Ma Valéria, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Interjú Zoran Đinđićtyel
J. Garai Béla
„Nálunk ismét áramszünet van, Đinđić úr, és most akkumulátor és áramátalakító segítségével hívom önt – kezdtem a beszélgetést a bemutatkozás után. Zoran Đinđić megértéssel fogadta az információt és készségesen válaszolt kérdéseimre.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Igazuk van a történészeknek: semmi értelme a múltra vonatkozó „mi lett volna, ha…” típusú találgatásoknak még egy olyan, az ország jövőjére is kiható tragikus esemény apropóján sem, mint amilyen Zoran Đinđić meggyilkolása volt tizenöt évvel ezelőtt, 2003. március 12-én. A merénylet dátuma kapcsán mégis minden évben újból is újból felvetődik a kérdés: hol lenne ma az ország, ha azon a tragikus napon nem oltják ki Szerbia első demokratikusan megválasztott miniszterelnökének életét.
A merénylet hónapokon át foglalkoztatta a hazai és a világsajtót, hogy azután már csak az évfordulókon idézzék fel a történteket. Đinđić hívei keserűen teszik fel a kérdést: hová lett az a többszázezer ember, akik mély részvéttel kísérték ki őt utolsó útjára? Elfelejtették a gyászos eseményt, a drámai tévéfelvételeket, amelyek a gyilkosság helyszínén, az áldozat elszállításáról készültek? Az arról szóló sajtóbeszámolókat, hogy miként adta le Zvezdan Jovanović, a rendőrség különleges alakulatának tisztje a munkahelyére érkező kormányfőre a halálos lövést a szomszéd épület ablakából távcsöves puskából…. S azt is, hogy bár az elkövetőt negyven év börtönre ítélték, felbujtóit, e politikai gyilkosság titokzatos megrendelőit a mai napig sem nevezték meg.
Az idén elhangzott feltevések igencsak széles skálán mozogtak attól a rózsaszín álomképtől kezdve, hogy ha életben marad Zoran Đinđić és folytathatja megkezdett reformjait, akkor már régen bekövetkezett volna az uniós csatlakozás, a jogállamiság megteremtése és az általános felvirágzás - egészen addig a borúlátó próféciáig, hogy ugyanott lennénk, ahol most. Vagyis, hogy akkor is megbukott volna az anti-miloševići demokratikus koalíció, és visszajöttek volna a kilencvenes évek háborús apokalipszisének lovasai, hogy megpróbálják tisztára mosni magukat és pozitív fényben feltüntetni cselekedeteiket. Egy ember ugyanis – érvelnek a pesszimisták – nem lett volna képes kitakarítani Augeiasz istállóját, amihez a szerb közéletet hasonlítják.
Idén is felidézték Đinđić mindössze kétéves kormányzásának főbb mozzanatait, a meg nem valósított elképzeléseket és terveket. Feltevések szerint kölcsönösen elfogadható megoldást képzelt el a koszovói problémára, s így tehermentesítette volna az országot, a nyugati politikusokkal fenntartott kapcsolatait pedig gazdasági téren szerette volna érvényesíteni...
Mindennek véget vetett a reformok és a Nyugat felé fordulás ellenzői által kitervelt gyilkos merénylet. Azóta egykori politikai ellenfelei minden pozíciót elfoglaltak az országban, miközben igyekeznek lejáratni, a szerb nemzet ellenségének feltüntetni Đinđićet. Ismét felmelegítették azokat a vádakat, hogy az 1999-ben történt NATO-bombázások idején ellenzéki politikusként több külföldi lapnak adott interjúiban arra biztatta a nyugati vezetőket, hogy folytassák a légicsapásokat mindaddig, amíg meg nem buktatják meg Slobodan Miloševićet. Még emlékezünk arra a 2007-ben történt eseményre is, amikor az akkor a Šešelj-párt főtitkárjaként buzgólkodó Aleksandar Vučić tüntetőleg a háborús bűnös Ratko Mladić névtábláját helyezte ki azon a belgrádi sugárúton, amelyet a fővárosi elöljáróság határozata szerint Zoran Đinđićre kellett volna átkeresztelni. Talán ezért, az utólagos megbánás jeleként támogatta a közelmúltban, hogy állami pénzekből emeljenek emlékművet a megölt miniszterelnöknek.
A hágai szabadulása óta újra elemében levő Vojislav Šešelj egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy ne gyalázza egykori politikai ellenfelét, tolvajnak és nemzetellenségnek kiáltva ki őt. Ivica Dačić kormányalelnök, külügyminiszter és szocialista pártja pedig kitartóan szorgalmazza, hogy Belgrádban emeljenek szobrot Slobodan Miloševićnek, aki ellen Đinđić küzdött. Milutin Mrkonjić, Milošević egykori legodaadóbb híve elárulta a sajtónak, hogy tervük szerint a szobrot a szerb nemzetgyűlés melletti Pionir parkban emelnék, szemben a leendő Đinđić-emlékművel. Hadd lássa az utókor, hogy ki a nemzet igazi hőse.
Hadd említsem, hogy 1999 tavaszán, a bombázások idején az egyik budapesti napilap tudósítójaként jómagam is készíthettem telefoninterjút Zoran Đinđićtyel, aki akkor üldözött ellenzéki vezetőként inkognitóban Montenegróban rejtőzködött. Nem sokkal korábban ugyanis a miloševići titkosszolgálat emberei Belgrádban agyonlőtték Slavko Ćuruviját, az egyik legismertebb ellenzéki beállítottságú újságszerkesztőt, és Đinđić olyan információt kapott, hogy ő lehet a következő áldozat.
A beszélgetésre hosszas előkészületek után kerülhetett csak sor: a titkos telefonszámot Đinđić pártja, a Demokrata Párt belgrádi központjával folytatott egyezkedés után kaptam meg, és így sikerült őt felhívnom. Helyzetemet bonyolította, hogy fél órával a megbeszélt időpont előtt váratlanul áramszünet következett be Újvidéken (ami nem volt ritka esemény azokban a háborús időkben), az interjút pedig áramra működő magnóval terveztem felvenni… A megoldhatatlanak látszó problémából az a már korábban beszerzett áramátalakító segített ki, amely az autó akkujának tizenkét voltját alakította át kettő húszas váltóárammá. Az utolsó pillanatokban sikerült kiszerelni az akkut az autóból, bekötni a kábeleket, majd tárcsázni a számot.
- Nálunk ismét áramszünet van, Đinđić úr, és most akkumulátor és áramátalakító segítségével hívom önt – kezdtem a beszélgetést a bemutatkozás után.
Zoran Đinđić megértéssel fogadta az információt és készségesen válaszolt kérdéseimre.
Következő cikk: Pásztor István: Van mire büszkének lennünk
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >
A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése
A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >
Egy új nemzedéki mítosz
Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >
MAGYAR TYACIK
Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >
A nagytőkések vásárolták meg a maguk Hitlerét
A legkínosabb Trump helyzete, aki Amerikát újra naggyá akarja tenni, miközben a valódi célja az, hogy >
A nagyon rövid időre megcsillanó a csillag
Nagy és felesleges luxusnak számít úgy írni, hogy legalább a lelkemben ne rejtőzködjen a remény, hogy >
AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI
Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben felolvasták a nyolc fejezetből álló >