2019. október 17. csütörtök
Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Petőfi nem a nemzeti egységről prédikált, hanem a nagyurakról, igen, ezt kérdezte tőlük: hol vagytok? „Viszket-e úgy egy kicsit a/ Nyakatok?” Ezeket a sorokat a kleptokapitalizmus korában nem szokás idézni. Végel László:

2018. március 15., csütörtök

Ünnep a zűrzavarban. Felkattintom majd eloltom a tévét. A szobámba bezárkózva inkább könyvet veszek a kezembe. Ennek a nagy napnak méltó olvasmánya csakis Illyés Gyula: Petőfi Sándor című könyve lehet. Úgy ír Illyés erről a napról, ahogyan manapság nem beszélnek, ezért volt újra meg újra érdemes olvasgatni. Kimondja, azt, amit manapság diszkréten elhallgatnak: Petőfi végül is magányos forradalmár volt. Illyésnek ez a könyve feltárja, hogy miért mellőzik olyan sunyi módon Illyés Gyulát. Illik tisztelni, de hasznos nem ismerni. A baloldalnak túlságosan nemzeti, a jobboldalnak túlságosan baloldali. Ám mintha Petőfiről is elfelejtkeznénk, ugyanazon okok miatt amiért Illyést hanyagoljuk. S éppen ebben van Petőfi magányosságának kulcsa, rögtön 1848 márciusa után. Petőfiből ikebanát készítettek a nemzeti pátosz asztalán. Pedig ő sokkal több ennél: ő volt 1848-ban az „egyetlen és elszánt forradalmár” (Illyés) és nem azok, akiket magával rántott, akikkel később meghasonlott. Petőfi hatására a diáktüntetés forradalommá alakult, amelytől – ezt nagyon kevesen merik bevallani, – a pozsonyi országgyűlés tagjai megrémültek. Petőfi úgy látta, hogy az urak „fejveszetten dobálják el évszázadok zsákmányát”, tehát kisebb nagyobb engedményeket tettek. Hogyne tettek volna, hiszen az a hír terjedt el, hogy Petőfi Rákoson 40 ezer paraszttal tanyázik. Petőfi nem a nemzeti egységről prédikált, hanem a nagyurakról, igen, ezt kérdezte tőlük: hol vagytok? „Viszket-e úgy egy kicsit a/ Nyakatok?” Ezeket a sorokat a kleptokapitalizmus korában nem szokás idézni. „Az úrbért eltörölte az országgyűlés. Nagyon szép tőle, de még szebb lett volna, ha ezt előbb teszi. Akkor viselhette volna a nemesség a nagylelkű nevet, de most, midőn ezt a végső szükségből tette és ijedségből, nem tarthat rá számot.”, írta Petőfi a naplójába. Időközben az országgyűlés követeket küldött hozzá, hogy Petőfit rábírják: “most már csillapító verseket írjon.” Petőfi kidobta őket, mire az urak terjesztették róla, hogy megőrült, olvasható Illyés Gyula könyvében. Az urak már a nemzeti egységről dúdolták az új jelszavakat. Kossuth nem engedi a pesti ifjak küldöttségét az országgyűlés termébe, s kioktatja őket: Pestet az ország szívének tartja, de „urának tartani soha nem fogom”, mondta. Ezek után Petőfiről azt a hírt terjesztették, hogy megbolondult, meg hogy orosz kém, sőt még azt is suttogták, hogy tót királyt akar. Petőfi magára marad, s lassan-lassan a régi baráti szálak is megszakadtak. Ez a vers a 48-as nemzedék árulásáról szól, a barátokról, de napjainkban is szavalni kellene, csakhogy nemigen szavalják. „Óh ifjaink, óh én barátaim, / Ti megkötött szárnyú sasok/ Láng a fejem, jég a szívem, ha/ Végigtekintek rajtatok!… Megírja a versét, és 1848 május 27-én a következőt nyilatkozza: „Egyike vagyok a leggyűlöltebb embereknek”,

Nem csoda, aztán hogy a szabadszállási képviselőiválasztáson a magyar tömeg ezekkel a szavakkal kergeti ki a városból Petőfi Sándort. “Ez a hazaáruló, ez az akasztófáravaló muszka spion, aki el akarja adni az országot; szaggasd szét, üsd agyon!” Vagy ezt harsogják: ”Nem hagyjuk szólni, agyonütjük!” Az országgyűlésben „Táncsicsot kiröhögik és bolondnak kiáltják ki.” teszi hozzá Illyés Gyula. Külföldi kém, eszement, hazaáruló… ismert minősítések ezek 170 év után is. (…)

 

2018. április 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább