2025. április 19. szombat
Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Podoban

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

A Történelem számos példával emlékeztet: ha közeleg az elkerülhetetlen összeomlás, ha süllyed a hajó, ha törik a rendszer, a Vezér már szinte senkire sem számíthat. Sokaknál hirtelen súlyos memóriazavarok jelentkeznek, a korábbi pártfegyelem, a felelősségérzet, a lekötelezettség senkit sem érdekel. Kivetkőznek belőle és eldobják, mint szökött rab a börtönruhát. A magába roskadt Vezér körülnéz maga körül, Cézár jut eszébe („Etiam tu mi fili Brute?”) és rádöbben mennyi Brútuszban hitt... Csorba Zoltán:

A címbe foglalt szerb jelző magyar megfelelője az alkalmas, megfelelő, rátermett. Illetve, mind a három együttvéve, politikai értelemben. Azért jutott eszembe ez a szerb kifejezés, mert a volt jugoszláv társadalmi-politikai rendszerben ez a minősítés a politikai és szakmai előrehaladás vízumát jelentette. Egy többé-kevésbé összetett, az átvilágításnál szerteágazóbb szűrés eredménye.  Ami a szerb nyelvben összenőtt az adott társadalmi-politikai helyzettel, közeggel és annak a rendszernek a megszűnésével el is tűnt a használatból.

Mi sem természetesebb, hogy az ember elvárja egy demokratikus átalakulástól, hogy megszűnjön az a gyakorlat, hogy egy, a „legalkalmasokból” álló grémium eleve turkáljon és ítélkezzen, engedélyezze vagy akadályt gördítsen egy pályafutás alakulása elé, elsősorban a Párt elveit, érdekeit, elvárásait szem előtt tartva. Egy demokratikus átalakulás el kell, hogy fogadja a nyitottságot és biztosítani a pártszínezettől független egyenlő esélyeket. Hogy bizonyos pozíciókra valóban a legalkalmasabbak, legrátermettebbek kerüljenek de nem a jelzők politikai értelmében, hanem szakmai, emberi és egyéb kvalitások tekintetében. Ebben a legújabb társadalmi-politikai rendszerben, nem csak Magyarországon, hanem Szerbiában és másutt is pontosan az ellenkezője történik. A Hatalom, a Párt sokkal durvábban, erőszakosabban, kizárólagosabban helyezi el sajátjait minden, valamennyire is fontos pozícióba.  Aki élt az „ancien régime”-ben Jugoszláviában, az emlékezik, hogy a „podoban” követelmény egy bizonyos felelősségi szint felett volt kívánatos, de töltöttek be fontos pozíciókat, vezető munkahelyeket olyanok is, akiket tudásuk, képzettségük, szakmai és emberi kvalitásaik juttatták oda és a politika elfogadta. Amikor valaki valamilyen munkahelyre kiírt pályázatra jelentkezett, azt a tényt, hogy tagja-e vagy sem a KSZ-nek általában utolsó mondatként jegyezte meg. Ami az elbírálásában pluszként jelentkezett, de nem volt döntő jelentősége.

A mai rendszerben a tagság a hatalmi pártban sok esetben alapvető követelmény a boldoguláshoz. A Hatalom körültekintő bebetonozást végez, szigorúan megkövetelve a pártfegyelmet, mindenütt a sajátjait helyezi el, akikre utána nem csak számít, hanem akiktől követel is „bizonyos szívességeket”. Mint a kommunisták az ötvenes években. A párton kívüliekben a Hatalom nem bízik, mert nem köti őket a pártfegyelem. Potenciális veszélyt jelenthetnek. A Párt egy új társadalmat épített akkor is, most is és a Párt határozza meg kire számít és ki juthat kiemelt pozícióba, kik lesznek az új rendszer pillérei és egyben kivételezett nyertesei és haszonélvezői. A többiek pedig úgy elvannak a történések peremén. Aki pattog a jelenség ellen az kap a pörcére, ha túlzásba viszi a pattogást, komolyabb következményei is lehetnek. Mert a rendszert veszélyeztetik.  A Hatalom és a Párt célja pedig, hogy a kiépített társadalmi-politikai rendszer visszafordíthatatlanná váljék.

Mindezt ismerjük a történelemből és látjuk a jelenben.

Noha a jugoszláv kommunisták vigyáztak arra, hogy felelős pozíciókba csak azok juthassanak, akik megkapták a „podoban” minősítést, ennek ellenére a rendszer, az ország szétesett. Kik verték szét? Nem valamilyen ellenzék vagy forradalmi erő, hanem a „podobanok”. A jugoszláv kommunisták elkövették azt a hibát, hogy a legfelső szinteken már nem vizsgálták, hogy a legmagasabb tisztségviselők vajon még mindig „podobanok”-e? Hogy tartják-e magukat az ország Alkotmányában leírt elvekhez, azokhoz az elvekhez, amelyek a JSZSZK alapköveit jelentették: egyenrangú nemzetek és nemzetiségek közössége, akik testvériségben és egységben szeretnének élni egy egységes és szuverén országban, ahol a legnagyobb bűnnek (mert az ország alapelveivel ellenesek) a nacionalizmus a politikában és a kizsákmányolás a gazdaságban jelentették. Ha elvégeztek volna, például a 80-as évek közepén egy ilyen politikai átvilágítást, kiderült volna, hogy azok, akikben a rendszer nem kételkedett, akik minden lehető kedvezményét, kiváltságát élvezhették, időközben veszélyesen megváltoztak és nem alkalmasak a vezetésre. Mert megtagadták azokat az elveket, amelyeknek pályafutásukat, pozíciójukat, kiváltságaikat köszönhették. És amikor maga a rendszer megmaradása került veszélybe – a világpolitikai szinten bekövetkezett mozgások miatt – a „podobanok” élükön a „legalkalmasabbakkal” nagyobb lelkifurdalás nélkül hazaárulást követtek el. Mert számukra a rendszernél fontosabb volt a hatalom. A hatalomban maradás.

A Történelem számos példával emlékeztet: ha közeleg az elkerülhetetlen összeomlás, ha süllyed a hajó, ha törik a rendszer, a Vezér már szinte senkire sem számíthat. Sokaknál hirtelen súlyos memóriazavarok jelentkeznek, a korábbi pártfegyelem, a felelősségérzet, a lekötelezettség senkit sem érdekel. Kivetkőznek belőle és eldobják, mint szökött rab a börtönruhát. A magába roskadt Vezér körülnéz maga körül, Cézár jut eszébe („Etiam tu mi fili Brute?”) és rádöbben mennyi Brútuszban hitt...

 

 

2018. február 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette

A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >

Tovább

A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése

A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >

Tovább

Egy új nemzedéki mítosz

Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >

Tovább

MAGYAR TYACIK

Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >

Tovább

A nagytőkések vásárolták meg a maguk Hitlerét

A legkínosabb Trump helyzete, aki Amerikát újra naggyá akarja tenni, miközben a valódi célja az, hogy >

Tovább

A nagyon rövid időre megcsillanó a csillag

Nagy és felesleges luxusnak számít úgy írni, hogy legalább a lelkemben ne rejtőzködjen a remény, hogy >

Tovább

AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI

Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben felolvasták a nyolc fejezetből álló >

Tovább

A kronstadti véres jégmező és a szerbiai egyetemisták

Sokszor megfordult a fejemben a kérdés, hogy hol lett öngyilkos a szocializmus?  A választ keresve egyre >

Tovább

Megérkeztem. Szerbiában a helyzet változatlan

A lakásom egyik ablaka, a zajos sugárúti útkereszteződésre nyílik, a másik pedig egy játszótérre és a >

Tovább

Roletták mögött…

A jelek arra utalnak, hogy hazárdjátékos Vučić pánikban van, mindenképp nyerni akar, húzza az időt, fokozza >

Tovább

A REZSIM (KI)SZOLGÁLÓI

Miért hallgatnak erről (is) a magyar szerkesztőségek tagja? Milyen újságírók azok, akik még a saját jogaikért >

Tovább

„Mert gyilkosok közt cinkos, aki néma"

Úgy igaz, a legkényelmesebb elfordítani a fejünket és csodálatos történeteket írni. Beszélni valami másról, szépen, okosan, >

Tovább