2019. július 18. csütörtök
Ma Szömér, Frigyes, Milla, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Riadalom Barbadosban

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Azt mondta, hogy kiváló favágóik vannak. Ha elismerjük államukat, hálából elküldi őket, egy hét alatt kiirtják a legelvadultabb dzsungelt is, amivel mi tíz éve nem boldogulunk. Állítólag a Szaharát is az ő favágóik tisztították meg a dús erdőktől. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

A bridgetowni külügyminisztérium olyan volt, akár egy felbolydult méhkas. A folyosókon izgatott másod-, és harmad titkárok futkostak vastag mappákkal és térképekkel a hónuk alatt, tekintélyes külpolitikai tanácsadók siettek a külügyminiszter kabinetje felé. Sürgős tanácskozásra várták őket.

A munkatársak egymás között suttogva azt találgatták, hogy ugyan milyen fontos esemény történhetett ebben a döglesztő trópusi hőségben, hogy a tárcavezető ilyen rendhagyó intézkedéssel zavarta meg nyugalmukat? Amikor ők legszívesebben a pálmafák árnyékában pihennének, jeges rumpuncsot szopogatva. Ilyesmire a brit gyarmattartók kivonulása óta nem volt példa!

Netán vissza akarnak jönni a beképzelt britek, vagy valamelyik szomszédos szigetország üzent hadat Barbadosnak, mert halászaik kifogdossák előlük az egyre inkább ritkaság számba menő tengeri keszegeket?

Esetleg az ENSZ visszaköveteli a kifizetett fejlesztési segélyt, mert rájöttek, hogy a miniszterek villákat építettek maguknak belőle?

Hamarosan megkapták a választ magától a külügyminisztertől!

- Uraim, barbadosi testvéreim! Azért hívtalak össze benneteket, mert országunk rendkívül komoly helyzetbe, úgyis mondhatnám: vészhelyzetbe került. Egy roppant kínos diplomáciai jegyzéket kaptunk, amelyben megtorlással fenyegetnek bennünket. Délután a nemzetbiztonsági tanács is összeül, holnap pedig mozgósítjuk a halászhajóból átalakított egyetlen cirkálónk legénységét.

- O my god! – fakadt ki kétségbeesésében az egyik munkatárs, aki a hollywoodi katasztrófafilmekből tanult angolul, de csak ez az egy mondat ragadt meg az agyában. Máskülönben a bennszülöttek használta bajan nyelven szokott beszélni.

- És honnan érkezett a fenyegetés, miniszter úr? Talán a szomszédos Martinique-ről, vagy Dominicáról? Esetleg Jamaikáról?

- Sajnos nem – sóhajtott a tárcavezető. – Bár csak ők üzentek volna! Velük ugyanis meg tudjuk beszélni az összes vitás kérdést, csak legyen kéznél elég ital meg sültkeszeg. Egy távoli hatalomról van szó, Szerbiáról.

- Szerbia? Az hol van? – kérdezték többen is. – Ázsia? Afrika?

- Nem, Európa – válaszolt a főnök. - Valahol Európában.

Egy másodtitkár erre készségesen kitekerte a nagyatlaszt, és felakasztotta a falra. A külügyminiszter feltette vastag, szódásüveg-szemüvegét és megpróbálta megkeresni a kérdéses országot.

- Talán egy kicsit lejjebb keresse, miniszter úr – súgta neki diszkréten az egyik külpolitikai tanácsadó, aki különben civilben földrajzot ad elő a bridgetowni általánosban. – Az ott ugyanis Skandinávia. Ők a Balkánon vannak.

A tárcavezető lejjebb kezdett bogarászni, majd néhány perc múlva megkönnyebbülten felkiáltott:

- Aha, itt van! Úgy összezsúfolódtak ezek az európaiak, hogy földrajz specialistának kell lenni, hogy megkülönböztesse őket az ember. Nem csoda, hogy folyton azon vitatkoznak, hogy ki kit ismerjen el.

- És mi áll abban a szigorú jegyzékben? – érdeklődtek a munkatársak.

- Idézem: éles tiltakozásukat fejezik ki, amiért a nemzetközi jogot és a legutóbbi bilaterális megbeszélésen elfogadott határozatot megszegve elismertük Koszovó függetlenségét. Ezért figyelmeztetnek bennünket, hogy ennek súlyos következményei lesznek.

- Súlyos következmények?! Vajon mire készülnek? – találgatta a hallgatóság. – Nem hiszem, hogy bombázni akarnak, ahhoz túl messze vagyunk nekik.

- Szerintem gazdasági megtorló intézkedésekkel számolhatunk – válaszolta a tárcavezető. – Zárlat alá vesznek bennünket, lemondják a megrendelt nádcukrot és kókuszdiót, és megvonják tőlünk egyik legfontosabb exportcikküket, az aszaltszilvát. Kiváló hashajtó, jobb, mint a papaya gyökér. De hát mit tehetünk, majd visszatérünk a mi hagyományos papayánkhoz.

- Van is a kertemben – jelentkezett a harmad titkár. –Innen, a szomszédos dzsungelből hoztam, szívesen adok belőle, ha valakinek szüksége lesz rá. Jobban hajt, mint egy több órás elnöki beszéd.

- A jegyzék szerint annál nagyobb a vétségünk, mert akkor jelentettük be elhatározásunkat, amikor a szomszéd karibi államok sorra visszavonják döntésüket Koszovó elismeréséről - folytatta az üzenet tartalmának ismertetését a külügyi tárcavezető

- Érdekes, nem is tudtam, hogy bilaterálisan tárgyaltunk eme önérzetes ország képviselőjével – jegyezte meg a külügyi tanácsadó. – Pedig minden nap megveszem a The Barbados Daily News-t. Ugyanis a feleségem nagyon szereti böngészni az apróhirdetéseket.

- Az ősszel járt itt hivatali kollegám, mondhatom, egy rendkívül szimpatikus és vidám fickó! Amint meghallotta a mambó együttesünket a díszvacsorán, azonnal elragadta Pedrótól a mikrofont, és ő kezdett dalolászni. Valamilyen Miljackáról énekelt, gondolom, egy szépséges balkáni hajadonról van szó, akiért megőrülnek az ottani férfiak. Csak azt nem értettem, hogy miért olyan fontos nekik, hogy ne ismerjük el Koszovót?

- És most mit fogunk tenni? – kérdezték aggódva a munkatársak. - Nem lehetne valamiképpen kiengesztelni őket? – próbálkozott az egyik munkatárs.

- Igaz is – helyeselték társai. - Mondjuk, meghívjuk a dalos kedvű külügyminiszterüket, hogy vegyen részt a küszöbön álló bridgetowni dalfesztiválon. Megbeszéljük a zsűrivel, hogy őt hozzák ki győztesnek.

- Nem jó – intette le főnöke. – Az első hely már foglalt, elígértük.

- Ugyan ki a várományosa az arany banán díjnak? – faggatóztak a jelenlevők. –Talán az elnökünk felesége? Vagy a kormányfőnk nagylánya?

- Nem, nem, téves irányban tapogatóztok. A koszovói elnöknek ígértem oda. Igaz, nem nagyon tud énekelni, de majd playbackről a Pedró hangját játsszuk be.

- De nem neki kellene kedveznie nekünk, amiért elismertük őket? – csodálkoztak a munkatársak. - Milyen gáláns ajánlattal győzte meg kormányunkat?

- Azt mondta, hogy kiváló favágóik vannak. Ha elismerjük államukat, hálából elküldi őket, egy hét alatt kiirtják a legelvadultabb dzsungelt is, amivel mi tíz éve nem boldogulunk. Állítólag a Szaharát is az ő favágóik tisztították meg a dús erdőktől.

 

2018. február 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább

Több vagy kevesebb?

A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >

Tovább

Gyerekek a röszkei migránsbörtönben

A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >

Tovább