2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Hétpróbás valósághazudás”

Kis magyar „Így lovagoltok ti”: Lovas kontra MTI, Orbán kontra Soros

„A nyitott társadalom ellenségei győzedelmesnek érzik magukat, és ez arra ösztönzi őket, hogy túlzásba vigyék elnyomó erőfeszítéseiket – ami elutasítást gerjeszt és alkalmat ad az ellenállásra. Ez történik ma olyan helyeken, mint Magyarország.”Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):

Teljesen értelmetlen egy köztörvényes elítélt (aki nem hiszi, itt utánajárhat: Élet és Irodalom, 2001. május 11.) mellébeszélésén elmélkedni, de ezúttal kivételt teszünk. Egyrészt azért, mert Lovas István (Magyar Idők) ugyanazt a Magyar Távirati Irodát támadta meg, amelynek egyes jelentéseit ez a jegyzetíró is nem egyszer bírálta már súlyos hibák és félremagyarázások miatt. Másrészt azért, mert a jóhiszemű magyar olvasó már azt sem tudja, kinek hihet: a budapesti kormánypropagandát hivatalból és ingyen ontó, szinte teljesen elszakmaiatlanított állami hírügynökségnek, vagy az azt durván – és még nagyobb hazugságot állítva – letámadó publicistának, aki a kormányhű szélsőjobboldali napilapban rendszeresen osztja az esztelenséget.

Ezúttal azonban csakugyan sokkal könnyebb a hazug embert utolérni, mint a sánta kutyát.

Miről is lenne szó, ha nem a Soros-ügyről, pontosabban az amerikai magyar milliárdos csütörtöki davosi beszédéről. Mint köztudott, Soros György évek óta a magyar kormány kiszemelt ellensége és szakadatlan propagandájának legfontosabb – egyelőre leggyümölcsözőbb – témája, akit népszavazás és nemzeti konzultáció, sőt újabbnál újabb „testre szabott” törvények kijelölt célpontjaként – Rákosi óta nem látott – népbutításra használnak azok, akiknek nyugati tanulmányait és kapcsolatteremtő útjait ő oly nagylelkűen finanszírozta.

A Szabad Magyar Szó a Világgazdasági Fórumon elhangzott beszéd után pár perccel közzétett egy részletes beszámolót Soros mondanivalójáról, amivel (az Index magyar témára fókuszáló összefoglalójának kivételével) nemcsak megelőztük az egész magyarországi sajtót és elektronikus médiát, hanem valamennyinél (az Indexet is beleértve) alaposabban számoltunk be a hallottakról. A vajdasági magyar napilap például 24 órán át nem is foglalkozott a beszéddel mindaddig, amíg azt a Fidesz frakcióvezetője valótlanságoktól hemzsegő kirohanásában meg nem próbálta eltemetni: „Soros György Davosban megtartotta valótlanságoktól hemzsegő és Magyarországra sértő kampánynyitó beszédét – kommentálta Gulyás Gergely”. De nem is csoda: az MTI például nem is volt a helyszínen, hanem csak egy rövid hírben foglalkozott – részben megint tévesen vagy félremagyarázva – a davosi beszéddel, és azt emelte ki, amit Soros kérdésekre adott válaszában mondott a magyar szocialisták Orbán általi megvásárlásáról.

De éppen ez az utóbbi húzta fel a Magyar Idők kolumnistájának a cukrát („Soros, a Keresztapa Davosban”, január 26.):

„Sajtónk ismét készpénznek vette az MTI tegnap, 23:26-kor félrevezetően Budapest/Davos keltezéssel feltüntetett jelentését […] A hazánkat közismerten utáló világsajtó vezető nyelvein megjelenő fontosabb portálok átolvasása után tényként közölhetjük, magában a davosi Soros-beszédben egy szó nincs Magyarországról.”

Lovas számára persze az MTI meg a világsajtó elleni támadás is csak ürügy arra, hogy az agitpropba beállva megpróbálja Sorost hitelteleníteni. Aminek szükségességét nem is értjük, hiszen a milliárdos már így is a magyar társadalom hiszékenyebb rétegének a mumusává lett démonizálva – vagy a pesti agitprop mégsem hisz saját erejében? Ám Lovas ezt is megmagyarázza közismerten parlagi stílusában „azoknak, akik napi hetvenszer böfögik el magukat”…, hozzátéve, hogy a Soros-terv „letagadása azon hétpróbás, valóságlehazudó gazemberek sajátja, akiket e globális keresztapa nálunk is oly odaadóan támogat.”

És itt fogtuk meg a hazug embert, aki hétpróbás valóságlehazudóként (saját szavai!) azt próbálja megetetni a mit sem sejtő (és eleve Soros-gyűlölővé bénított) magyar Nyájassal, hogy:

„tényként közölhetjük, magában a davosi Soros-beszédben egy szó nincs Magyarországról”.

