2021. február 25. csütörtök
Ma Géza, Cézár, Vanda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Új nemzedék, új remények

Véget vethetnek-e az amerikai tinédzserek a gyűlöletszító politikának, vagy legalábbis a fegyverlobby hatalmának?

Emlékezzünk csak arra, hogy Slobodan Milošević sem tudott mit kezdeni az Ellenállás! (Otpor!) mozgalommal, de például Orbán Viktor is jobbnak látta azonnal visszakozni, amikor az amúgy apolitikus magyar diákság meglepetésszerű ellenállást fejtett ki a tervezett Internet-adó ellen, illetve amikor a Nolimpia ifjúsági mozgalom arra kényszerítette a magyar kormányt, hogy visszavonja Budapest jelöltetését. Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):

”Hey, hey, NRA,

How many kids did you kill today?”

(„Hej-hej, puskaegylet,

Hány gyereket öltél ma meg?”)

Soha nem lehet előre tudni, mi szakíthatja meg egy diadalmasnak látszó politika – vagy politikus – végtelennek tűnő győzelmi sorozatát. Amikor Donald Trump – alig egy hónappal beiktatása után – aláírt egy törvényt az elmebetegségben szenvedők Obama-korszakból származó fegyvervásárlási tilalmának visszavonásáról, úgy tűnt, hogy a fegyverlobby aranykorszaka kezdődik. A tavaly októberi Las Vegas-i tömegmészárlás másnapján a Fehér Ház azzal utasította el a fegyvervásárlás szigorítására felújított javaslatokat, hogy „Nem most van az ideje az erről szóló politikai vitáknak”. Marco Rubio floridai republikánus szenátor ugyanezzel „védte meg” a fergyverlobbyt a múlt heti parklandi tragédia után.

Csakhogy!

Csakhogy mégis van a lakosságnak egy olyan rétege, amelyik nem sokat ad a nagy szavakra – és most éppen az ő társaikat mészárolta le egy valószínűleg háborodott lelkű-elméjű volt társuk. És a floridai középiskolások a hétvégén ritkán látott hangerővel, bátorsággal, súlyos szavakkal emelték fel a hangjukat az NRA monopóliuma ellen (National Rifle Association, Országos Puska Egyesület: elméletileg a sport- és vadászfegyver-tulajdonosok ötmilliós tagságú klubja, ám valójában a fegyvergyártók meghosszabbított karja a választási kampányok finanszírozására, pontosabban a törvényes fegyvervásárlási korlátozások megakadályozására).

Olyan félelmet nem ismerő beszédeket hallottunk a tinédzserektől, amilyeneket a testőrökkel közlekedő politikusok még véletlenül sem ejtenének ki. Mert, mint a diákok bátran az utóbbiak pofájába vágták: ők már farkasszemet néztek a halált ontó puskacsővel, nincs mitől tartaniuk. És nem hajlandók megérteni, miért vásárolhat akár félautomata fegyvert az, aki dokumentáltan lelki betegségben szenved, sőt az is, aki nem ülhet repülőre, mert terrorista-gyanús adattárakban szerepel a neve. A republikánus többségű kongresszus ugyanis még ezt a látszólag logikus korlátozást is elhárította a fegyvereladások útjából. (Az Egyesült Államokban több fegyver van civilek kezében, mint a lakosság száma, és évente mintegy 25 millió új pisztolyt, puskát, gépfegyvert adnak el legálisan – a többiről nem tudni.)

Hétfőn iskolaszüneti nap volt Amerikában (eredetileg George Washington születésnapját ünneplik február harmadik hétfőjén, de ma már csak Elnökök napjának hívják): nagyszerű alkalom arra, hogy néhány száz fővárosi meg vidéki diák a Fehér Ház járdáján ún. fekvő tiltakozást szervezzen: először tizenhetesével (a legutóbbi áldozatok számára emlékezve), majd százasával feküdtek a hideg, nedves kockakövekre 3-3 percre, hogy az elnök (aki nem tartózkodott a rezidencián) és ország-világ szeme előtt kifejezzék elkeseredésüket és dühüket a politikusok tehetetlensége miatt.

Történt ez ráadásul napra pontosan annak a tiltakozásnak az 50. évfordulóján, amikor a 1968-as egyetemisták a vietnami háború ellen skandálták ugyanazt a fenti rigmust – egy másik címzettel – az akkori elnök ablakai alatt:

”Hey, hey, LBJ,

How many kids did you kill today?”

(„Hej-hej, Lyndon Johnson,

Hány gyerek kell, hogy meghaljon?” – szabad fordításban)

Ötven évvel ezelőtt is eltartott ugyan jó darabig, de az egyetemisták háborúellenes mozgalma végül is diadalmaskodott.

A szombati floridai diáknagygyűlés résztvevői március 24-ére jelentették be washingtoni megmozdulásukat Menetelünk az életünkért mottó alatt. Figyelmeztetni akarják a politikusokat arra, hogy választások következnek. A tízen- és huszonéves választók sokkal kisebb arányban szavaznak ugyan, mint az idősebb polgárok, ám ennek az új kezdeményezésnek esélye van arra, hogy urnák elé vigye a fiatalok nagyobb hányadát.

Mint emlékezetes, Barack Obama első választási győzelmét is – többek között – annak köszönhette, hogy népszerű volt az ifjúság körében, akik sokkal nyitottabbak a kisebbségiek és a vegyes házasságból születettek elfogadására, mint az idősebb fehérek. A középiskolások meg egyetemisták nemzedéke közel sincs annyira megterhelve a múlt politikai öröksége és „madárijesztői” által. Veszíteni valójuk sincs még az életben, valamint sokkal gyorsabban jönnek tűzbe, ha igazságtalanságot látnak maguk körül.

Így van ez világszerte, de a helyi politikai kultúra függvénye, hogy mennyire tudják ezt kifejezésre juttatni és győzelemre vinni. Emlékezzünk csak arra, hogy Slobodan Milošević sem tudott mit kezdeni az Ellenállás! (Otpor!) mozgalommal, de például Orbán Viktor is jobbnak látta azonnal visszakozni, amikor az amúgy apolitikus magyar diákság meglepetésszerű ellenállást fejtett ki a tervezett Internet-adó ellen, illetve amikor a Nolimpia ifjúsági mozgalom arra kényszerítette a magyar kormányt, hogy visszavonja Budapest jelöltetését. A mégoly diadalmas politikusok sem képesek túl sokáig dacolni az idővel – az annak múlását jelképező fiatalsággal.

 

2018. február 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább

Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”

A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >

Tovább

Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni

„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >

Tovább

Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése

Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >

Tovább

Az Utolsó Vajdasági

Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >

Tovább

A demokrata jelszavakkal sáfárkodók

Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >

Tovább

Sinkó, Herceg és Tito

Az a pár mondat mélyebben ragadta meg az összefüggéseket, mint azok a kaméleonok, akik versben továbbá >

Tovább