2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

„Szerbiában jobban bánnak a magyar kisebbséggel”…

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Hogyan lehetséges az, hogy Hajnal a délvidéki magyarokat érintő fontos kérdésben, mint például a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési terv, a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása, vagy Szerbiának a kisebbségi nyelvhasználatról szóló jelentése stb. rendre megkerüli a testületet? Bozóki Antal:

Február 28.

Nyilvánosság nélkül a nyelvhasználatról?

Dr. Melanie Wagner vezetésével Zomborban járt az Európa Tanács (ET) küldöttsége, hogy „a kisebbségi nyelvhasználatról érdeklődjön, különös tekintettel a közigazgatásban, az iskolákban, a közvállalatokban és a közintézményekben”.

A látogatás apropója az volt, hogy Szerbia megtette negyedik jelentését az Európa Tanácsnak a Regionális és kisebbségi nyelvek európai kartája tiszteletben tartásáról, amellyel kapcsolatban az ország számos kötelezettséget is vállalt.

Az ET képviselői találkoztak a bunyevác, a magyar, a német és a horvát nemzeti tanács képviselőivel, akik „vajdasági szinten ismertették a nyelvhasználat, az oktatás és a tájékoztatás jelenlegi állapotát”.  

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) képviseletében Hajnal Jenő, a tanács elnöke, Szlákó József, a testület zombori tagja és Lulić Emil, a tanács munkatársa „tájékoztatta a vendégeket az érintett témáknak a vajdasági magyarságra kivetülő problémáiról, a privatizáció sajnálatos következményeiről a tájékoztatásban”.

Az MNT-t képviselők „egyebek között fölvetették, hogy nagyon kevés a hivatalos fordító, és nem hagyták szó nélkül a sajnálatos zombori eseményt, amikor a magyar könyvtárosok munka nélkül maradtak a létszámleépítést előirányzó városi rendelet miatt”.

– Az találkozóra a sajtó nem kapott meghívást, de Szlákó elmondása szerint az MNT képviselői nyíltan beszéltek a Karta tiszteletben tartásában fölmerülő problémákról” – olvasható az idézett írásban.

A Regionális és kisebbségi nyelvek európai kartájának 15. cikke alapján az aláíró államok kötelezettsége, hogy időszakonként jelentést nyújtsanak be az ET főtitkárának, a Kartának „megfelelően követett nyelvhasználati politikájukról” és a „rendelkezések végrehajtására tett intézkedésekről”. A jelentéseket szakértői bizottság vizsgálja meg.

Az MNT küldöttségének részvételével kapcsolatban nem tudni, hogy erre a fontos találkozóra készült-e írásos elemzés/felmérés a három említett témakörben, amit az MNT-nek is meg kellett volna vitatni, vagy a részvevők csak a saját álláspontjaikat/nézeteiket ismertették, úgymond improvizáltak?

Hajnal Jenőnek most az lenne a kötelessége, hogy az MNT első következő ülésén írásban számoljon be a Zomborban elhangzottakról és kérje ahhoz a testület jóváhagyását. Nem mindegy ugyanis, hogy az ET – a küldöttség jelentése nyomán is – milyen „javaslatokat fogalmaz meg a kisebbségi nyelvek szerbiai népszerűsítése javítására”. (Itt jegyzem meg, hogy a Karta nem „a kisebbségi nyelvek népszerűsítésének javításáról” szól, hanem a „nyelveknek, mint a kulturális gazdaság kifejezésének az elismerését” alapította meg.)

Mit mondott Hajnal Jenő Zomborban és az MNT mit tett/tesz „a Karta tiszteletben tartásában felmerülő problémák” rendezése érdekében? Miért nem tárgyalt erről az MNT?

Hogyan lehetséges az, hogy Hajnal a délvidéki magyarokat érintő fontos kérdésben, mint például a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési terv, a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása, vagy Szerbiának a kisebbségi nyelvhasználatról szóló jelentése stb. rendre megkerüli a testületet?

Az Kartát aláíró országokban „jogszerűen létesült testületek vagy egyesületek felhívhatják a szakértői bizottság figyelmét az aláíró fél vállalt kötelezettségeit illető kérdésekre” (16. cikk). Megtették-e ezt az MNT képviselői?

Miért nem lehet a nyelvhasználat, az oktatás és a tájékoztatás problémáiról nyilvánosan – a sajtó képviselői előtt is – beszélni, amikor ezek a nemzeti azonosság fontos megnyilvánulásai?

Most kíváncsin várjuk az ET-nek a jelentésről szóló vizsgálatát. Ebből megtudjuk, hogyan képviselték Hajnal és társai a délvidéki/vajdasági magyarok érdekeit.

2018. március 1.

„Szerbiában jobban bánnak a magyar kisebbséggel”…

A fideszes Szijjártó Péter, magyar külgazdasági és külügyminiszter a Külügyi és Külgazdasági Intézet és a Konrad-Adenauer-Stiftung budapesti irodája által szervezett konferencián a Nyugat-Balkán (ezen belül pedig Szerbia) uniós csatlakozásának gazdasági vetületeiről beszélt.

–  A miniszter által elmondottak ismét bebizonyították, hogy a Fidesz-kormány politikájában nyoma sincs a (még meglévő) külhoni magyarság politikai, nemzeti, de gazdasági érdekeinek nyomon követéséről, felkarolásáról sem – írja a DélHír portál.

Nincsen Szijjártó szavaiban semmi meglepő. Sok mindet lehet mondani róla, csak azt nem, hogy nem következetes. Amióta a miniszteri pozícióba került – ismereteim szerint – egyetlen alkalommal nem foglalkozott komolyan a délvidéki/vajdasági magyarok sorsával/megoldatlan problémáival. Azzal, hogy helyzetünk javítását bármivel is elősegítette volna.

Szijjártót „sokkolta, amikor elolvasta az Európai Bizottság beszámolóját, amely 2025-re jelezte reálisnak a csatlakozási folyamatban legjobban álló két állam, Montenegró és Szerbia tagfelvételét”.  Visszautasította, hogy az uniós országok bírálják Szerbiát kisebbségi politikája miatta, mondván, hogy „Szerbiában jobban bánnak a magyar kisebbséggel, mint a szomszédos uniós tagállamokban”.  Ez arra utal, hogy Szijjártó nem tesz különbséget a különbséget a „bánásmód” és a jogok alkalmazása/érvényesítése között.

A magyar minisztert úgy látszik nem érdekli, hogy Szerbia mit tesz a csatlakozás érdekében, hogy teljesíti-e a tagfelvételi követelményeket, hanem csak az, hogy mielőbb felvegyék az Unióba. Azt viszont teljesen szem elől téveszti, hogy a felvétel után az Uniót a nemzeti kisebbségi kérdések és az itteni magyarok sorsa már nem érdeklik.

Csak az április 8-án megtartásra kerülő országgyűlési választásoktól remélhetünk változást…

Március 3.

Milyen az anyanyelvű tájékoztatás Temerinben?

A polgárok csoportja részéről alakított temerini Promóciós és Fejlesztési Központ (CEPRO) a Szerbiai Független Újságírók Egyesületének és más nemkormányzati szervezeteknek a közreműködésével az elmúlt év végén név nélküli (anonim) felmérést készített a polgárok tájékozottságáról a községben. A felmérésben 354-en vettek részt, fele-fele arányban internetes és közvetlen megkérdezés formájában – tudjuk meg az erről szóló írásból.

Az eredmények azt mutatják, hogy a megkérdezettek 72 százaléka kíséri figyelemmel a községben zajló eseményeket, 26 százaléka csak időnként, 2 százaléka nem. Mivel több médiumot is meg lehetett jelölni, a megkérdezettek legtöbbje, 83 százaléka az internetről tájékozódik, 42,3 százaléka újságokból, 6,3 százaléka a hirdetőtáblákról, 4,5 százaléka a rádióból és a tévéből, 2 százalékuk pedig sehonnan sem.

– A megkérdezettek 44 százaléka gondolja, hogy a hatalmon levők korlátozzák a bíráló írások megjelentetését a helyi médiában, 31 százaléka szerint csak részben, 22 százaléka nem tudja, és csak 3 százalék véli úgy, hogy nincs korlátozás. Arra a kérdésre viszont, hogy mit hiányolnak a helyi médiából, a válaszadók 37 százaléka azt felelte, hogy mindent megtalál, ami érdekli, 34 százalék nem tudott mit mondani, 29 százalék pedig mintegy száz különböző témát sorolt fel – közli az idézett írás.

Az adatokból nem lehet megállapítani, hogy a felmérésben milyen számban/arányban vettek részt, vagy egyáltalán vettek-e részt magyar nemzetiségű polgárok. A cikkíró szerint is „kérdéses, hogy a megkérdezettek mennyiben tükrözik a község nemzeti összetételét. Ezért az eredményt mindenképpen fenntartással kell fogadni.”

A felmérésből az sem látszik, hogy a temerini polgárok milyen nyelven tájékozódnak? Tájékozódnak-e az anyanyelvükön, milyen véleménnyel vannak a magyar nyelvű nyomtatott és elektromos sajtóról? Ilyen szempontból a felmérés adós maradt. Ezt a mulasztást a jövőben mindenképpen pótolni kell(ene).

 

2018. március 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább