2018. december 11. kedd
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Magyar tragédia

Bálint István

Ilyen tragikus helyzetben jönnek a tüntetések. És nem tudni, hogy az eddig hallgató többség szólalt-e meg, (a választási törvény ellen kellett volna tüntetéseket szervezni), vagy ez csak valami, ami benne van a levegőben? Bálint István:

Ez a reagálásom azért késik, mert dilemmám volt, hogy szabad-e írni arról, amiről én szólni akarok. Egyrészt a klasszikusok azt mondják, hogy egy probléma csak akkor jelentkezik, ha a megoldás feltételei megérnek. Ez azt jelenti, hogy a megoldhatatlan dolgokról hallgatni kell? Márpedig az, amiről én szólni akarok az megoldhatatlan dolog. Másrészt szinte nemzeti identitásunk része, hogy sírva vigad a magyar. És egy időben nagyon népszerű sláger volt az, hogy Kissé szomorkás a hangulatom máma. Márpedig fütyülve könnyebb tenni, mint sírva. Ugyanakkor himnuszunk azt mondja: Isten áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel. Tehát a jókedv számunkra fontosabb, mint a bőség, mert jókedvvel még a bőséget is megteremtjük. Ez azt jelenti, hogy hallgatni kell arról, ami a magyarok jókedvét elveszi? Márpedig amit mondani akarok nem alkalamas arra, hogy bárkit jókedvre derítsen. Ami ilyen érvek ellenére némi késéssel, de mégis arra bírt, hogy megírjam ezt, amit mondani akarok az, hogy a Napló olvasói már hozzá edződtek az ilyen dolgokhoz.

A görögök megtanítottak bennünket arra, hogy a tragédiához két egymásnak feszülő igazságra van szükség. Itt a két igazság meg is van. Az egyik igazság az, hogy demokratikus országban pártlistás választásnál a kormányalakításhoz a szavazatoknak több mint fele kell. Máskülönben a legtöbb szavazatot kapó pártnak koalíciós partnert kell keresnie. A Fidesz a mostani választásokon 49,27 százalékot kapott. Pedig a levélben leadott szavazatoknak a 96,24 százalékát elvitte. Mert a kettős állampolgárok hálásak akartak lenni. És a romák a nemzeti lista ellen agitáltak, hogy ne vigyék el a szavazatokat a Fidesztől. (Indult két roma párt, de ők alig kaptak szavazatot. Az Országos Roma Önkormányzat 5703-mat, a Magyar Cigánypárt pedig 4091-et.) Így a romáknak nincs parlamenti képviselőjük, holott közismerten jóval többen vannak, mint a képviselőhöz jutó németek. A lényeg: ha pártlista alapján választott volna Magyarország a Fidesz maga nem alakíthatott volna kormányt, hanem koalíciós partnert kellett volna keresnie. Ehelyett neki kétharmados többsége van.

Demokratikus országban az egyénileg választott képviselőnek meg kell kapnia a szavazatoknak több mint a felét, ha ez nincs meg jön a második forduló két jelölttel, hogy közülük az egyiknek meglegyen a több mint 50 százalék. (Másfajta megoldásnak csak olyan országban van létjogosultsága, ahol hagyományosan két párt van – a jobboldal és a baloldal, legfeljebb van még egy harmadik, amely koalíciós partner bármelyik párt is van előnyben, tehát kettőjüknek biztosan megvan a szavazatoknak a több mint fele. Ehelyett a Fidesz 200 ezerrel kevesebb szavazatot kapott, mint a pártlistás szavazásnál mégis majdnem minden mandátumot elvitt, 91 képviselőt kapott. És a végeredmény: a leadott szavazatoknak kevesebb mint felével, a választótestület kb. egyharmadának a támogatásával kétharmados többséget szerzett. (Különben abban a korban amikor a Fidesz ellenzékben egymás után kényszerítette ki a népszavazásokat, megmutatkozott, hogy rendezhet népszavazást akár arról is akarnak-e a magyarok levegőt csak a választók egyharmadának a támogatására számíthat. Ezt különben az egész választótestületre vonatkozó közvélemény-kutatási adatok is mutatták.)

Ez tehát az egyik igazság. A másik igazság, hogy Magyarországnak ma nincs olyan ellenzéke, amely nemcsak képes lenne, hanem legalább megérdemelné, hogy a Fidesz helyébe lépjen. Egyben igaza van a Fidesz propagandájának: Magyarországon nem a kormányváltás a probléma, hanem az ellenzékváltás. Olyan pártra volna szükség, amely képes lenne Fidesz helyébe lépni, olyan erőt és programot tudna mutatni, hogy ezt megérdemelné és más választási rendszerben ezt meg is kapná, addig pedig ellátná a kormány ellenőrzésének, az önkényes dolgok megakadályozásának a feladatát. (Szép dolog, hogy ezt felismerve négy párt vezetősége is lemondott. Az viszont már nem tragédia, hanem bohózat, hogy a Kétfarkú Kutya párt több szavazatot kapott mint az ellenzék egyik erőssége, az Együtt.)

Így tulajdonképpen örülnünk kell annak, hogy a Fidesz nyert, (talán még a kétharmados többségének is) mert különben vagy a kormányozhatatlanság vagy a zűrzavar jött volna. Veszélyeztetve még azt is, hogy az ország lassan túllesz a gazdasági válság következményein. (Ami különben nem a Fidesz érdeme, hisz egész Európában megindult a javulás és Szerbiában az év első három hónapjában a gazdaság nagyobb arányban nőtt, mint Magyarországon tavaly. És mi aztán igazán tudjuk, hogy mi ebből mit érzünk. Különben ezt a Fidesz is érezte és nem ezt állította választási propagandájának központjába, hanem – sajnos, sőt borzalmas – a migránsokat és Sorost.)

Ilyen tragikus helyzetben jönnek a tüntetések. És nem tudni, hogy az eddig hallgató többség szólalt-e meg, (a választási törvény ellen kellett volna tüntetéseket szervezni), vagy ez csak valami, ami benne van a levegőben? Mert a ciklikus fejlődés hívei azt mondják, hogy húsz évenként indul valami, ami átrendezi a világot. 1948-ban a szuperhatalmi világ megteremtése volt folyamatban. 1968-ban egész Európán heves tüntetések vonultak végig és Franciaországban hetekre megállt az élet. 1988-ban elindult a bolsevik rendszer felszámolása. A gazdasági válság miatt most a ciklus tíz évvel eltolódott. És most a franciák azért imádkoznak, hogy az egymást követő sztrájkok, tüntetések, a Sorbonne elfoglalásának kísérlete ne ismételje meg 1968-at. Nekünk pedig annak kell szurkolnunk, hogy ez a mostani felbuzdulás ne járjon tragikus következményekkel, de hozza meg egy igazi ellenzék kialakulását. (Mert a Fidesz nem kalkulálta be, hogy ha megfordulna a szél és más tudná kihasználni a választási rendszer nyújtotta lehetőséget, akkor ő jut a mai ellenzéki pártok sorsára.)

 

 

 

 

2018. április 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szabadítsa fel önmagától a pártot és a közösséget!

A VMSZ/BMC, amióta Pásztor István az elnöke, pontosabban amióta szövetségre lépett a Szerb Haladó Párttal, se >

Tovább

Akcióban a Kövér Gárda

Régi igény elégítődött ki amúgy a Kövér Gárda által, patetikusan fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy a >

Tovább

Búcsú Áder Jánostól

Búcsúzom tőled, János. Sok vizet nem zavartál az életünkben, olyan volt, mintha itt sem lettél volna. >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A rendszerváltás csapdájában vergődő értelmiségiek a szocializmusban még őrizték a kritikus gondolkodást, a többpártrendszerben viszont elherdálták. >

Tovább

„Példa értékű kisebbségi jogrendszer”

Nem kell Orbán „véleményén” csodálkozni, hiszen jó ideje gond van már a valóságérzetével (is). Számára fontosabb >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Bár akkoriban is ébredezett bennem némi a rendszerváltással szembeni szkepszis, írtam is a hiábavaló „posztmodern lakomáról”, >

Tovább

Csak az öltöny lesz más

Hogyan lehetséges ennyire semmit nem akarni? Ennyire nem változni? És nem csak, ha idegenekről: menekültekről, az >

Tovább

Rási és Pisti kalangyai a labancok fővárosába

Hol volt, hol nem volt, de lehet, hogy igaz se volt. Volt egyszer egy nagyon veszélyes >

Tovább

Figyelmeztetés Szerbiának

A Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) – az újonnan választottban is – sajnos többségében olyan személyek ülnek, >

Tovább

Egyetlen szájból sokféle hazugság

Az, hogy a gigantikus médiaholdingot nemzetstratégiai jelentőségűvé emelték, azt üzeni mindenkinek, hogy akkor tesszük a legjobbat >

Tovább

Hévíz télvíz idején

Fogalmam sincs, hogy a hévízi hétvége alatt miért nem tudtam a fejemből kiverni a Beatles egyik >

Tovább

A felemás Magyar Mozgalom

Az önálló vajdasági magyar politikát az elmúlt csaknem három évtizedben az egypártiság jellemezte. Ha papíron több >

Tovább