2020. november 1. vasárnap
Ma Marianna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Előre a 21. századba!

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Ebben a Leskovac melletti helységben ugyanis a minap emésztőgödröt avattak a helyi iskolaudvarban. Igen, azt a bizonyos földbe ásott vermet, amibe a…, az a bizonyos melléktermék belefolyik. Merthogy a kisdiákok eddig kénytelenek voltak a távolabbi budikat igénybe venni. Most azonban, hála gondoskodó vezetőinknek, ide is elérkezett az a haladás, ami vezető pártunk nevében is szerepel, egy tágas emésztőgödör formájában. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Bimbózó demokráciánkban nincs nap, hogy az aktuális hatalom ne örvendeztetne meg minket valamilyen szívet-lelket melengető pozitív eseménnyel.

Ha éppen nincs újabb hír a kormány szédületes gazdasági eredményeiről, akkor az elnök óriási visszhangot kiváltó bölcs kijelentéséről értesülünk, vagy Đokovićunk szédületes labdamenetéről valamelyik Grand Slam viadalon - ha ugyan éppen nem fájdult meg a könyöke. Már a közszolgálati médiánk is így járódott be, hogy a híradásokban előbb jönnek a grandiózus hazai sikerek, és csak utána a világrengető külföldi események, ha ugyan marad még számukra néhány másodperc. Ha pedig teljesen híján vagyunk minden jelentősebb hazai történésnek, akkor kreálunk valamit, csakhogy ne szakadjon meg a folytonosság a sikerek tekintetében.

Nem irigylem hát a mai híradószerkesztőket, mert néha ugyancsak nehéz helyzetbe kerülnek. Fél órával a híradó előtt odaszól a deszkfőnöknek:

- Van valami ütős híred, amivel kezdhetnénk? Mondott valamit a nagyfőnök? Semmit?! Hogy lehet az?! A kormányból sem érkezett valamilyen statisztikai jelentés a termelés növekedéséről, a költségvetési hiány örvendetes csökkenéséről? Hogy áll a munkanélküliség, mennyivel csökkent? Nuku? Csak földrengés Tajvanon. Ajjaj. Hogy mondod, száz halott? Más semmi? Cccc. Nagy baj.

Az ilyen ingerszegény napokban kész megváltás egy ünnepélyes avatás. Ez mindig átsegíti a gondokkal küszködő híradószerkesztőket a napi problémákon.

Teljesen mindegy, hogy mit avatnak: bekötőutat, üzemrészleget, napközit vagy orvosi rendelőt, csakhogy legyen szalagnyiszálás, ünnepi beszéd, talpig lüszterben feszengő elvtársak a fővárosi főbizottságból. És természetesen kibodorított, egy számmal szűkebb blúzban domborító úrhölgyek. Szőkén, mint a nyár végi szalmakazal. Egy echte svéd középiskolás nem lehetne szőkébb.

Ez mindig bejön és mindig hatásos. A nyála is elcsordul a hálás előfizetőnek.

Mit mondasz, hogy ezt a szakaszt egyszer már felavatták? Tényleg? Már tavaly? Ugyan, ki emlékezik rá? A tegnap időjárását is elfelejtik az emberek.

Az avatás nálunk amolyan népsporttá nőtte ki magát. Pontosabban tömegsporttá, mert tömeg is tartozik hozzá. A jó ég tudja, hogy honnan szedik őket, napidíjat kapnak, hogy odacsődüljenek vagy csak szendvicset? Mindegy, fő, hogy ott vannak.

Az egész eseménynek külön koreográfiája van. Ha ügyesen veszi a kamera, és még ügyesebben vágják, percekig elnézegeti az ember. Hozzátartozik a helyi segédtitkár, amint a lila bársony díszpárnára helyezett ollót átnyújtja Fontos Vendégnek. Továbbá a nyiszálási aktus, a kisebb darab szalag, amit az ünnepélyes szalagátvágás közben az illető avató személyiség saját magának nyisszant le, és gondosan elteszi a belső zsebébe. Ez is olyan fontos velejárója az avatásnak, hogy el nem maradhat sohasem.

Utána már a jöhet a tajvani földrengés meg az időjárásjelentés, és megint túl vagyunk egy tartalmas híradón.

El tudom képzelni, hogy Fontos Vendég az eltett szalagfecnit otthon előveszi, kicsit gyönyörködik benne, majd a felesége kivasalja, és beilleszti a szépen gyarapodó szalaggyűjteménybe. Lassan akár kiállítást is nyithatnak belőlük.

- Emlékszel, anyukám, ezt itt meg itt nyisszantottam el – nosztalgiázik néha emberünk egy-egy foszlány felett. - Ennél meg olyan életlen volt az olló, hogy alig tudtam elvágni. Akkor határoztam el, hogy kerül, amibe kerül, veszek magamnak egy rendes ollót, tartalékba, hogy ne maradjak szégyenben a kamerák előtt - idézi fel az emlékeket élete párjának.

Egyszer majd az unokáknak is eldicsekedhet a félretett szalagocskákkal. Hogy lám, milyen fontos személyiség volt a nagytata! Ő avatta fel az Ismeretlen Tűzoltónak állított szobrot a belvárosi ligetben. Kár, hogy a liget azóta leégett. (...)

Az avatási ünnepségek említése közben ki ne hagyjam a legújabbat! A miroševacit. Ez annyira különös eset, hogy talán még a különleges rekordok Guiness-féle gyűjteményébe is bekerülhet, a hatalmi párt nagyobb dicsőségére.

Ebben a Leskovac melletti helységben ugyanis a minap emésztőgödröt avattak a helyi iskolaudvarban. Igen, azt a bizonyos földbe ásott vermet, amibe a…, az a bizonyos melléktermék belefolyik. Merthogy a kisdiákok eddig kénytelenek voltak a távolabbi budikat igénybe venni. Most azonban, hála gondoskodó vezetőinknek, ide is elérkezett az a haladás, ami vezető pártunk nevében is szerepel, egy tágas emésztőgödör formájában.

Természetesen itt is volt szalagátvágás, alkalmi beszéd, koccintás, gratuláció. Úgy, ahogy illik, az elmaradhatatlan pártfunkcionáriusok jelenlétében. Na és persze a híradósok kameráinak pásztázása közepette. A szónokok pedig felidézték a különféle munkálati szakaszokat, az első kapavágástól kezdve egészen a záró betonfedémig.

Nem tudok visszaemlékezni, de azt hiszem, hogy a hazai média ilyen létesítmény avatásáról még nem számolt be. Sőt, külföldi példáról sem hallottam. Nyugodtan mondhatjuk hát, hatalmi pártunk ezzel új szakaszt nyitott a munkasikerek bemutatása témájában.

…Csak arról nem érkezett hír, hogy a fővárosi vendégek közül kinek jutott a megtiszteltetés, hogy elsőként vegye igénybe ezt a huszonegyedik századi létesítményt. De gondolom, hogy a hálás kisdiákok sem fogják egyetlen alkalommal sem elmulasztani, hogy megemlékezzenek a helyi vezetőkről, akik ezt a kényelmet lehetővé tették számukra.

 

2018. január 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Búcsúvacsora

Csoportosan érkeztek az ismeretlen vendégeim, akik majd kimondják a verdiktet felettem. Ítélőbíróim szótlanul lépnek be a >

Tovább

Az újszerűség lett a dogmává váló uralkodó hagyomány

Napirendre került az autosovinizmus vádja is, amellyel egyébként az establishment rendszeresen „leleplezi” a kritikusan gondolkodókat. “A >

Tovább

A történelem kapuja előtt

Eltávolodva a helyszíntől visszapillantottam: a lánykák még mindig az ablak előtt ácsorogtak. Azt hiszem, így álldogál >

Tovább

A közgáz és a színiakadémia

A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >

Tovább

Szerbiában hanyatlik a demokrácia

A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >

Tovább

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább