2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

MagyarZó Pistike messéi

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Nemcsak a politikusok változnak, Tegyula – veté közbe amama. – Ha felidézem, hogy miket sugdostál a fülembe huszonvalahány évvel ezelőtt, akkor bizony te is jócskán megváltoztál. Belőled is egészen más ember lett. J. Garai Béla (Magyar Szó):

Amama már elhatározta: idén Dalmáciában fogunk nyaralni. Mert nincs még egy olyan gyönyörű tengerpart, mint az adriai, a görögök elbújhatnak mellette! Azok a csodálatos szigetek, azok a finom halak, a zenélő kabócák…

– Végig hajtasz, Tegyula, a Testvériség-Egység autóúton Zágrábig, és ott lefordulunk Szplit felé. Ugyanúgy, mint harminc évvel ezelőtt. Remélem, megvan még az a kis nyaraló a Pelješac-félszigeten, ahol egyszer megszálltunk. Máig emlékszem a romantikus esti sétákra, miközben a hullámok nyaldosták a parti fövenyt…

– Kezdjük ott, Tematild, hogy azt az autóutat már nem találod egyetlen térképen sem, mert eltüntette a háború vihara – világosítá fel őt atata. – Másodszor: Vucsics zágrábi látogatása még nem jogosít fel minket arra a reményre, hogy most egy csapásra megszűnik a kölcsönös marakodás, kibékülnek eme egykori testvérnemzetek, és a dalmátok tárt karokkal várják az itteni turistákat. Ahhoz még sok víznek kell lefolynia a Száván. Egyelőre annak kell örülnünk, hogy a szerb elnököt vendégül látta a horvát elnök, a mindig rendkívül elegáns és a férfiszemnek oly kellemes látványt nyújtó Kolinda asszony, és szép civilizáltan elbeszélgettek egymással.

– Bezzeg a Kolindára van szemed, Tegyula – reagála sértődötten amama. – Az én új frizurámat pedig, amit Valentin-napra csináltattam drága pénzért, észre se vetted.

– Csak nem akarod azt mondani, Tematild, hogy a te frizurád fontosabb, mint a szerb–horvát csúcstalálkozó?! – utasítá vissza amama apolitikus megjegyzését a fater.

– Hallom, hogy nagy volt az egyetértés a találkozón – jelentkeze a kukacos Zacsek, aki mindenben talál kivetnivalót.

– Az azért túlzás, Zacsek. Melyik csatornán hallotta ezt?

A belgrádin. Idézték Vucsics szavait, hogy „egyetértettünk abban, hogy semmiben sem tudunk egyetérteni a múlt tekintetében”.

– Jó, de azért a jövő az más. Arról nincs mit veszekedniük. Emellett azt se felejtsük el, hogy született néhány megállapodás is. Javasolták a gazdasági együttműködés bővítését, a kölcsönös beruházásokat.

– Kétlem, hogy lesz abból is valami, Gyula zomzéd – legyinte a pesszimista Zacsek. – Különösen abból a megállapodásból, hogy a kormánytagok három hónapig nem fognak civakodni a másik féllel. El tudja maga képzelni, hogy a Vulint, aki azt jósolta, hogy az usztasák meg fogják támadni Vucsicsot Zágrábban, megszállja a szentlélek, és mostantól dicsérni fogja a horvátokat? Vagy hogy a Dacsics Ivica elismeri, hogy nemcsak az usztasák gyilkolásztak a világháború alatt, hanem a csetnikek is?

– Hát tényleg nehezen tudom elképzelni, Zacsek, de azért nem is kell kizárni az ilyen lehetőséget. El tudta volna maga képzelni 1995–ben az akkori Vucsicsról, aki a horvátországi Glinában Nagy-Szerbiáról szónokolt, a Krajináról pedig azt állította, hogy sohasem lesz horvát terület, hogy egyszer majd barátságot ajánlgat Zágrábban? Na, ugye. Az idők változnak és az emberek is, pláne akkor, ha valaki politikus. Az öntudatos komcsikból ájtatos hívők lesznek, mint a Vulin meg az Ivica, a határkiigazítókból pedig béketeremtők.

– Nemcsak a politikusok változnak, Tegyula – veté közbe amama. – Ha felidézem, hogy miket sugdostál a fülembe huszonvalahány évvel ezelőtt, akkor bizony te is jócskán megváltoztál. Belőled is egészen más ember lett.

– Úgy látszik, maguk is úgy vannak az ilyen változásokkal, mint az egyszeri székely – kuncoga a Zacsek, és rögtön felidézé a régi viccet.

Áron bácsi és a felesége kinn ülnek a teraszon. Egyszer csak anyuka érdeklődik:

– Mondd, Áron, szeretsz te még engem?

– Hát persze.

– De sose mondod.

– Egyszer megmondtam, ha változik, majd szólok.

(...)

 PISTIKE, marakodó szomszéd és vigasztaló Valentin

 

2018. február 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább