2021. április 22. csütörtök
Ma Csilla, Noémi, Kájusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Még csak a pártegyenruhák hiányoznak, de ezt nem vezetik be, valószínűleg azért, mert költséges lenne. Sokan ugyanis úgy cserélgetik a pártokat, mint a celebek az öltönyeiket. Hiányzik a kreatív felháborítás, a nyugtalanság, a kíváncsiság, a fantázia. Végel László:

2018. március 17., szombat

Mit zajlik körülöttem? A hajszínünk lehet ősz, avagy koromfekete, majdnem mindegy, csakhogy ez nem fontos, hiszen a közszellem koravén. Minden elviselhetetlenül szabályos lett körülöttem. Dívik az irodalmi japiság. Kiveszett a titokzatos bohém világ, eltűntek az eretneki gondolatok, hiányoznak megbotránkoztató mondatok. Sokan azt gondolják, hogy elegendő felhajtani valamelyik kávéházban néhány pohár sört, vagy vinjakot, aztán gondtalanul fényesre suvickolni a mondatokat. Nem ezekre az, úgymond, irodalmi bohémokra gondolok. Azt hiszem, hogy egy Jarry (darabját az Übü királyt egy jobboldali kritikus azzal a mondattal dorongolta le, hogy: „Remélem, többé nem hallunk Alfred Jarry úr paprikajancsi bohózatáról”) megőrülne a pártkerítésekkel kidíszített világunkban. Még csak a pártegyenruhák hiányoznak, de ezt nem vezetik be, valószínűleg azért, mert költséges lenne. Sokan ugyanis úgy cserélgetik a pártokat, mint a celebek az öltönyeiket. Hiányzik a kreatív felháborítás, a nyugtalanság, a kíváncsiság, a fantázia. Már eszmék sincsenek, csak kis lobbik vannak, rokoni kapcsolatok és bratyizás. A legjobbak is csak túlélők akarnak lenni, mintha csak ismernék Thomas Mann gondolatát, miszerint a túlélők az igazi hősök. Amikor ezt leírom, akkor gondolhatok akár Heinrich Böllre is, a „kölni bohóc” (voltak kritikusok, akik igy nevezték a szerzőt) Egy bohóc nézetei című regényére. A tehetségesnek induló, a gazdag polgári családból származó Hans Schnier tehetségét felmorzsolják a közállapotok, a német kétszínűség, mert nem vállalja a boldog megalkuvást, tehát kívül reked a német művészvilágon, kívül is akar maradni, levonja a konzekvenciákat, leült a bonni pályaudvar lépcsőjére, levetette a kalapját, maga elé helyezte és énekelni kezdett. Rövid idő múlva 10 pfennig hullott bele, ő pedig énekelt tovább. Erre a sorsra jutott, mert nem szándékozott nagyreményű állami bohóc lenni.

 

2018. április 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Rudiban volt minden reménysége…”

„Soha nem fogom megtudni, hogy mi történt a fiammal Koszovóban. Néha úgy vagyok vele, hogy már >

Tovább

A Senkiföldjén

Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >

Tovább

A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”

Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >

Tovább

A nemzetállam a kisebbségek csapdája

Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >

Tovább

Beszélni kellene a franciával...

Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >

Tovább

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább