2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

MagyarZó Pistike messéi

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Nemcsak a politikusok változnak, Tegyula – veté közbe amama. – Ha felidézem, hogy miket sugdostál a fülembe huszonvalahány évvel ezelőtt, akkor bizony te is jócskán megváltoztál. Belőled is egészen más ember lett. J. Garai Béla (Magyar Szó):

Amama már elhatározta: idén Dalmáciában fogunk nyaralni. Mert nincs még egy olyan gyönyörű tengerpart, mint az adriai, a görögök elbújhatnak mellette! Azok a csodálatos szigetek, azok a finom halak, a zenélő kabócák…

– Végig hajtasz, Tegyula, a Testvériség-Egység autóúton Zágrábig, és ott lefordulunk Szplit felé. Ugyanúgy, mint harminc évvel ezelőtt. Remélem, megvan még az a kis nyaraló a Pelješac-félszigeten, ahol egyszer megszálltunk. Máig emlékszem a romantikus esti sétákra, miközben a hullámok nyaldosták a parti fövenyt…

– Kezdjük ott, Tematild, hogy azt az autóutat már nem találod egyetlen térképen sem, mert eltüntette a háború vihara – világosítá fel őt atata. – Másodszor: Vucsics zágrábi látogatása még nem jogosít fel minket arra a reményre, hogy most egy csapásra megszűnik a kölcsönös marakodás, kibékülnek eme egykori testvérnemzetek, és a dalmátok tárt karokkal várják az itteni turistákat. Ahhoz még sok víznek kell lefolynia a Száván. Egyelőre annak kell örülnünk, hogy a szerb elnököt vendégül látta a horvát elnök, a mindig rendkívül elegáns és a férfiszemnek oly kellemes látványt nyújtó Kolinda asszony, és szép civilizáltan elbeszélgettek egymással.

– Bezzeg a Kolindára van szemed, Tegyula – reagála sértődötten amama. – Az én új frizurámat pedig, amit Valentin-napra csináltattam drága pénzért, észre se vetted.

– Csak nem akarod azt mondani, Tematild, hogy a te frizurád fontosabb, mint a szerb–horvát csúcstalálkozó?! – utasítá vissza amama apolitikus megjegyzését a fater.

– Hallom, hogy nagy volt az egyetértés a találkozón – jelentkeze a kukacos Zacsek, aki mindenben talál kivetnivalót.

– Az azért túlzás, Zacsek. Melyik csatornán hallotta ezt?

A belgrádin. Idézték Vucsics szavait, hogy „egyetértettünk abban, hogy semmiben sem tudunk egyetérteni a múlt tekintetében”.

– Jó, de azért a jövő az más. Arról nincs mit veszekedniük. Emellett azt se felejtsük el, hogy született néhány megállapodás is. Javasolták a gazdasági együttműködés bővítését, a kölcsönös beruházásokat.

– Kétlem, hogy lesz abból is valami, Gyula zomzéd – legyinte a pesszimista Zacsek. – Különösen abból a megállapodásból, hogy a kormánytagok három hónapig nem fognak civakodni a másik féllel. El tudja maga képzelni, hogy a Vulint, aki azt jósolta, hogy az usztasák meg fogják támadni Vucsicsot Zágrábban, megszállja a szentlélek, és mostantól dicsérni fogja a horvátokat? Vagy hogy a Dacsics Ivica elismeri, hogy nemcsak az usztasák gyilkolásztak a világháború alatt, hanem a csetnikek is?

– Hát tényleg nehezen tudom elképzelni, Zacsek, de azért nem is kell kizárni az ilyen lehetőséget. El tudta volna maga képzelni 1995–ben az akkori Vucsicsról, aki a horvátországi Glinában Nagy-Szerbiáról szónokolt, a Krajináról pedig azt állította, hogy sohasem lesz horvát terület, hogy egyszer majd barátságot ajánlgat Zágrábban? Na, ugye. Az idők változnak és az emberek is, pláne akkor, ha valaki politikus. Az öntudatos komcsikból ájtatos hívők lesznek, mint a Vulin meg az Ivica, a határkiigazítókból pedig béketeremtők.

– Nemcsak a politikusok változnak, Tegyula – veté közbe amama. – Ha felidézem, hogy miket sugdostál a fülembe huszonvalahány évvel ezelőtt, akkor bizony te is jócskán megváltoztál. Belőled is egészen más ember lett.

– Úgy látszik, maguk is úgy vannak az ilyen változásokkal, mint az egyszeri székely – kuncoga a Zacsek, és rögtön felidézé a régi viccet.

Áron bácsi és a felesége kinn ülnek a teraszon. Egyszer csak anyuka érdeklődik:

– Mondd, Áron, szeretsz te még engem?

– Hát persze.

– De sose mondod.

– Egyszer megmondtam, ha változik, majd szólok.

(...)

 PISTIKE, marakodó szomszéd és vigasztaló Valentin

 

2018. február 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább