2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

„Elég volt a hallgatásból”

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Az őrszállásiak kiharcolták jogukat a művelődésre, kultúrához való hozzáférésre. Példát/utat mutattak ezzel, hogyan kell küzdeni az emberi és a nemzeti kisebbségi jogokért, a jogsérelmek ellen... Bozóki Antal:

Február 8.

„Minden feltételnek eleget kell tenni”

Szerbiai látogatásának második napján Johannes Hahn, az Európai Unió bővítési és szomszédságpolitikai biztosa részt vett a Nyugat-balkáni Stratégia – Az uniós csatlakozás útjának megnyitása elnevezésű belgrádi tanácskozáson, majd a későbbiekben több ellenzéki politikai párt képviselőjével is találkozott.

Hahn, az Európai Bizottság (EB) február 6-án ismertetett bővítési stratégiájával kapcsolatban, amelyben a 2025-ös év szerepel, amely akár belépési dátum is lehet egyik-másik tagjelölt ország számára, amit Szerbiai hivatalos körökben „a csatlakozás rögzített időpontjának és céldátumának” is értelmeztek, így fogalmazott:

– A térség országainak azzal is érdemes tisztában lenniük, hogy nem elég, ha reformokat foganatosítanak a joguralom területén, az alkalmazásuk sem maradhat el. Nem elegendő, ha az országokban meghozzák a szükséges törvényeket. A joguralom erősítése az országok érdemi átalakulását jelenti. A nyugat-balkáni országok fontos útkereszteződéshez érkeztek el. Szerbia és a többi ország innen akkor folytathatja útját, ha elkezdik megoldani sarkalatos problémáikat. Elsősorban az intézmények erősítésére van szükség, több területen is. Szerbiának tettekkel kell bizonyítania, hogy komolyan áll hozzá a reformokhoz, az EU-nak pedig a terepen kell megbizonyosodnia arról, hogy a dolgok változnak. Az EU akkor vesz fel köreibe újabb tagállamokat, ha azt minden egyes tagállama támogatja.

„A tagság elnyeréséhez minden feltételnek eleget kell tenni, üzente Hahn.

Egyértelmű: Szerbia csatlakozása nincsen dátumhoz kötve, ki kell érdemelni, vagyis a reformokat alkalmazni kell a gyakorlatban. Reméljük, hogy Hahn ez alatt a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezését is érti.

Február 9.

Összeköt vagy elválaszt?

A Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV/VSZL) óbecsei szervezete felszólította a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ), hogy hagyja el a községet irányító koalíciót, mert egy elveszített bírósági eljárás miatt összesen 60 millió dinárt kell majd kifizetni.

Óbecse és Törökbecse községek kell, hogy kifizessék annak a 2010-ben indult pernek a költségeit, amelynek az újvidéki Gazdasági Fellebbviteli Bíróság vetett véget a Vajdaság Autonóm Tartomány javára meghozott ítéletével.

A németországi Wilshoffen község egy hidat adományozott, amely Óbecsét kötötte volna össze Törökbecsével. Ennek szállítási és összeszerelési költségeire hagyott jóvá kölcsönt a tartományi kormány. Ezt a pénzt nem fizették vissza a szerződésben meghatározott módon, ami miatt bírósági eljárás indult.

A VSZL szerint a VMSZ felelőtlenül és gőgösen viselkedik, hiszen akkor is és most is a hatalomban volt.

A híddal kapcsolatban szárnyra keltek olyan információk is, miszerint „azért nem Óbecsénél épült meg, mert utóbb kiderült, hogy a konstrukció rövidebb a kelleténél. Mások szerint Nagybecskerek és Nagykikinda torpedózta meg a hidat, mert mindkét város attól tartott, hogy Óbecse és Törökbecse előbb utóbb egyesül és lekörözi őket. Megint mások úgy tudják, hogy a két község egyesülésével megbomlott volna a nemzetiségi arány, aminek a veszélyét bizonyos politikai körök nem nézték jó szemmel.”

A Bácskát és Bánátot összekötő, Ada és Padé közötti híd „2010 karácsonyára készült el és kétségkívül a legimpozánsabb a folyó vajdasági szakaszán”.

Elképzelhető, hogy a döntéshozók – a két Becse összekötésével – „a nemzetiségi arány” megbomlásának veszélyétől is tartottak. Nem világos azonban, hogy ez alatt pontosan mit is értettek. Talán attól féltek, hogy az arányok a magyarok javára megváltoznak?  Abban az időben ugyanis a magyarok Óbecse lakosságának még a 45,49%-át, a szerbek pedig 43,44%-át adták. Törökbecsén ez az arány 61,36% és 26,63% volt a szerbek javára.

Ilyen szempontból a híd felépítési helyéről a döntés a (Miloševići) kilencvenes évek politikájának a folytatása (is) lehetett. 1992-ben ugyanis a szerb kormány rendeletet hozott a közigazgatási körzetekről, amellyel a három magyar többségű községet (Adát, Zentát és Magyarkanizsát) – kiragadva azokat az addigi természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetből és nem utolsó sorban ökológiai egységből – a nagykikindai körzethez csatolták. Ennek a politikai oka az volt, hogy megosszák az akkor még erős tömböt alkotó magyarságot, amelyhez még Kishegyes, Szabadka és Topolya is tartozott.

A vitatott rendelet ma is nem csak, hogy megkeseríti az érintett községek magyar, hanem a terület minden más nemzetiségű lakójának az életét, de az egész terület fejlődését is akadályozza, mert nem teszi lehetővé, illetve ellehetetleníti számukra, hogy a különböző fejlesztési pénzekre és európai projektumokra pályázzanak.

Az utóbbi 25 évben a Vajdasági Magyar Szövetség gyakorlatilag mégsem nem tett semmit az eredeti körzethatárok visszaállítása érdekében.

Február 9.

Vitás KMKF zárónyilatkozat

Zárónyilatkozatot fogadott el a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) plenáris ülése Budapesten.

A Fórum a Délvidék/Vajdaság vonatkozásában a következő konkrét álláspontokat fogalmazta meg:

– A KMKF üdvözli, hogy Szerbiának tizenkét csatlakozási tárgyalási fejezetet sikerült megnyitnia és kettőt ideiglenesen lezárnia. Bízik abban, hogy az idén további fejezetek nyílhatnak meg és felgyorsul a folyamat. Sürgeti a 23. csatlakozási tárgyalási fejezethez kapcsolódó Kisebbségi Akcióterv megvalósítását. A Kisebbségi Akcióterv megvalósításának folyamatában a Parlamentnek számos új törvényt kell megalkotnia, a nemzeti kisebbségek jogainak védelme, helyzetük javítása érdekében. Reményét fejezi ki, hogy a nemzeti tanácsokról szóló, valamint a nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságairól szóló törvények módosításai hamarosan elfogadásra kerülnek.

–  A KMKF támogatja a VMSZ küzdelmét az anyanyelven megvalósuló oktatásért, különösen a kis létszámú osztályok megmaradásának vonatkozásában. Meggyőződését fejezi ki, hogy e törekvés biztosítja a jövőben is a magyar nyelven működő, önálló tagozatok megmaradását, ami az asszimiláció leghatékonyabb ellenszere. Megelégedéssel nyugtázza, hogy az Országos Oktatási Tanács elfogadta a szerb, mint nem anyanyelv oktatására vonatkozó standardokat, amivel kezdetét vette a szerb, mint nem anyanyelv oktatási módszertanának korszerűsítése, annak érdekében, hogy az anyanyelvű oktatáshoz való jog érvényesülése mellett, a szerb nyelv hatékonyabb elsajátításával, nagyobb eséllyel érvényesülhessenek a fiatalok a szülőföldön.

