2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Errefelé még soha sem jártam. Kitekintek az autó ablakán, nem győzök csodálkozni. Luxusvillák sorakoznak egymás mellett, az egyik gazdagabb, mint a másik. Jártam előkelő svájci luxusvilla-negyedekben, bizony még azok sem vehetik fel a versenyt ezekkel. Az újságok nem írnak róluk, bizonyára nem ajánlatos. Végel László:

2018. március 11., vasárnap

Anikóval taxival indulunk vendégségbe a Kövesbe, arrafelé nincs buszjárat. Útközben a taxis elmondja, hogy ez az utolsó munkanapja, magyar útlevélhez jutott, s a napokban utazik Szlovákiában, ahol egy magyar cégnél vállalt munkát: teherautósofőr lesz. Már ki is számította? Havonta 1500 eurót tehet félre. Közben magyarul is megszólal, vegyes házasságban nőt fel, de szerencsére az anyjától valamicskét megtanult magyarul, ezt tökéletesítette, és szerencsésen lerakta a nyelvvizsgát. Javítják az utat, ezért nem a megszokott úton közelítjük meg Ivan Horovic házát, hanem a Köves 6 irányából. Errefelé még soha sem jártam. Kitekintek az autó ablakán, nem győzök csodálkozni. Luxusvillák sorakoznak egymás mellett, az egyik gazdagabb, mint a másik. Jártam előkelő svájci luxusvilla-negyedekben, bizony még azok sem vehetik fel a versenyt ezekkel. Az újságok nem írnak róluk, bizonyára nem ajánlatos. Ivan Horovic ügyvédéknél, az utóbbi időben, majdnem ebben merül ki az úgynevezett polgári tárasági életem. A vendégek között találom Goran Markovićot, az ismert filmrendezőt. Váltunk néhány szót, első mondatainak egyikében azt fejtegette, hogy Thomas Mann Doktor Faustusa az egyik legidőszerűbb európai regény. Micsoda véletlen! Nekem éppen ma jelent meg a litera.hun, egy cikkem, amelyben szószerint ezt írtam le: „És most folytatom a meditációt Thomas Mann Doktor Faustusának, kelet-közé-európai hétköznapjaink legidőszerűbb regényének újraolvasásával.” Leginkább a tömeges értelmiségi behódolás miatt vettem elő újra Thomas Mann könyvét, talán a legjobb pillanatban, most, amikor egészen elszigetelten és magamba szállva olvashatom ez a remekművet. Aztán a belgrádi hatvannyolcra terelődik a szó, még emlékszek az egyik nyilatkozatára, amelyben a hatvannyolcasokat kollaboránsoknak nevezte, pontosan abba a rendszerbe illeszkedtek be, amely ellen fiatalon lázadtak. Hasonlóképpen gondolkodtam én is, hiszen az Áttüntetések című regényem valójában erről szül: a nemzedéki árulásról. Hazajövet az interneten megtekintettem Marković dokumentumfilmjét Koča Popovićról (1908-1992). A dokumentumfilm forgatását „civilizációs kötelességének” tartotta. Ki volt valójában Koča Popović? Művész, költő, tábornok, cinikus figura, kommunista államférfi, zseniális harcvezér, elkényeztetett úrigyerek, vagy bonviván? Kissé mindegyik volt és egyik sem teljesen, válaszolja Goran Marković. Előbb tanult meg franciául, mint szerből, 13 éves korában kezdett szerbül tanulni. Kifigurázta a kommunista dogmákat, s egyben a JSZSZK alelnöke is volt. Emlékszem 1961-ban, amikor engedett Brezsnyevnek, s kezdődött az antiliberális kampány, jelentkezett Titónál és bejelentette lemondását. Nagyon jól tudta, hogy hova vezet az antilberalizmus útja.  Attól kezdve teniszezett Dubrovnikban majd Belgrádban. 1991-ban a nacionalista érzelmek fellángolásakor kijelentette: „Az egynemzetű igazság, bárki is hirdeti, nem lehet igazság, éppen azért, mert egynemzetű”. Időnként Párizsba látogatott. Eörsi István mesélte, hogy egy szerény párizsi hotelben borozgatott vele. Nem tudta, kivel társalog. Borozgatás közben a szürrealizmusról diskuráltak. Bizonyára otthonosan érezte magát Párizsban, ahol Bretonnal barátkozott, harcolt Franco és Hitler ellen, legendás partizán tábornok volt majd a jugoszláv diplomácia megteremtője. Mindvégig nyugat-párti kommunista.

 

2018. március 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább