Ma Konstantin, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Riadalom Barbadosban
J. Garai Béla
Azt mondta, hogy kiváló favágóik vannak. Ha elismerjük államukat, hálából elküldi őket, egy hét alatt kiirtják a legelvadultabb dzsungelt is, amivel mi tíz éve nem boldogulunk. Állítólag a Szaharát is az ő favágóik tisztították meg a dús erdőktől. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
A bridgetowni külügyminisztérium olyan volt, akár egy felbolydult méhkas. A folyosókon izgatott másod-, és harmad titkárok futkostak vastag mappákkal és térképekkel a hónuk alatt, tekintélyes külpolitikai tanácsadók siettek a külügyminiszter kabinetje felé. Sürgős tanácskozásra várták őket.
A munkatársak egymás között suttogva azt találgatták, hogy ugyan milyen fontos esemény történhetett ebben a döglesztő trópusi hőségben, hogy a tárcavezető ilyen rendhagyó intézkedéssel zavarta meg nyugalmukat? Amikor ők legszívesebben a pálmafák árnyékában pihennének, jeges rumpuncsot szopogatva. Ilyesmire a brit gyarmattartók kivonulása óta nem volt példa!
Netán vissza akarnak jönni a beképzelt britek, vagy valamelyik szomszédos szigetország üzent hadat Barbadosnak, mert halászaik kifogdossák előlük az egyre inkább ritkaság számba menő tengeri keszegeket?
Esetleg az ENSZ visszaköveteli a kifizetett fejlesztési segélyt, mert rájöttek, hogy a miniszterek villákat építettek maguknak belőle?
Hamarosan megkapták a választ magától a külügyminisztertől!
- Uraim, barbadosi testvéreim! Azért hívtalak össze benneteket, mert országunk rendkívül komoly helyzetbe, úgyis mondhatnám: vészhelyzetbe került. Egy roppant kínos diplomáciai jegyzéket kaptunk, amelyben megtorlással fenyegetnek bennünket. Délután a nemzetbiztonsági tanács is összeül, holnap pedig mozgósítjuk a halászhajóból átalakított egyetlen cirkálónk legénységét.
- O my god! – fakadt ki kétségbeesésében az egyik munkatárs, aki a hollywoodi katasztrófafilmekből tanult angolul, de csak ez az egy mondat ragadt meg az agyában. Máskülönben a bennszülöttek használta bajan nyelven szokott beszélni.
- És honnan érkezett a fenyegetés, miniszter úr? Talán a szomszédos Martinique-ről, vagy Dominicáról? Esetleg Jamaikáról?
- Sajnos nem – sóhajtott a tárcavezető. – Bár csak ők üzentek volna! Velük ugyanis meg tudjuk beszélni az összes vitás kérdést, csak legyen kéznél elég ital meg sültkeszeg. Egy távoli hatalomról van szó, Szerbiáról.
- Szerbia? Az hol van? – kérdezték többen is. – Ázsia? Afrika?
- Nem, Európa – válaszolt a főnök. - Valahol Európában.
Egy másodtitkár erre készségesen kitekerte a nagyatlaszt, és felakasztotta a falra. A külügyminiszter feltette vastag, szódásüveg-szemüvegét és megpróbálta megkeresni a kérdéses országot.
- Talán egy kicsit lejjebb keresse, miniszter úr – súgta neki diszkréten az egyik külpolitikai tanácsadó, aki különben civilben földrajzot ad elő a bridgetowni általánosban. – Az ott ugyanis Skandinávia. Ők a Balkánon vannak.
A tárcavezető lejjebb kezdett bogarászni, majd néhány perc múlva megkönnyebbülten felkiáltott:
- Aha, itt van! Úgy összezsúfolódtak ezek az európaiak, hogy földrajz specialistának kell lenni, hogy megkülönböztesse őket az ember. Nem csoda, hogy folyton azon vitatkoznak, hogy ki kit ismerjen el.
- És mi áll abban a szigorú jegyzékben? – érdeklődtek a munkatársak.
- Idézem: éles tiltakozásukat fejezik ki, amiért a nemzetközi jogot és a legutóbbi bilaterális megbeszélésen elfogadott határozatot megszegve elismertük Koszovó függetlenségét. Ezért figyelmeztetnek bennünket, hogy ennek súlyos következményei lesznek.
- Súlyos következmények?! Vajon mire készülnek? – találgatta a hallgatóság. – Nem hiszem, hogy bombázni akarnak, ahhoz túl messze vagyunk nekik.
- Szerintem gazdasági megtorló intézkedésekkel számolhatunk – válaszolta a tárcavezető. – Zárlat alá vesznek bennünket, lemondják a megrendelt nádcukrot és kókuszdiót, és megvonják tőlünk egyik legfontosabb exportcikküket, az aszaltszilvát. Kiváló hashajtó, jobb, mint a papaya gyökér. De hát mit tehetünk, majd visszatérünk a mi hagyományos papayánkhoz.
- Van is a kertemben – jelentkezett a harmad titkár. –Innen, a szomszédos dzsungelből hoztam, szívesen adok belőle, ha valakinek szüksége lesz rá. Jobban hajt, mint egy több órás elnöki beszéd.
- A jegyzék szerint annál nagyobb a vétségünk, mert akkor jelentettük be elhatározásunkat, amikor a szomszéd karibi államok sorra visszavonják döntésüket Koszovó elismeréséről - folytatta az üzenet tartalmának ismertetését a külügyi tárcavezető
- Érdekes, nem is tudtam, hogy bilaterálisan tárgyaltunk eme önérzetes ország képviselőjével – jegyezte meg a külügyi tanácsadó. – Pedig minden nap megveszem a The Barbados Daily News-t. Ugyanis a feleségem nagyon szereti böngészni az apróhirdetéseket.
- Az ősszel járt itt hivatali kollegám, mondhatom, egy rendkívül szimpatikus és vidám fickó! Amint meghallotta a mambó együttesünket a díszvacsorán, azonnal elragadta Pedrótól a mikrofont, és ő kezdett dalolászni. Valamilyen Miljackáról énekelt, gondolom, egy szépséges balkáni hajadonról van szó, akiért megőrülnek az ottani férfiak. Csak azt nem értettem, hogy miért olyan fontos nekik, hogy ne ismerjük el Koszovót?
- És most mit fogunk tenni? – kérdezték aggódva a munkatársak. - Nem lehetne valamiképpen kiengesztelni őket? – próbálkozott az egyik munkatárs.
- Igaz is – helyeselték társai. - Mondjuk, meghívjuk a dalos kedvű külügyminiszterüket, hogy vegyen részt a küszöbön álló bridgetowni dalfesztiválon. Megbeszéljük a zsűrivel, hogy őt hozzák ki győztesnek.
- Nem jó – intette le főnöke. – Az első hely már foglalt, elígértük.
- Ugyan ki a várományosa az arany banán díjnak? – faggatóztak a jelenlevők. –Talán az elnökünk felesége? Vagy a kormányfőnk nagylánya?
- Nem, nem, téves irányban tapogatóztok. A koszovói elnöknek ígértem oda. Igaz, nem nagyon tud énekelni, de majd playbackről a Pedró hangját játsszuk be.
- De nem neki kellene kedveznie nekünk, amiért elismertük őket? – csodálkoztak a munkatársak. - Milyen gáláns ajánlattal győzte meg kormányunkat?
- Azt mondta, hogy kiváló favágóik vannak. Ha elismerjük államukat, hálából elküldi őket, egy hét alatt kiirtják a legelvadultabb dzsungelt is, amivel mi tíz éve nem boldogulunk. Állítólag a Szaharát is az ő favágóik tisztították meg a dús erdőktől.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
12 PONT AZ ÚJRAKEZDÉSÉRT
„A jelenlegi szerbiai társadalomban válságos közállapotok uralkodnak. Az intézmények nem működnek megfelelően, a jogállamiság ismérvei hiányoznak, >
VMDK: Pontosítások a vajdasági magyar közéleti vitához
A vita valódi tétje nem az, hogy ki milyen címkével írja le a másikat, hanem az, >
A patrióta kitűző ellen
Thomas Mann Goethét idézi, aki szerint: „A patriotizmus teszi tönkre az emberiség történelmét”. Csak sajnálni tudom, >
Ugyan mit gondol ezek után az MNT a pluralizmusról?
Hiányoznak a kisebbségi jogvédő szervezetek, egészen pontosan azoknak a jelentései. Létezett valamikor az Argus, az egyetlen >
(Média)mosakodás
Az MNT által fenntartott magyar nyelvű sajtó problémájának megoldása nem képzelhető el hiteles önvizsgálat nélkül. Nem >
VMDK: Vicsek Annamária és a két szék közé esett VMSZ-politika
Vicsek többé nem ülhet három széken egyszerre! Aki a VMSZ alelnökeként, fideszes színekben, de a belgrádi >
Újra inog lábunk alatt a talaj
Újra számba kell vennem több nemzedék göcsörtös történelmi útját, amelyen az egyik sokkhatást követte a másik, >
VMDK: Adófegyelem csak a kicsiknek, miközben a milliárdok észrevétlenül áramlanak
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) komoly aggodalmát fejezi ki a #Radar #Media által megjelentetett „Magyar >
VMDK: Nincs felmentés, a politikai médiaépítésnek neve van, és az nem kompromisszum
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szerint Bodzsoni István legutóbbi nyilatkozata, miszerint „időnként kompromisszumot kellett kötni >
... és itt mi lesz?
A gond majd most kezdődik, mert a pénzek, legalábbis olyan formában, mint eddig, nem fognak jönni. >
A szembenézésre való intelmek
Nem lehet a szembenézésre való intelmeket olyképpen megfogadni, hogy egy kis rést hagyunk az ajtón, de >
„Újra kell gombolni a mellényt”
Attól tartok, hogy a soron levő választások után le kell nyelnünk a keserű pirulát. Hogyan lehetne >