Ma Hajnalka, Lídia, Auguszta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Magyar tragédia
Ilyen tragikus helyzetben jönnek a tüntetések. És nem tudni, hogy az eddig hallgató többség szólalt-e meg, (a választási törvény ellen kellett volna tüntetéseket szervezni), vagy ez csak valami, ami benne van a levegőben? Bálint István:
Ez a reagálásom azért késik, mert dilemmám volt, hogy szabad-e írni arról, amiről én szólni akarok. Egyrészt a klasszikusok azt mondják, hogy egy probléma csak akkor jelentkezik, ha a megoldás feltételei megérnek. Ez azt jelenti, hogy a megoldhatatlan dolgokról hallgatni kell? Márpedig az, amiről én szólni akarok az megoldhatatlan dolog. Másrészt szinte nemzeti identitásunk része, hogy sírva vigad a magyar. És egy időben nagyon népszerű sláger volt az, hogy Kissé szomorkás a hangulatom máma. Márpedig fütyülve könnyebb tenni, mint sírva. Ugyanakkor himnuszunk azt mondja: Isten áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel. Tehát a jókedv számunkra fontosabb, mint a bőség, mert jókedvvel még a bőséget is megteremtjük. Ez azt jelenti, hogy hallgatni kell arról, ami a magyarok jókedvét elveszi? Márpedig amit mondani akarok nem alkalamas arra, hogy bárkit jókedvre derítsen. Ami ilyen érvek ellenére némi késéssel, de mégis arra bírt, hogy megírjam ezt, amit mondani akarok az, hogy a Napló olvasói már hozzá edződtek az ilyen dolgokhoz.
A görögök megtanítottak bennünket arra, hogy a tragédiához két egymásnak feszülő igazságra van szükség. Itt a két igazság meg is van. Az egyik igazság az, hogy demokratikus országban pártlistás választásnál a kormányalakításhoz a szavazatoknak több mint fele kell. Máskülönben a legtöbb szavazatot kapó pártnak koalíciós partnert kell keresnie. A Fidesz a mostani választásokon 49,27 százalékot kapott. Pedig a levélben leadott szavazatoknak a 96,24 százalékát elvitte. Mert a kettős állampolgárok hálásak akartak lenni. És a romák a nemzeti lista ellen agitáltak, hogy ne vigyék el a szavazatokat a Fidesztől. (Indult két roma párt, de ők alig kaptak szavazatot. Az Országos Roma Önkormányzat 5703-mat, a Magyar Cigánypárt pedig 4091-et.) Így a romáknak nincs parlamenti képviselőjük, holott közismerten jóval többen vannak, mint a képviselőhöz jutó németek. A lényeg: ha pártlista alapján választott volna Magyarország a Fidesz maga nem alakíthatott volna kormányt, hanem koalíciós partnert kellett volna keresnie. Ehelyett neki kétharmados többsége van.
Demokratikus országban az egyénileg választott képviselőnek meg kell kapnia a szavazatoknak több mint a felét, ha ez nincs meg jön a második forduló két jelölttel, hogy közülük az egyiknek meglegyen a több mint 50 százalék. (Másfajta megoldásnak csak olyan országban van létjogosultsága, ahol hagyományosan két párt van – a jobboldal és a baloldal, legfeljebb van még egy harmadik, amely koalíciós partner bármelyik párt is van előnyben, tehát kettőjüknek biztosan megvan a szavazatoknak a több mint fele. Ehelyett a Fidesz 200 ezerrel kevesebb szavazatot kapott, mint a pártlistás szavazásnál mégis majdnem minden mandátumot elvitt, 91 képviselőt kapott. És a végeredmény: a leadott szavazatoknak kevesebb mint felével, a választótestület kb. egyharmadának a támogatásával kétharmados többséget szerzett. (Különben abban a korban amikor a Fidesz ellenzékben egymás után kényszerítette ki a népszavazásokat, megmutatkozott, hogy rendezhet népszavazást akár arról is akarnak-e a magyarok levegőt csak a választók egyharmadának a támogatására számíthat. Ezt különben az egész választótestületre vonatkozó közvélemény-kutatási adatok is mutatták.)
Ez tehát az egyik igazság. A másik igazság, hogy Magyarországnak ma nincs olyan ellenzéke, amely nemcsak képes lenne, hanem legalább megérdemelné, hogy a Fidesz helyébe lépjen. Egyben igaza van a Fidesz propagandájának: Magyarországon nem a kormányváltás a probléma, hanem az ellenzékváltás. Olyan pártra volna szükség, amely képes lenne Fidesz helyébe lépni, olyan erőt és programot tudna mutatni, hogy ezt megérdemelné és más választási rendszerben ezt meg is kapná, addig pedig ellátná a kormány ellenőrzésének, az önkényes dolgok megakadályozásának a feladatát. (Szép dolog, hogy ezt felismerve négy párt vezetősége is lemondott. Az viszont már nem tragédia, hanem bohózat, hogy a Kétfarkú Kutya párt több szavazatot kapott mint az ellenzék egyik erőssége, az Együtt.)
Így tulajdonképpen örülnünk kell annak, hogy a Fidesz nyert, (talán még a kétharmados többségének is) mert különben vagy a kormányozhatatlanság vagy a zűrzavar jött volna. Veszélyeztetve még azt is, hogy az ország lassan túllesz a gazdasági válság következményein. (Ami különben nem a Fidesz érdeme, hisz egész Európában megindult a javulás és Szerbiában az év első három hónapjában a gazdaság nagyobb arányban nőtt, mint Magyarországon tavaly. És mi aztán igazán tudjuk, hogy mi ebből mit érzünk. Különben ezt a Fidesz is érezte és nem ezt állította választási propagandájának központjába, hanem – sajnos, sőt borzalmas – a migránsokat és Sorost.)
Ilyen tragikus helyzetben jönnek a tüntetések. És nem tudni, hogy az eddig hallgató többség szólalt-e meg, (a választási törvény ellen kellett volna tüntetéseket szervezni), vagy ez csak valami, ami benne van a levegőben? Mert a ciklikus fejlődés hívei azt mondják, hogy húsz évenként indul valami, ami átrendezi a világot. 1948-ban a szuperhatalmi világ megteremtése volt folyamatban. 1968-ban egész Európán heves tüntetések vonultak végig és Franciaországban hetekre megállt az élet. 1988-ban elindult a bolsevik rendszer felszámolása. A gazdasági válság miatt most a ciklus tíz évvel eltolódott. És most a franciák azért imádkoznak, hogy az egymást követő sztrájkok, tüntetések, a Sorbonne elfoglalásának kísérlete ne ismételje meg 1968-at. Nekünk pedig annak kell szurkolnunk, hogy ez a mostani felbuzdulás ne járjon tragikus következményekkel, de hozza meg egy igazi ellenzék kialakulását. (Mert a Fidesz nem kalkulálta be, hogy ha megfordulna a szél és más tudná kihasználni a választási rendszer nyújtotta lehetőséget, akkor ő jut a mai ellenzéki pártok sorsára.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >