2020. szeptember 18. péntek
Ma Diána, József névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nix Gyurcsány

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Egyébként továbbra is okos, tehetséges ember, ügyes taktikus, szórakoztató szónok. Egyaltalán nem óhajtom, hogy baja essék. Neki és rokonszenves családjának jó egészséget, jó kedélyt és lelki békét kívánok. Meg sok sikert, csak nem politikait. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

Kevéssel a választások előtt igazán nincs kedvem egyáltalán beleszólni pártügyekbe, és különösen ahhoz nincs, hogy az ellenzéket bíráljam, ha nem föltétlenül muszáj. Van az ellenzéknek baja elég, bár egy nem különösebben népszerű ember újságcikke aligha számít.

De az ügy, amit kénytelen vagyok szóba hozni, igenis számít.

Én számtalan dologban elfogadhatatlannak tartom Gyurcsány Ferenc és a DK politikáját, nem is szavaznék rá, ami érdektelen.

Az viszont, amit a szektáján belül bizarr személyi kultusznak örvendő Gyurcsány Ferenc (kétszeres magyar miniszterelnök) mostanában beszél, nem érdektelen.

Gyurcsány Ferenc azt mondja, hogy hatalomra kerülése esetén (ami nem túl valószínű, de az ördög nem alszik) börtönbe kerülnének az Orbán-kormány tagjai családostul (!), és börtönbe kerülne Polt Péter legfőbb ügyész.

Gyurcsány Ferencnek, aki nem közvádló és nem bíró, semmi köze nincs hozzá, se kormányon, se ellenzékben, hogy ki kerül börtönbe, s ki nem. Nem fenyegetheti meg politikai ellenfeleit és családjukat (!). Megtorlással fenyegetőzni a diktatúrák híveinek a szokása, ez demokratikus politikai küzdelemben megengedhetetlen és elítélendő. A jogállam helyreállítása magában foglalhatja különféle ügyek kivizsgálását, és ezt javasolhatja a választási harcban bármelyik politikus – de bűncselekmény alapos gyanújának kijelentésére nem politikusok jogosultak, és még az ügyészség se mondhatja valakire, hogy ülni fog, legföljebb annyit: ülnie kellene.

Az nem bűncselekmény, hogy valaki politikailag szemben áll Gyurcsány Ferenc pártjával, és a demokratikus jogállam erkölcse megköveteli, hogy az ellenfél emberi méltóságát tiszteletben tartsák. Vitatkozni kell az ellenféllel, nem pedig fenyegetni. Az, hogy ezt az egyszerű és közismert szabályt Gyurcsány Ferenc ellenfelei se tartják be, nem érv. Azért érdemes valakinek valamelyik ellenzéki pártra szavaznia, mert föltételezi: különb, mint a kormányzat irányítói. Nos, Gyurcsány Ferenc beszéde (mint beszéd) nem különb – sőt: a magát nyeregben érző Fidesz-KDNP csak (csak!) törvényesen óhajtja folytatni a magyar demokrácia maradékainak a fölszámolását, megtorlással, terrorral nem fenyegetőzik. (Az emberi jogi csoportok üldözését is alkotmányt érintő, kétharmados országgyűlési többséget igénylő törvénnyel kívánja megoldani, mert 1. így a törvényjavaslatot aligha fogadja el a parlament, tehát ebből nem lesz törvény, azaz nem lesz belőle nemzetközi botrány, és mert 2. így xenofób és jogellenes uszítását folytathatja, „migránssimogatónak” stb. bemutatva az ellenzéki képviselőket, de 3. az üldözést az eddigi módszerekkel is parádésan lehet űzni.)

A volt miniszterelnök még azt is kilátásba helyezi, hogy jobboldali újságíróknak „menniük kell” és „felelniük kell” (nem világos, hogy itt a közszolgálati médiákra gondol-e csak). Újságírók elbocsátása, „felelősségre vonása”, médiák beszántása tudtommal olyasmi, amit az ellenzék ellenez. Gyurcsány Ferenc megfontolásra javasolhatja, hogy szerinte miként lehet tárgyilagosabbá és színvonalasabbá tenni a közszolgálati rádiót és tévét meg az állami hírügynökséget, de elbocsátásokról és felelősségre vonásokról ne ábrándozzék, mert az nem a kormány előjoga, és a cél – tudtommal – a közszolgálati médiák autonómiája (függetlensége). E körül a téma körül már 1990 óta komoly harcok folynak, és az összes felek alaposan kiviselték magukat, bár a csata Hankiss és Gombár leváltásával kezdődött, ami kétségtelenül a jobboldal (az Antall-kormány) felelőssége. De a jobboldal visszakapta ezt, ami mindig is helytelen volt, és helytelen marad. Akkor is helytelen, ha az érthetetlen okokból Pesten „baloldalinak” nevezett Gyurcsány tenné meg; nagyon remélem, hogy evvel a beállítottsággal magányosan, egyedül áll az ellenzék körében. (Ahol kollégáinak ezt ki kellett volna kérniük maguknak, s ezt nem nekem kellene megírnom kedvetlenül, ezer más teendőm közepette. Nem tudom, miért olyan udvariasak Gyurcsánnyal, aki harsányan, vígan rágalmazza őket minden – rendelkezésére álló – hullámhosszon és fölületen.)

Ha Gyurcsánynak lenne ötlete ennek a nehéz problémának a megoldására, akkor szívesen meghallgatnánk. De újságírók fenyegetése Erdoğan, Putyin, Duterte és hasonlók módszere (mostanában Strache, a szélsőjobboldali osztrák alkancellár akarja „rendbe tenni” az ORF-et), a sajtóellenes őrjöngések pillanatnyi világcsúcstartója pedig nem más, mint Donald Trump, akire Gyurcsány – nem fizikailag – egyre jobban hasonlít.

Gyurcsány idegenellenes demagógiáit és hagymázos gazdaságpolitikáját most nem taglalom.

Gyurcsány Ferenc nem demokrata, nem liberális, nem baloldali. Hogy micsoda, az nem is sejthető.

Mindenesetre emlékeznie kellene rá, hogy békés kormányváltásra készülő laza pártszövetség tagja, amelynek nem célja a véres forradalom, számonkérés, leszámolás. Nyilvánvalóan neki se, csak felelőtlenül, összevissza beszél.

Egyébként továbbra is okos, tehetséges ember, ügyes taktikus, szórakoztató szónok. Egyaltalán nem óhajtom, hogy baja essék. Neki és rokonszenves családjának jó egészséget, jó kedélyt és lelki békét kívánok. Meg sok sikert, csak nem politikait.

 

 

 

2018. február 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább

Montaigne Esszéi

Korábban már említettem, hogy június 12 óta napi rendszerességgel naplót írok. Amit nem teszek közzé, egyelőre, >

Tovább

„O, barátaim, egy barátom sincsen”

A barátot az ember választja, viszont a rokoni kapcsolatokba beleszületik. Csakhogy úgy veszem észre, hogy a >

Tovább