–  A KMKF üdvözli, hogy a részarányos foglalkoztatás elvének megvalósulásaként, a VMSZ több törvényjavaslatra benyújtott, elfogadott módosítási indítványai biztosítják, hogy a munkahely-létesítés folyamatában figyelembe kell venni a lakosság nemzeti összetételét, a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletét, valamint a hivatalos használatban levő nyelvek ismeretét, továbbá hogy Szerbiában törvény rendelkezik arról, hogy amennyiben egy kisebbségi és egy többséghez tartozó jelölt azonos képesítéssel rendelkezik, az előbbivel kell munkaviszonyt létesíteni. Ugyanezt tartalmazza a tavalyi év végén elfogadott, a közszolgálatokban foglalkoztatottakról szóló törvény, amely az iskolák, egyetemek, egészségházak, kórházak, szociális intézmények foglalkoztatottjaira vonatkozik. A jogszabály bizonyos munkahelyek esetében feltételként írja elő a nyelvtudási kötelezettséget, részletesen szabályozza a pályáztatási eljárást.

A dokumentum valójába semmi újat nem tartalmaz. Pontosabban a Vajdasági Magyar Szövetség – már jól ismert – álláspontjait ismerteti.

A Magyar Mozgalom (MM) Ügyvivő Testülete, a február 14-i állásfoglalásában részletes véleményt fogalmazott meg a KMKF dokumentumáról, és felvázolta a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség valós helyzetét.

Talán első ízben történt meg, hogy egy külhoni szervezet bírálja a KMKF-től eltérően – az MM úgy látja, hogy „a Vajdaságban bajok vannak a közösség jogainak és politikai érdekeinek érvényesítésével”.

A KMKF-nek az itteni magyarokkal foglalkozó álláspontjain nem kell csodálkozni, hiszen abban Kovács Elvira, a VMSZ  alelnöke, Pásztor Bálint, a VMSZ Elnökségi tagja, köztársasági képviselő vett részt és fogalmazott meg.

Az MM megítélése szerint „a KMKF ülésén nem valósult meg az az elvárás, hogy a zárónyilatkozat szövege, megállapításai és üzenetei kiegyensúlyozottak és tárgyilagosak legyenek, és hogy maga a KMKF olyan elkötelezettségeket vállaljon fel, amelyek az elméleti elemzéseken túllépve valós nemzeti érdekektől vezérelt, pártpolitikai és személyes érdekeken felülemelkedő cselekvési irányokat fogalmaznak meg”.

A kérdés most már csak az, hogy az MM „véleménye” eljut-e a KMKF irányítóihoz, és hogy ennek lesz-e valamilyen eredménye a Fórum további munkáját illetően.

Február 11.

Eredményes tiltakozás

Eredményes volt az őrszállási (stanišići) lakosok tiltakozása, újra nyitva tart a zombori könyvtárhoz tartozó egyik fiókkönyvtár. Létszámleépítés miatt kb. két évvel ezelőtt, a többi Zombor környéki település könyvtárával együtt bezárták.

Az őrszállásiak már akkor tiltakoztak. Manapság szokványosnak igazán nem nevezhető megmozdulásaikra a nyilvánosság is felfigyelt, de akkor nem jártak eredménnyel. Idén újra gyülekezni kezdtek és tiltakozásuk most sikerrel járt: február elején újra megnyílt a könyvtár.

Megmozdulásuk ismét bejárta a szerbiai sajtót, hiszen cseppet sem szokványos manapság, hogy egy könyvtár miatt utcára vonuljon egy falu apraja-nagyja – adta hírül a sajtó.

– Nem szóltunk semmit, mikor a faluban bezárták a bankot. Nem szóltunk semmit, amikor a faluból elment az anyakönyvvezető – mondták az őrszállásiak, és hozzátették: a könyvtár bezárásával az illetékesek átlépték azt a határt, amely miatt elég volt a hallgatásból, és összefogtak az általuk megválasztott hatalom döntése ellen.

Az őrszállásiak kiharcolták jogukat a művelődésre, kultúrához való hozzáférésre. Példát/utat mutattak ezzel, hogyan kell küzdeni az emberi és a nemzeti kisebbségi jogokért, a jogsérelmek ellen...

 

2018. február 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább