2022. szeptember 28. Szerda
Ma Vencel, Salamon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Interjú Zoran Đinđićtyel

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Nálunk ismét áramszünet van, Đinđić úr, és most akkumulátor és áramátalakító segítségével hívom önt – kezdtem a beszélgetést a bemutatkozás után. Zoran Đinđić megértéssel fogadta az információt és készségesen válaszolt kérdéseimre.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Igazuk van a történészeknek: semmi értelme a múltra vonatkozó „mi lett volna, ha…” típusú találgatásoknak még egy olyan, az ország jövőjére is kiható tragikus esemény apropóján sem, mint amilyen Zoran Đinđić meggyilkolása volt tizenöt évvel ezelőtt, 2003. március 12-én. A merénylet dátuma kapcsán mégis minden évben újból is újból felvetődik a kérdés: hol lenne ma az ország, ha azon a tragikus napon nem oltják ki Szerbia első demokratikusan megválasztott miniszterelnökének életét.

A merénylet hónapokon át foglalkoztatta a hazai és a világsajtót, hogy azután már csak az évfordulókon idézzék fel a történteket. Đinđić hívei keserűen teszik fel a kérdést: hová lett az a többszázezer ember, akik mély részvéttel kísérték ki őt utolsó útjára? Elfelejtették a gyászos eseményt, a drámai tévéfelvételeket, amelyek a gyilkosság helyszínén, az áldozat elszállításáról készültek? Az arról szóló sajtóbeszámolókat, hogy miként adta le Zvezdan Jovanović, a rendőrség különleges alakulatának tisztje a munkahelyére érkező kormányfőre a halálos lövést a szomszéd épület ablakából távcsöves puskából…. S azt is, hogy bár az elkövetőt negyven év börtönre ítélték, felbujtóit, e politikai gyilkosság titokzatos megrendelőit a mai napig sem nevezték meg.

Az idén elhangzott feltevések igencsak széles skálán mozogtak attól a rózsaszín álomképtől kezdve, hogy ha életben marad Zoran Đinđić és folytathatja megkezdett reformjait, akkor már régen bekövetkezett volna az uniós csatlakozás, a jogállamiság megteremtése és az általános felvirágzás - egészen addig a borúlátó próféciáig, hogy ugyanott lennénk, ahol most. Vagyis, hogy akkor is megbukott volna az anti-miloševići demokratikus koalíció, és visszajöttek volna a kilencvenes évek háborús apokalipszisének lovasai, hogy megpróbálják tisztára mosni magukat és pozitív fényben feltüntetni cselekedeteiket. Egy ember ugyanis – érvelnek a pesszimisták – nem lett volna képes kitakarítani Augeiasz istállóját, amihez a szerb közéletet hasonlítják.

Idén is felidézték Đinđić mindössze kétéves kormányzásának főbb mozzanatait, a meg nem valósított elképzeléseket és terveket. Feltevések szerint kölcsönösen elfogadható megoldást képzelt el a koszovói problémára, s így tehermentesítette volna az országot, a nyugati politikusokkal fenntartott kapcsolatait pedig gazdasági téren szerette volna érvényesíteni...

Mindennek véget vetett a reformok és a Nyugat felé fordulás ellenzői által kitervelt gyilkos merénylet. Azóta egykori politikai ellenfelei minden pozíciót elfoglaltak az országban, miközben igyekeznek lejáratni, a szerb nemzet ellenségének feltüntetni Đinđićet. Ismét felmelegítették azokat a vádakat, hogy az 1999-ben történt NATO-bombázások idején ellenzéki politikusként több külföldi lapnak adott interjúiban arra biztatta a nyugati vezetőket, hogy folytassák a légicsapásokat mindaddig, amíg meg nem buktatják meg Slobodan Miloševićet. Még emlékezünk arra a 2007-ben történt eseményre is, amikor az akkor a Šešelj-párt főtitkárjaként buzgólkodó Aleksandar Vučić tüntetőleg a háborús bűnös Ratko Mladić névtábláját helyezte ki azon a belgrádi sugárúton, amelyet a fővárosi elöljáróság határozata szerint Zoran Đinđićre kellett volna átkeresztelni. Talán ezért, az utólagos megbánás jeleként támogatta a közelmúltban, hogy állami pénzekből emeljenek emlékművet a megölt miniszterelnöknek.

A hágai szabadulása óta újra elemében levő Vojislav Šešelj egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy ne gyalázza egykori politikai ellenfelét, tolvajnak és nemzetellenségnek kiáltva ki őt. Ivica Dačić kormányalelnök, külügyminiszter és szocialista pártja pedig kitartóan szorgalmazza, hogy Belgrádban emeljenek szobrot Slobodan Miloševićnek, aki ellen Đinđić küzdött. Milutin Mrkonjić, Milošević egykori legodaadóbb híve elárulta a sajtónak, hogy tervük szerint a szobrot a szerb nemzetgyűlés melletti Pionir parkban emelnék, szemben a leendő Đinđić-emlékművel. Hadd lássa az utókor, hogy ki a nemzet igazi hőse.

Hadd említsem, hogy 1999 tavaszán, a bombázások idején az egyik budapesti napilap tudósítójaként jómagam is készíthettem telefoninterjút Zoran Đinđićtyel, aki akkor üldözött ellenzéki vezetőként inkognitóban Montenegróban rejtőzködött. Nem sokkal korábban ugyanis a miloševići titkosszolgálat emberei Belgrádban agyonlőtték Slavko Ćuruviját, az egyik legismertebb ellenzéki beállítottságú újságszerkesztőt, és Đinđić olyan információt kapott, hogy ő lehet a következő áldozat.

A beszélgetésre hosszas előkészületek után kerülhetett csak sor: a titkos telefonszámot Đinđić pártja, a Demokrata Párt belgrádi központjával folytatott egyezkedés után kaptam meg, és így sikerült őt felhívnom. Helyzetemet bonyolította, hogy fél órával a megbeszélt időpont előtt váratlanul áramszünet következett be Újvidéken (ami nem volt ritka esemény azokban a háborús időkben), az interjút pedig áramra működő magnóval terveztem felvenni… A megoldhatatlanak látszó problémából az a már korábban beszerzett áramátalakító segített ki, amely az autó akkujának tizenkét voltját alakította át kettő húszas váltóárammá. Az utolsó pillanatokban sikerült kiszerelni az akkut az autóból, bekötni a kábeleket, majd tárcsázni a számot.

- Nálunk ismét áramszünet van, Đinđić úr, és most akkumulátor és áramátalakító segítségével hívom önt – kezdtem a beszélgetést a bemutatkozás után.

Zoran Đinđić megértéssel fogadta az információt és készségesen válaszolt kérdéseimre.

 

2018. március 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legitim lesz-e az egypárti MNT?

Amennyiben csak egy magyar lista indul a november 13-ai választásokon, felállhat egy csupán Véemeszes és a >

Tovább

Szabadságra ítéltek

Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. >

Tovább

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább

„Hoppon marad” a Pásztor Kft. és az ügyfélköre?

Pásztor Pista nyilatkozatából derül ki, hogy a Prosperitati Alapítvány „nagy volumenű vajdasági feldolgozó- és szolgáltatóipari fejlesztések >

Tovább

Követendő példát mutattak

A vita után a közönség soraiból nem egy, hanem legalább féltucat fiatalember szólalt fel, fiatalok voltak, >

Tovább

A magyar jacht

Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az utasok éppen arról cseverésztek, milyen >

Tovább

Pásztor-lista

Pásztor és Hajnal egyik politikai bűne, hogy az MNT illetékességét az oktatás, a tájékoztatás és a >

Tovább

Rombolni már tudnak!

Pásztor elismerte, „onnantól, hogy a migránsok belépnek Szerbia területére, a probléma kezelése kicsúszik az ellenőrzés alól”. >

Tovább