2018. december 11. kedd
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Becsapják az elnököt

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A lapok megbízható diplomáciai forrásokra hivatkozva arról írnak, hogy a washingtoni terv igen széles körű illetékességet irányoz elő a koszovói szerb községek megalakulandó közössége számára (itt az albán félnek kellene engedményeket tennie), Belgrádtól pedig azt várja, hogy ne akadályozza Pristina felvételét a nemzetközi szervezetekbe, elsősorban az ENSZ-be. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

A megdöbbentő tényre a párját ritkítóan éber külügyminiszter figyelmeztette Aleksandar Vučićot. Nevezetesen arra, hogy a nemzetközi közösség – inkluzíve albánok – folyamatosan átejtik.

„Állandóan figyelmeztetnem kell őt, hogy a nemzetközi közösség és az albánok kezdettől fogva hazudnak neki” – olvashatjuk Ivica Dačić legújabb leleplező kijelentését. „Dehogy akarnak ők kompromisszumot! Félek, hogy olyan papírral rukkolnak majd ki, amely kötelezi Szerbiát, hogy ismerje el Koszovót.”

Merthogy Dačić meg van győződve róla, hogy semmi sem dőlt el Koszovó kérdésében, ezért azt tanácsolja a túlságosan hiszékeny elnöknek, akit a hazudozásra hajlamos Nyugat és a minden hájjal megkent albánok megpróbálnak az orránál fogva vezetni, hogy ne kössön kompromisszumot.

Idézett nyilatkozatában a külügyminiszter a keményvonalas szerb vezetőknek azt az ismert álláspontját is megismételte, hogy Szerbia sohasem fogja elismerni Koszovót, még az uniós tagság elnyerése fejében sem! És ha nem születik kompromisszum, akkor folytatják harcukat. Az uniós jövőt a remélt jóléttel és jogállamisággal pedig vigye az ördög, legyen vele boldog, aki nem ennyire büszke a szuverenitására, mint Szerbia. Mi maradunk a mi koszovói délibábunknál.

Akkor most lesz kompromisszum Belgrád és Pristina között, vagy nem lesz?, kérdezhetnénk az elhangzottak után. Újabban ugyanis Vučić egyetlen nyilatkozatából sem maradhat ki a kiegyezés lehetőségének témája. Múlt heti bukaresti látogatásán is arról beszélt vendéglátójának, Klaus Iohannis román elnöknek, hogy Szerbia kompromisszumra törekszik Pristinával, „ám ehhez mindkét félnek le kell mondani maximalista követeléseiről”. A vendéglátót pedig felkérte, hogy országa támogassa a megkötendő kompromisszumot. Mintha az már kész tény lenne.

Korábban Angela Merkel német kancellárnak is kifejtette a kompromisszumra vonatkozó elképzeléseit, közös sajtóértekezletükön pedig – kissé homályosan - úgy fogalmazott, hogy „fontosabb szeretni saját gyermekeink földjét, mint az elődökét, fontosabb a jövő, mint a múlt”. Azt is mondta, hogy „Szerbia polgárainak a jövőbe kell tekinteniük, s nem szabad gyermekeinkre hagyni azokat a viszályokat, amelyeket mi nem tudtunk megoldani”.

Mindebből akár arra is következtethetnénk, hogy Vučić, ha egy veréblépéssel is, de közelebb került bizonyos koszovói realitások elismeréséhez, és ha sikerül kompromisszumot kötni Pristinával, akkor talán még arra is van remény, hogy előbb-utóbb megszülessen a Brüsszel által követelt „jogilag kötelező érvényű megállapodás”, ami a legfontosabb belépőjegy az unióba. Egy olyan megállapodás, amely nem jelentené egyszersmind Koszovó elismerését is.

Ám ha így is áll a helyzet, nagy kérdés, hogy miként boldogul Vučić a keményvonalas szárnnyal, amely makacsul ellenzi, hogy a legkisebb engedményt is tegyék az albánoknak, amint azt Dačićtól is hallottuk. És akik továbbra is abban reménykednek, hogy a nemzetközi helyzet megváltozásával, az orosz befolyás megerősödésével visszaszerezhetik Koszovót. Ezt a vonalat képviseli Aleksandar Vulin és az ugyancsak közismerten oroszbarát Nenad Popović technológia ügyi miniszter is, akik minden alkalmat megragadnak, hogy a Nyugat és a NATO ellen hangolják a közvéleményt.

Vučić aligha várhat segítséget a Koszovóról zajló, úgynevezett belső párbeszéd részvevőitől sem, az ott eddig elhangzottak ugyanis egyáltalán nem a kompromisszum támogatására utalnak, éppen ellenkezőleg. Pedig korábban azt mondta, hogy megvárja a dialógus befejezését, és akkor – április elején – minden elképzelést figyelembe véve kirukkol saját döntésével. A dialógus elutasító hangvételének szemléltetésére elég, ha csak az egyetemi hallgatók részvételével megtartott múlt heti tanácskozást említjük, amelyen Marko Đurić, a kormány koszovói kérdéssel megbízott irodavezetője nagy buzgón arról szónokolt, hogy „még a jövő nemzedékek is folytatni fogják a harcot a déli tartomány visszaszerzéséért”. A felszólaló fiatalok pedig folytatták a patrióta lecke felmondását. Látszott rajtuk, hogy nincs szándékukban a békés jövő felé tekintgetni, ahogyan az elnök ajánlotta, hanem ők is inkább harcra buzdítanák a jövő nemzedéket.

Mindettől függetlenül mégis számos jel utal arra, hogy a kulisszák mögött valami készülődik a koszovói ügyben. A legfrissebb információ, ami ezt szintén alátámasztja, az a lapértesülés, hogy az amerikai kormány négy pontos rendezési csomagot készül a tárgyalóasztalra tenni, egy olyan jelentős dokumentumot, amely belgrádi lapok szerint akár „meg is változtathatja Szerbia stratégiai állásfoglalását”. A lapok megbízható diplomáciai forrásokra hivatkozva arról írnak, hogy a washingtoni terv igen széles körű illetékességet irányoz elő a koszovói szerb községek megalakulandó közössége számára (itt az albán félnek kellene engedményeket tennie), Belgrádtól pedig azt várja, hogy ne akadályozza Pristina felvételét a nemzetközi szervezetekbe, elsősorban az ENSZ-be. Ha a szerb fél elfogadja a csomagot, akkor megnyílhat az út Szerbia számára az Európai Unió felé, Amerika pedig gazdasági és diplomáciai támogatást szavatolna neki nemzetközi színtéren.

Washington állítólag azért szánta rá magát erre a lépésre, mert elégedetlen Brüsszel teljesítményével a koszovói ügyben.

Hivatalos reagálás még nincs az amerikai elképzelésre, ám lelkes fogadtatásra aligha számíthatunk, főleg Dačićék táborából. Egyetérthetünk azzal a névtelen hozzászólóval, aki az információhoz fűzött netes kommentárjában így valószínűsíti Belgrád válaszát: „Sértődötten el fogják utasítani a csomagot, hogy azután néhány év elteltével, a legképzettebb szakemberek újabb távozási hulláma és további gazdasági kudarcok után kénytelenek legyenek elfogadni egy sokkal kedvezőtlenebb ajánlatot, orosz közbenjárással”.

Majd így fejezi be fejtegetését: „Ám mindezért csak magunkat hibáztathatjuk, amiért ilyen vezetőséget választottunk magunknak, amelynek tagjaitól, történelmileg szemlélve a dolgot, másmilyen politikát nem is várhatunk”.

 

2018. március 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szabadítsa fel önmagától a pártot és a közösséget!

A VMSZ/BMC, amióta Pásztor István az elnöke, pontosabban amióta szövetségre lépett a Szerb Haladó Párttal, se >

Tovább

Akcióban a Kövér Gárda

Régi igény elégítődött ki amúgy a Kövér Gárda által, patetikusan fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy a >

Tovább

Búcsú Áder Jánostól

Búcsúzom tőled, János. Sok vizet nem zavartál az életünkben, olyan volt, mintha itt sem lettél volna. >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A rendszerváltás csapdájában vergődő értelmiségiek a szocializmusban még őrizték a kritikus gondolkodást, a többpártrendszerben viszont elherdálták. >

Tovább

„Példa értékű kisebbségi jogrendszer”

Nem kell Orbán „véleményén” csodálkozni, hiszen jó ideje gond van már a valóságérzetével (is). Számára fontosabb >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Bár akkoriban is ébredezett bennem némi a rendszerváltással szembeni szkepszis, írtam is a hiábavaló „posztmodern lakomáról”, >

Tovább

Csak az öltöny lesz más

Hogyan lehetséges ennyire semmit nem akarni? Ennyire nem változni? És nem csak, ha idegenekről: menekültekről, az >

Tovább

Rási és Pisti kalangyai a labancok fővárosába

Hol volt, hol nem volt, de lehet, hogy igaz se volt. Volt egyszer egy nagyon veszélyes >

Tovább

Figyelmeztetés Szerbiának

A Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) – az újonnan választottban is – sajnos többségében olyan személyek ülnek, >

Tovább

Egyetlen szájból sokféle hazugság

Az, hogy a gigantikus médiaholdingot nemzetstratégiai jelentőségűvé emelték, azt üzeni mindenkinek, hogy akkor tesszük a legjobbat >

Tovább

Hévíz télvíz idején

Fogalmam sincs, hogy a hévízi hétvége alatt miért nem tudtam a fejemből kiverni a Beatles egyik >

Tovább

A felemás Magyar Mozgalom

Az önálló vajdasági magyar politikát az elmúlt csaknem három évtizedben az egypártiság jellemezte. Ha papíron több >

Tovább