Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
MagyarZó Pistike messéi
J. Garai Béla
A belgrádi iskolában a tanító néni felteszi a kérdést az osztálynak:
– Na gyerekek, ki tud mondani egy kortárs hőst?
Néma csend.
– Senkinek se jut eszébe? Aki tud egyet mondani, kap egy szelet csokit!
A kis Jovica jelentkezik:
– Gyurics Márkó!
– Jól van, Jovica, itt a csoki.
A gyerek visszaül a helyére, a pad alól elővesz egy képet, és azt suttogja:
– Bocs, Batman, de az üzlet az üzlet. J. Gari Béla:
Csakhogy végre elbúcsúzunk márciustól! – sóhajta amama. – Remélem, Tegyula, az április nem lesz olyan bolondos, mint az előző hónap.
– Mi bajod volt a márciussal, Tematild? Az, hogy egy kicsit változékony volt az időjárása?
– Kicsit változékony?! Ne nevettess, Tegyula. Előbb izzadtunk a korai hőségtől, aztán meg félméteres hóval örvendeztetett meg bennünket. Hogy a végén még a háborút is nyakunkba hozza.
– Ne túlozz már, Tematild! Hol látsz te háborút?
– Egyelőre az újságok címoldalán. Mindig megnézem őket a kioszkban. Az egyik azt írja, hogy Vucsics arra készül, hogy hadsereget küld Koszovóba, a másik meg azt, hogy Putyin csapatokkal segítené a koszovói szerbeket. Mi más következhet ezután, mint a tartalékosok mozgósítása? Nem is tudom, Tegyula, hol porosodik az egyenruhád.
– Ne fesd az ördögöt a falra, Tematild. Megszokhattad már, hogy itt minduntalan háborúval fenyegetik egymást. Nyugodj meg, ez a cirkusz is el fog csitulni. Látod, hogy az elnök tegnap még úgy ijesztgette az albánokat, mintha most is a Sejsej vajda alvezére lenne, de ma már nyugalomra inti harcias híveit, mert közben a külföldi partnerek elbeszélgettek vele. És újra a béketeremtő szerepében tetszeleg.
– Én csak azt a szegény hős Gyuricsot sajnálom – folytatá amama. – Neki volt a legnehezebb. Az elvetemült sipik kést szegeztek a torkának, hogy ismerje el az államukat. Képzelem, hogy megviselte az idegeit!
– Nem azért vegzálták eme szerencsétlen kormánytagot, hanem azért, mert illegálisan lépte át a határt: a rendes átjárót megkerülve a csempészek hegyi útvonalán. Azért, hogy csakazértis megmutassa, hogy Koszovó Szerbia. Azok meg csakazértis megmutatták neki, hogy ki az úr Koszovóban.
– Ha nem lenne tragikus, akkor jót röhögnék az egészen – szóla a cinikus Zacsek. – Mintha nem is komoly politikusokról lenne szó, hanem éretlen tizenévesekről, akik azzal hencegnek, hogy az én apukám erősebb… A pristinaiak nem adtak belépési engedélyt Gyuricsnak, mire Vucsics kijelentette, hogy cumtrucc mégis ott lesz Mitrovicában. Ami pedig a hegymászó hősünket illeti, neki eleve azt a szerepet szánták a kormányban, hogy heccelje az albánokat. Én még emlékszem arra a propaganda-vonatra, amely szintén az ő ötlete volt, és amelyre 21 nyelven írták rá, hogy Koszovó Szerbiáé. Aztán a határ előtt visszafordították, mert az albánok lezárták a vonalat. Vagyis az a kaland is csúfos kudarccal ért véget.
– És mi lett a vonattal, Zacsek zomzéd? – érdeklőde amama.
– Mi lett volna? Szépen átfestették a hazafias parolákat, és most egy vidéki járaton zakatol.
A belgrádi iskolában a tanító néni felteszi a kérdést az osztálynak:
– Na gyerekek, ki tud mondani egy kortárs hőst?
Néma csend.
– Senkinek se jut eszébe? Aki tud egyet mondani, kap egy szelet csokit!
A kis Jovica jelentkezik:
– Gyurics Márkó!
– Jól van, Jovica, itt a csoki.
A gyerek visszaül a helyére, a pad alól elővesz egy képet, és azt suttogja:
– Bocs, Batman, de az üzlet az üzlet.
Azt is megdumcsizták az ősök, hogy a kormány milyen nagy gondot fordít a népszaporulatnak.
– Látod, Tegyula, ha a korábbi kormányok is ilyen szép summával serkentették volna a gyerekszülést, akkor lehet, hogy a mi Pistinknek is lenne legalább három testvére. Milyen jól jönne most az a 18 ezer euró!
– Kár ezen rágódni, Tematild, késő bánat, eb gondolat – legyinte atata. –Akkor még nem ismerték fel a politikusok, hogy milyen nagy veszély az elnéptelenedés. Hallottad, mit mondott az elnök: ma kevés híján hétmillió lakosa van Szerbiának, de ha nem teszünk semmit, akkor ötven év múlva már csak négymilliónyian leszünk. Ezért kell anyagi serkentést nyújtani.
– Csak arra vagyok kíváncsi, hogy honnan veszi a kormány azt a csillagászati összeget, amit a négygyermekes családoknak szándékoznak kifizetni – firtatá a Zacsek.
– Hogy lenne az csillagászati összeg, Zacsek? Hány családot ismer a környezetében, akiknek négy vagy több csemetéjük van?
– Környezetemben egynek se, de annál több Koszovóban. Képzelem, hogy az albán anyukák most hogy áldják a Vucsics nagylelkűségét!
De atata nem is válaszolt a Zacseknak erre a sületlenségére.
Jaés Kovács másfél órás késéssel érkezik a munkahelyére.
– Bocsánat, főnök úr, de a feleségemet kellett bevinnem a szülészetre!
– Mondja, Kovács, hülyének néz maga engem? A múlt héten is ezzel a mesével jött. Mi a maga felesége, nyúl?
– Nem. Szülésznő.
PISTIKE, harcias béketeremtő és hegymászó hős
Következő cikk: Szerbiában két céggel is kaszált az Elios
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >
Mindannyian célkeresztben vagyunk
Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >
Orbán és a jobbhorog
„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >
Hulló vasak
Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >
Átverve és megalázva
Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >
Orban és Victor
Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >
„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!
Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >
Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?
Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >
Hontalan hazafi!
Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >
Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái
Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >
A kép mutatói
Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >
Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe
Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >