2020. október 1. csütörtök
Ma Malvin, Teréz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Magyar tragédia

Bálint István

Ilyen tragikus helyzetben jönnek a tüntetések. És nem tudni, hogy az eddig hallgató többség szólalt-e meg, (a választási törvény ellen kellett volna tüntetéseket szervezni), vagy ez csak valami, ami benne van a levegőben? Bálint István:

Ez a reagálásom azért késik, mert dilemmám volt, hogy szabad-e írni arról, amiről én szólni akarok. Egyrészt a klasszikusok azt mondják, hogy egy probléma csak akkor jelentkezik, ha a megoldás feltételei megérnek. Ez azt jelenti, hogy a megoldhatatlan dolgokról hallgatni kell? Márpedig az, amiről én szólni akarok az megoldhatatlan dolog. Másrészt szinte nemzeti identitásunk része, hogy sírva vigad a magyar. És egy időben nagyon népszerű sláger volt az, hogy Kissé szomorkás a hangulatom máma. Márpedig fütyülve könnyebb tenni, mint sírva. Ugyanakkor himnuszunk azt mondja: Isten áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel. Tehát a jókedv számunkra fontosabb, mint a bőség, mert jókedvvel még a bőséget is megteremtjük. Ez azt jelenti, hogy hallgatni kell arról, ami a magyarok jókedvét elveszi? Márpedig amit mondani akarok nem alkalamas arra, hogy bárkit jókedvre derítsen. Ami ilyen érvek ellenére némi késéssel, de mégis arra bírt, hogy megírjam ezt, amit mondani akarok az, hogy a Napló olvasói már hozzá edződtek az ilyen dolgokhoz.

A görögök megtanítottak bennünket arra, hogy a tragédiához két egymásnak feszülő igazságra van szükség. Itt a két igazság meg is van. Az egyik igazság az, hogy demokratikus országban pártlistás választásnál a kormányalakításhoz a szavazatoknak több mint fele kell. Máskülönben a legtöbb szavazatot kapó pártnak koalíciós partnert kell keresnie. A Fidesz a mostani választásokon 49,27 százalékot kapott. Pedig a levélben leadott szavazatoknak a 96,24 százalékát elvitte. Mert a kettős állampolgárok hálásak akartak lenni. És a romák a nemzeti lista ellen agitáltak, hogy ne vigyék el a szavazatokat a Fidesztől. (Indult két roma párt, de ők alig kaptak szavazatot. Az Országos Roma Önkormányzat 5703-mat, a Magyar Cigánypárt pedig 4091-et.) Így a romáknak nincs parlamenti képviselőjük, holott közismerten jóval többen vannak, mint a képviselőhöz jutó németek. A lényeg: ha pártlista alapján választott volna Magyarország a Fidesz maga nem alakíthatott volna kormányt, hanem koalíciós partnert kellett volna keresnie. Ehelyett neki kétharmados többsége van.

Demokratikus országban az egyénileg választott képviselőnek meg kell kapnia a szavazatoknak több mint a felét, ha ez nincs meg jön a második forduló két jelölttel, hogy közülük az egyiknek meglegyen a több mint 50 százalék. (Másfajta megoldásnak csak olyan országban van létjogosultsága, ahol hagyományosan két párt van – a jobboldal és a baloldal, legfeljebb van még egy harmadik, amely koalíciós partner bármelyik párt is van előnyben, tehát kettőjüknek biztosan megvan a szavazatoknak a több mint fele. Ehelyett a Fidesz 200 ezerrel kevesebb szavazatot kapott, mint a pártlistás szavazásnál mégis majdnem minden mandátumot elvitt, 91 képviselőt kapott. És a végeredmény: a leadott szavazatoknak kevesebb mint felével, a választótestület kb. egyharmadának a támogatásával kétharmados többséget szerzett. (Különben abban a korban amikor a Fidesz ellenzékben egymás után kényszerítette ki a népszavazásokat, megmutatkozott, hogy rendezhet népszavazást akár arról is akarnak-e a magyarok levegőt csak a választók egyharmadának a támogatására számíthat. Ezt különben az egész választótestületre vonatkozó közvélemény-kutatási adatok is mutatták.)

Ez tehát az egyik igazság. A másik igazság, hogy Magyarországnak ma nincs olyan ellenzéke, amely nemcsak képes lenne, hanem legalább megérdemelné, hogy a Fidesz helyébe lépjen. Egyben igaza van a Fidesz propagandájának: Magyarországon nem a kormányváltás a probléma, hanem az ellenzékváltás. Olyan pártra volna szükség, amely képes lenne Fidesz helyébe lépni, olyan erőt és programot tudna mutatni, hogy ezt megérdemelné és más választási rendszerben ezt meg is kapná, addig pedig ellátná a kormány ellenőrzésének, az önkényes dolgok megakadályozásának a feladatát. (Szép dolog, hogy ezt felismerve négy párt vezetősége is lemondott. Az viszont már nem tragédia, hanem bohózat, hogy a Kétfarkú Kutya párt több szavazatot kapott mint az ellenzék egyik erőssége, az Együtt.)

Így tulajdonképpen örülnünk kell annak, hogy a Fidesz nyert, (talán még a kétharmados többségének is) mert különben vagy a kormányozhatatlanság vagy a zűrzavar jött volna. Veszélyeztetve még azt is, hogy az ország lassan túllesz a gazdasági válság következményein. (Ami különben nem a Fidesz érdeme, hisz egész Európában megindult a javulás és Szerbiában az év első három hónapjában a gazdaság nagyobb arányban nőtt, mint Magyarországon tavaly. És mi aztán igazán tudjuk, hogy mi ebből mit érzünk. Különben ezt a Fidesz is érezte és nem ezt állította választási propagandájának központjába, hanem – sajnos, sőt borzalmas – a migránsokat és Sorost.)

Ilyen tragikus helyzetben jönnek a tüntetések. És nem tudni, hogy az eddig hallgató többség szólalt-e meg, (a választási törvény ellen kellett volna tüntetéseket szervezni), vagy ez csak valami, ami benne van a levegőben? Mert a ciklikus fejlődés hívei azt mondják, hogy húsz évenként indul valami, ami átrendezi a világot. 1948-ban a szuperhatalmi világ megteremtése volt folyamatban. 1968-ban egész Európán heves tüntetések vonultak végig és Franciaországban hetekre megállt az élet. 1988-ban elindult a bolsevik rendszer felszámolása. A gazdasági válság miatt most a ciklus tíz évvel eltolódott. És most a franciák azért imádkoznak, hogy az egymást követő sztrájkok, tüntetések, a Sorbonne elfoglalásának kísérlete ne ismételje meg 1968-at. Nekünk pedig annak kell szurkolnunk, hogy ez a mostani felbuzdulás ne járjon tragikus következményekkel, de hozza meg egy igazi ellenzék kialakulását. (Mert a Fidesz nem kalkulálta be, hogy ha megfordulna a szél és más tudná kihasználni a választási rendszer nyújtotta lehetőséget, akkor ő jut a mai ellenzéki pártok sorsára.)

 

 

 

 

2018. április 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„A vajdasági magyarság lapja”?

A Magyar Szó és a Hét Nap akkor lesz a vajdasági magyarság napilapja, amikor majd a >

Tovább

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább