2020. október 25. vasárnap
Ma Blanka, Bianka, Mór névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Magyar Mozgalom állásfoglalás a KMKF zárónyilatkozata kapcsán

Ki kell mondani: a Vajdaságban bajok vannak a közösség jogainak és politikai érdekeinek érvényesítésével. A vajdasági magyar vezető politikusoktól eltérően határozottan vitatjuk azt, hogy ebben az országban olyannyira megbecsülnék a magyarokat - az „ittenieket” és az „ottaniakat” egyaránt.

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) 2018. február 9-én Budapesten tartott plenáris ülésén elfogadott zárónyilatkozat kapcsán a (vajdasági) Magyar Mozgalom Ügyvivő Testülete, mindamellett, hogy annak számos pontjával egyetért, a kommüniké egyes vitát igénylő elemei kapcsán az alábbi véleményt nyilvánítja.

A Magyar Mozgalom mindenekelőtt üdvözli azt az eltökéltséget, hogy Magyarország folyamatos párbeszéd útján kíván kapcsolatot tartani a határon túl élő magyar közösségekkel, amely révén Magyarország meghatározza a nemzetpolitika és a szomszédságpolitika csapásirányát. Fontos volna viszont az is, hogy ebben a konzultációban ne csak a politikailag szimpatikus szervezetek juthassanak szóhoz, mivel így a pártpolitikai érdekek bármikor felülírhatják a közösségi érdekeket.

A gazdaságfejlesztési programok eddigi eredményeire vonatkozó értékelések túlzónak tűnnek, ha figyelembe vesszük, hogy nyilvánvaló módon megkéstek, mert már a mintegy hat éve zajló, minden képzeletet felülmúló mértékű el-, illetve kivándorlási hullámban érintett vajdasági magyar emberekre és családokra gyakorlatilag semmilyen hatást nem gyakorolnak.

A publikált, szakmailag megalapozott, legderűlátóbb demográfiai becslések szerint a 2021-es népszámlálás idejére 200 ezer fő alá csökken a létszámunk. Ezt a tendenciát a megkésett gazdaságfejlesztési programok érdemben csillapítani sem tudják - visszafordításukra pedig egyszerűen esélyt sem adnak.

Maradéktalanul egyetértve a nyilatkozatnak a nyelvi jogok érvényesítésére vonatkozó részével, nem lehet nem észrevenni, hogy a Vajdaságban a magyar nyelv hivatalos használata súlyos visszaszorulásban van. Ez a tendencia tapasztalható 1989. óta folyamatosan, viszont mára már aggasztó méreteket öltött. A magyar nyelv gyakorlatilag kikopott a polgároknak a hatóságok iránti hivatalos írásbeli és a szóbeli kommunikációjából. A kisebbségi nyelveknek az egykori Jugoszláviában még egyenrangú hivatalos használata már csak régi szép emlék – mára már a kisebbségi nyelvek, így a magyar nyelv alárendelt hivatalos használatáról sem lehet beszélni. Anakronisztikusak a vonatkozó szabályozók, az egyre inkább elhatalmasodó gyakorlat még a szűkre méretezett lehetőségek érvényesülését sem teszi lehetővé. Ritka kivétel, ha a polgár a hatóságtól magyar nyelven kap hivatalos iratot. A személyi adatokat is tartalmazó nyilvántartásokban (iskolai naplók, földhivatal, kommunális szolgáltatók, adóhivatal stb.) és egyéb ügyfélszolgálatoknál (posta, egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alap stb.) akár a személynevek nyilvántartása, akár az érintettekkel való kommunikáció a legritkább esetben zajlik magyarul.

A közigazgatási és a bírósági eljárásokban ma már magyar nyelven lehetetlen eljárást folytatni. A szükségesnél lényegesen kevesebb magyar nyelven is tevékenykedő közjegyző van – magánvégrehajtó pedig épp egy sincs. A VMSZ viszont ennek kapcsán sem konfrontálódik, nem képviseli a közösség érdekeit – semmit sem tesz a felmerült problémák orvoslására. A probléma felvetésének és a megoldások keresésének elmaradása következtében ezekről a gondokról a zárónyilatkozatban sem szerepel említés.

A határok átjárhatóságának javítására vonatkozó elkötelezettség kapcsán a Magyar Mozgalom megelégedéssel nyugtázza, hogy nem volt hiábavaló az a figyelemfelkeltő tevékenysége, amely során a határátkelőkön kialakult áldatlan állapotokról nyílt levélben tájékoztatta Magyarország belügyminiszterét és a magyar diplomáciai missziók Szerbiában akkreditált vezetőit.

Kiemelten fontos a zárónyilatkozat állásfoglalása arról, hogy a KMKF elfogadhatatlannak, az európai értékekkel összeegyeztethetetlennek tartja a nemzeti kisebbségek szerzett jogainak korlátozását. Az általánosságok szintjét meghaladva érdemes lett volna konkrét aggodalmakat, és még inkább elvárásokat megfogalmazni a nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságairól szóló szerbiai törvények küszöbönálló módosításairól.

A napvilágot látott módosítási tervezet ugyanis nemcsak hogy szöges ellentétben áll a fenti jogkorlátozás tilalmával, hanem egyértelmű visszalépést jelent az országos kisebbségi önkormányzatokként működő nemzeti tanácsok tevékenységében. A Magyar Mozgalom emlékeztet arra, hogy a törvénymódosítás közvitája során részletes elemzésben fogalmazott meg érdemi kritikát, amiről a magyar miniszterelnökön túlmenően tájékoztatta a magyar parlamenti pártokat is. Óriási probléma, ha a VMSZ – megmagyarázhatatlan érdekektől vezéreltetve – azt szorgalmazza, hogy korlátozó intézkedések kerüljenek be a törvénybe.

Egyszersmind szomorú is, hogy a KMKF részletes tájékozódás nélkül fogad el egy ilyen elemet a zárónyilatkozatában. Ezt látva egy kicsit nehezen értelmezhető a zárónyilatkozat azon gondolata, mely arra buzdítja a külhoni magyar közösségek érdekképviseletét felvállaló politikai és civil szereplőket, hogy összehangoltan lépjenek fel az autonómiatörekvések hatékony érvényesítése érdekében.

Első látásra nyilván mindenki egyetért azzal, hogy a KMKF üdvözli, hogy Szerbiának tizenkét EU-s csatlakozási tárgyalási fejezetet sikerült megnyitnia, és kettőt ideiglenesen lezárnia. Bízik abban, hogy az idén további fejezetek nyílhatnak meg, és felgyorsul a folyamat. Mindazonáltal nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az ominózus 23. fejezet a jogállamiságról szól – azonban Szerbia a vagyon-visszaszármaztatás (a kommunizmus alatt elkobzott, államosított, más módon elvett vagyon utáni kárpótlás) kapcsán érvényesülő jogalkalmazásban eminens magyar állampolgári érdekeket sért. A Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség, mint a Szerb Kormány alá rendelt közigazgatási szerv sorra utasítja el a jogerős bírósági végzésekkel rehabilitált magyar igénylők kérelmeit azokra a hét évtizeddel ezelőtti katonai közigazgatási és államvédelmi dokumentumokra hivatkozva, amelyek alapján a második világháborút követően megállapították a kérelmezők felmenőinek bűnösségét. Az Ügynökség jogértelmezése szerint ugyanis ezek az emberek a megszálló erők részét képezték, és ennek következtében leszármazottjaik nem jogosultak kárpótlásra. Az előbbiekben felsoroltakhoz azt is hozzá kell tenni, hogy az eljáró szerbiai hatóság – mondvacsinált viszonossági dilemmák okán – halogatja a magyarországi illetőségű magyar állampolgárok kérelmeinek elbírálását. Minderről részletes véleményt mondtunk korábban a Magyarország miniszterelnökének küldött levelünkben (http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/a-nemzeti-tanacsokrol-es-a-vagyon-visszaszarmaztatasrol).

Nem palástolható az a hiányérzet, amely annak következtében alakul ki, hogy Erdélyben az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának leállításában mutatkozó, szintúgy égbekiáltó megkülönböztető intézkedések érdemesülnek arra, hogy azokat a KMKF kritikával illesse, és akár nemzetközi fellépést is szorgalmazzon – mindeközben a magyar kérelmezőknek a Vajdaságban érvényesülő hátrányos megkülönböztetése – minden bizonnyal a VMSZ megalkuvó viszonyulása következtében – szót sem érdemel.

Ki kell mondani: a Vajdaságban bajok vannak a közösség jogainak és politikai érdekeinek érvényesítésével. A vajdasági magyar vezető politikusoktól eltérően határozottan vitatjuk azt, hogy ebben az országban olyannyira megbecsülnék a magyarokat - az „ittenieket” és az „ottaniakat” egyaránt.

Véleményünk szerint a jószomszédi viszonyok és a koalíciós érdekek oltárán nem szabad feláldozni az emberek és a közösség érdekeit. Márpedig közeledik az az utolsó pillanat, amikor Szerbiától a csatlakozási tárgyalások során még ki lehet csikarni a maradéktalanul tisztességes viszonyulást a magyarság iránt. Ehhez pedig az út nem a megalkuváson, hanem a világos beszéden keresztül vezet.

A zárónyilatkozat úgymond támogatja a VMSZ küzdelmét az anyanyelven megvalósuló oktatásért – különösen a kis létszámú osztályok megmaradásának vonatkozásában. A szövegből viszont kimaradt annak a tragikus ténynek a megállapítása, hogy azt megelőzően, hogy ez a küzdelem kezdetét vette volna, a szabadkai gimnáziumban tanév közben, minisztériumi rendelettel megszűnt a korábban kis létszámú tagozatként megnyitott második osztályos társadalmi-nyelvi tagozat. Minderről pedig a VMSZ oktatási minisztériumi államtitkára – saját közlése szerint – akkor szerzett tudomást, amikor már nem volt mit tenni.

Kimaradt tehát a zárónyilatkozatból annak meghatározása, hogy a fent említett küzdelem fogalmilag mit is fed. Fájó számunkra annak a ténynek az elhallgatása is, hogy a felsőoktatást illetően az utódállamok közül Szerbiában (Vajdaságban) a legrosszabb az anyanyelvi képzési kínálat, s ennek orvoslásához még a szándék is hiányzik.

A nyilatkozatnak a részarányos foglalkoztatásra vonatkozó része – sajnálatos módon – csak egy, a VMSZ zászlajára tűzött szólam. Ebből a gyakorlatban igazából semmi sem valósult meg. Mi több, kilátás sincs arra, hogy bármi is megvalósuljon. Azt ugyanis egyrészt a közeg ellenállása, másrészt az elvándorlás is akadályozza. A tény pedig az, hogy – a helyben túlnyomórészt magyar többségű településeket leszámítva – a közhivatalokban, egészségügyi intézményekben, bíróságokon, ügyészségeken stb. a nyelvhasználati jogokon túlmenően nem érvényesül a részarányos foglalkoztatás sem. Hogy is érvényesülhetne, ha a vonatkozó jogszabályok – a VMSZ-es parlamenti képviselők szavazatainak is köszönve – a gyakorlatban alkalmazhatatlan pozitív diszkriminációs mechanizmust hoztak létre a kisebbségek közszférabeli részarányának javítására.

A besimuló politizálás további gyászos következménye az is, hogy a közszférában zajló létszámleépítés kiemelt kárvallottjai a magyar közösséghez tartozó tisztviselők és egyéb alkalmazottak. Ezek az embereink ugyanis a helyi önkormányzatokban uralkodó, és a Szerb Haladó Párt mint koalíciós partner tisztségviselői által generált, minősíthetetlenül rossz hangulat következtében döntenek a végkielégítés és az eddigi munkahelyről történő távozás, vagy a korengedményes nyugdíjaztatás mellett.

A Magyar Mozgalom valódi aggodalommal szemléli, hogy addig, amíg a KMKF zárónyilatkozata mintegy 10 esetben fejezi ki aggodalmát az erdélyi, a kárpátaljai és a horvátországi magyarságot érintő negatív folyamatokról és esetenként elítéli azokat – addig a vajdasági magyarság vonatkozásában egyetlen aggályos folyamatról sem vesz tudomást. Mi örülnénk leginkább annak, ha ez a való világban is így volna – azonban ennek ellenkezőjéről talán már eleget szóltunk fentebb.

Megítélésünk szerint a KMKF múlt heti ülésén nem valósult meg az az elvárás, hogy a zárónyilatkozat szövege, megállapításai és üzenetei kiegyensúlyozottak és tárgyilagosak legyenek, és hogy maga a KMKF olyan elkötelezettségeket vállaljon fel, amelyek az elméleti elemzéseken túllépve valós nemzeti érdekektől vezérelt, pártpolitikai és személyes érdekeken felülemelkedő cselekvési irányokat fogalmaznak meg.

 

2018. február 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább

Néha elhangzik egy-egy pedagógus sikolya, amelyet dermesztő csend követ

A VMSZ szerint minden rendben van, helyzetünk soha nem volt jobb, ez jut eszembe miközben az >

Tovább