2020. szeptember 29. kedd
Ma Mihály, Gábor, Rafael névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Nem kívánok múzeumi kalauz lenni, de nem is kívánom az Új Symposiont kitűzőként használni. Az a szellemiség, amely engem vonzott, jelenleg a föld alá szorult, ami engem az Új Symposonhoz köt, nem érdekel senkit, de senkit. Elmagányosodtam, esetleg Tolnaival tudok még szót érteni. Végel László:

2018. január 7., vasárnap

Az utcák kihaltak, a buszok üresek. A legtöbb kávézó, étterem zárva. Úgy látszik, az ortodox karácsony a legnagyobb ünnep Szerbiában, nagyobb, mint az új év első napja.

Este Stefan Zweig: A tegnap világa. „Napjainkig még soha sem volt példa erre: ugyanaz az emberiség összességében, ördöginél ördögibben viselkedik, és istenéhez hasonlatosat produkál.” Úgy érzem magam, mint aki a két szélsőség között kifeszített zsinóron egyensúlyozik. Zweig nemzedéki vallomása számomra is tanulságos, éppen ezekben a napokban, amikor egyre többen kérnek, hogy beszéljek az Új Symposion folyóiratról. Szívesen beszéltem akkor, amikor nemzedéktársaim között sokan diszkréten elhagyták, cserben hagyták, de most gyötör a kérdés, hogy létezik-e egyáltalán az a néhai a szellemiség. Nem kívánok múzeumi kalauz lenni, de nem is kívánom az Új Symposiont kitűzőként használni. Az a szellemiség, amely engem vonzott, jelenleg a föld alá szorult, ami engem az Új Symposonhoz köt, nem érdekel senkit, de senkit. Elmagányosodtam, esetleg Tolnaival tudok még szót érteni. Utasi Csaba pontosan előre látta a történeteket és félreállt. Nincs többé köztünk. Sziveri János sincs többé köztünk, pedig ő lenne a koronatanúm. Az egyik interjújában elmondott mindent, amit el kellett mondani, az interjút senki sem idézi többé, főleg azok akik megkötötték ellenfeleivel a különbékét.  Nem tudok alkalmazkodni vagy ünnepelni. A mai szellemi légkörben semmi, de semmi nem emlékeztet rá. Nagyon fáj, de így van. Zweig nyomán arra gondolok, hogy esetleg mi is begubóztunk ifjúságunkba, irodalmi ambícióinkba… Az Irodalmi Nárcisz egyre hajthatatlanabb, csak élvezni akarja a szöveget. „Amikor évtizedek múltán ránk omlottak a falak, és fejünk felett beszakadt a tető, csak akkor jöttünk rá, hogy itt már régóta baj volt az alapokkal üregek tátongtak alattuk, és az új évszázaddal egyszersmind az egyéni szabadság hanyatlása is megkezdődött Európában”, írja Zweig 1941-ben, s úgy találom, hogy napjainkban szintén pókhálós üregekben kell elvégezni a végső számadást. Mindenki intézze el ezt saját lelkiismeretével. Engem a kudarcaink jobban érdekelnek, mint az aktuális kitűzőshop. A minap Bécsről álmodtam, arról a Bécsről, amelyről Zweig úgy írt, mint a Nyugat őréről. Aztán Hitler diadalmasan bevonult Bécsbe, százezrek ünnepelték a Heldenplatzon. Zweig Hitler bevonulását, a Nyugat őrének leépülését, ugyanúgy írja le, mint Márai a Hallgatni akartam-ban. Mégis, erőt veszek magamon és kétkedve és szeretettel gondolok Bécsre, s némi vigaszt jelent, hogy Szerbiában mintha erősödne a Bécs iránti rokonszenv. Vagy egy évvel ezelőtt Vučić kijelentette, hogy Szerbia útja az EU-ba Bécsen keresztül vezet. Előtte az egyik híve, egyetemi tanár, ledorongolt az utcán, és számon kérte, hogyan merészeltem regényemnek a Neoplanta címet adni. A gyarmatosítók használták ezt a megnevezést, förmedt rám. Lehet, hogy Vučić hatására revideálta álláspontját.

 

2018. február 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább