2019. november 13. Szerda
Ma Szilvia, Szaniszló névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Még csak a pártegyenruhák hiányoznak, de ezt nem vezetik be, valószínűleg azért, mert költséges lenne. Sokan ugyanis úgy cserélgetik a pártokat, mint a celebek az öltönyeiket. Hiányzik a kreatív felháborítás, a nyugtalanság, a kíváncsiság, a fantázia. Végel László:

2018. március 17., szombat

Mit zajlik körülöttem? A hajszínünk lehet ősz, avagy koromfekete, majdnem mindegy, csakhogy ez nem fontos, hiszen a közszellem koravén. Minden elviselhetetlenül szabályos lett körülöttem. Dívik az irodalmi japiság. Kiveszett a titokzatos bohém világ, eltűntek az eretneki gondolatok, hiányoznak megbotránkoztató mondatok. Sokan azt gondolják, hogy elegendő felhajtani valamelyik kávéházban néhány pohár sört, vagy vinjakot, aztán gondtalanul fényesre suvickolni a mondatokat. Nem ezekre az, úgymond, irodalmi bohémokra gondolok. Azt hiszem, hogy egy Jarry (darabját az Übü királyt egy jobboldali kritikus azzal a mondattal dorongolta le, hogy: „Remélem, többé nem hallunk Alfred Jarry úr paprikajancsi bohózatáról”) megőrülne a pártkerítésekkel kidíszített világunkban. Még csak a pártegyenruhák hiányoznak, de ezt nem vezetik be, valószínűleg azért, mert költséges lenne. Sokan ugyanis úgy cserélgetik a pártokat, mint a celebek az öltönyeiket. Hiányzik a kreatív felháborítás, a nyugtalanság, a kíváncsiság, a fantázia. Már eszmék sincsenek, csak kis lobbik vannak, rokoni kapcsolatok és bratyizás. A legjobbak is csak túlélők akarnak lenni, mintha csak ismernék Thomas Mann gondolatát, miszerint a túlélők az igazi hősök. Amikor ezt leírom, akkor gondolhatok akár Heinrich Böllre is, a „kölni bohóc” (voltak kritikusok, akik igy nevezték a szerzőt) Egy bohóc nézetei című regényére. A tehetségesnek induló, a gazdag polgári családból származó Hans Schnier tehetségét felmorzsolják a közállapotok, a német kétszínűség, mert nem vállalja a boldog megalkuvást, tehát kívül reked a német művészvilágon, kívül is akar maradni, levonja a konzekvenciákat, leült a bonni pályaudvar lépcsőjére, levetette a kalapját, maga elé helyezte és énekelni kezdett. Rövid idő múlva 10 pfennig hullott bele, ő pedig énekelt tovább. Erre a sorsra jutott, mert nem szándékozott nagyreményű állami bohóc lenni.

 

2018. április 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább

Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái

Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >

Tovább

A kép mutatói

Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >

Tovább