a cselekedetéért a haja szála se görbült.

A belgrádi vezetők nem tehették meg, hogy ne ítéljék el az incidens kirobbantóját, ám a sajnálkozó nyilatkozatokon túl semmi sem történt. Aleksandar Vučić aznapi csaknem félórás, és a helyzethez illő drámaisággal átitatott tévéhíradós szereplésében azonban nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a közelmúltban tett zágrábi látogatása során neki is hasonló inzultusban volt része horvát szélsőségesek részéről, mégsem szakította meg látogatását. Ezzel lényegében relativizálta Šešelj cselekedetét, mintegy megüzenve a horvátoknak: csak ne nagyon tiltakozzatok, ti sem vagytok jobbak a deákné vásznánál…Merthogy nektek is vannak hasonló szélsőségeseitek! (...)

A vajda egyébként más cselekedeteivel is rászolgált volna a szankcionálásra. Mint már múlt heti jegyzetünkben említettük, a hágai Nemzetközi Bíróság elmaradt ügyeit intéző Nemzetközi Törvényszéki Mechanizmus (MICT) tíz évi börtönbüntetést szabott ki rá az 1992-ben Herkócán a nem szerb lakosság ellen elkövetett háborús bűnökért, s emiatt a szerb nemzetgyűlés köteles lett volna haladéktalanul érvényesíteni azt a képviselőkre vonatkozó jogszabályt, amely szerint a hat hónapnál hosszabb szabadságvesztésre ítélt képviselőtől meg kell vonni a mandátumot.

És mi történik ügyében?

Ugyanaz, mint a horvát zászlótaposási ügyben. Vagyis semmi.

Mi több, újabb fejlemény, hogy a vajda fenyegetőleg figyelmeztetett: „beveri a pofáját” („razbiće njušku”) mindenkinek, aki elítélt háborús bűnösnek merészeli őt nevezni. Miután Aleksandra Jerkov, az ellenzéki Demokrata Párt képviselője a szkupstina ülésén felvetette a kérdést, hogy mikor intézkednek Šešelj mandátumának megvonása ügyében, kis híján tettlegességre került sor ellene: a radikálisok körbefogták, le usztasabérencezték és figyelmeztették, hogy „egy szerb nő nem beszélhet így…”. Aleksandar Martinović, a haladók frakcióvezetője és a mandátumügyi bizottság elnöke pedig azzal a sokat mondó indoklással utasította el a választ, hogy nem intézkedhetnek sajtóhírek alapján. Minthogy a szóban forgó hágai verdiktet nem kapták kézhez, ő pedig nem fogja kérni tőlük.

Erre Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) hágai ismerőseivel elküldette az ítéletről szóló végzést Martinovićnak. Ami meg is érkezett a címzetthez, ám az intézkedésre mégsem került sor.

Hogy miért nem, arra Šešelj figyelmeztetése lehet a válasz.

„Ha megvonjátok tőlem a képviselői mandátumot, akkor meglátjátok, hogy mit fogok csinálni… Tudjátok, hogy kimeríthetetlenül gazdag a fantáziám” – jelentette ki a vajda.

Pillanatnyilag ott tartunk, hogy egy gazdag fantáziájú és fékezhetetlen elítélt háborús bűnös nemcsak volt párttársait, hanem egy egész országot tart túszként fogva.

 

2018. április 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább

Kirakat szerződés

A VMSZ és a SNS szerződése csak megerősíti (önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten) a két párt, >

Tovább