Mert hogy ez teljes hazugság. (Persze Lovas maga ismeri el, hogy csak az amúgy olyannyira gyűlölt világsajtóból tájékozódva mondja ki az ítéletet – ám attól az még hazugság marad.) Mi viszont nemcsak élőben követtük a beszédet és jegyzeteltünk közben, hanem annak leiratát is elolvastuk a Nyitott Társadalom Alapítvány honlapján (www.georgesoros.com/2018/01/25/remarks-delivered-at-the-world-economic-forum).  Soros már az első percben utalt Magyarországra, amikor egy magyar politológus által nemzetközi szakmai közhasználatba emelt szóval (maffiaállam) illette Putyin Oroszországát. A harmadik percben viszont már konkrétan is megnevezte Magyarországot:

„A nyitott társadalom ellenségei győzedelmesnek érzik magukat, és ez arra ösztönzi őket, hogy túlzásba vigyék elnyomó erőfeszítéseiket – ami elutasítást gerjeszt és alkalmat ad az ellenállásra. Ez történik ma olyan helyeken, mint Magyarország.”

Beszéde utolsó jelentősebb részét Soros – mint megírtuk – az Európai Unió bírálatának, de ugyanakkor védelmének szentelte. Ez a hozzáállás manapság eleve ritkaságnak számít a magyarországi politikai hatalom szájából, hiszen az Uniót kizárólag becsmérelni illik – kivéve a beáramló és lenyúlható pénzek és a „saját képükre alakítás” reményének tekintetében. Pedig éppen a konstruktív kritika az, ami a korrekt embert megkülönbözteti az alakoskodótól meg a mindent aláásni akarótól.

Így aztán Lovas is (meg az MTI is) elhallgatja, hogy Soros – akárcsak Orbán – bírálja az Unió gazdasági hatalmait, amiért hitelezőkre és adósokra szakították a tagállamokat. Az ilyen társulás Soros szerint „sem nem önkéntes, sem nem egyenlő”. Akárcsak a magyar miniszterelnököt és megmondóembereit hallgatnánk, ugye?  Csakhogy Soros tovább is ment:

„Ennek következményeként a mai nemzedék jelentős hányada ellenségnek tekinti az Európai Uniót. Egy fontos ország, Nagy-Britannia, a kilépés folyamatában van, legalább két másikban pedig, Lengyelországban és Magyarországon, olyan kormányok vannak uralmon, amelyek hajthatatlanul ellenzik azokat az értékeket, amelyeken az Európai Unió alapszik. Ezek [a kormányok] heves viszályban állnak a különféle európai intézményekkel, amelyek viszont megpróbálják őket fegyelmezni.”

Mint ebből is látható, a davosi Soros egyáltalán nem ellenségként viszonyult a mai magyar valósághoz, hanem puszta tényeket állapított meg. A jelenlévők Magyarországra vonatkozó kérdéseit összefoglalva tették fel neki, és ő csak akkor tért ki a nemzeti konzultációra, amelynek ötödik kérdését (s így az egész közismert kérdőívet) a Magyar Helsinki Bizottság keresete nyomán a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen betiltott – a kormány szerencséjére éppen elég későn ahhoz, hogy azt a hatalom mégiscsak felhasználhassa az ellenséggyártás és gyűlöletkeltés fokozására.

Mindezek után várható volt, hogy pénteken Orbán Viktor is megszólal Soros-ügyben – és így is lőn. A cseh kollégájával megtartott sajtóértekezleten kinyilatkoztatta, hogy

„Magyarországgal szemben ilyen durva támadásokat ritkán szoktak indítani […] Soros úr támadásáról azt tudom mondani, hogy olyanná lett, mint egy igazi migráns, minden határt átlépett.”

És milyen igaza van a magyar miniszterelnöknek! Soros maga adott erre bizonyítékot Davosban. Amikor ugyanis megkérdezték, miért viseli annyira szívén a menekültek ügyét, így válaszolt:

„Mert magam is menekült voltam.”

Mint ismeretes, Sorosnak kétszer is a magyar állam elől kellett menekülnie: 1944-ben a saját polgárait génjeik alapján halálba küldő magyar fasizmus elől bujkált; 1947-ben pedig az izmosodó magyar kommunizmus elől keresett Angliában oltalmat. (A készülőfélben lévő Stop Soros törvény nyomán lehet, hogy harmadszor is ez lesz a sorsa.)

Orbán akaratlanul is elismerte, hogy Sorost a választásoktól való félelmében használja ellenségként. A magyar kormányfő ugyanis azt találta mondani – mintha csak a nyelvét húzták volna –, hogy Soros bejelentette az igényét a magyar választási kampányban való részvételre és “hatalmas hazugságokkal debütált a magyar kampányszínpadon”. Nem tudjuk, hogy a magyar politikai hatalom egyszemélyi megtestesítője elolvasta-e oly hőn (de hiába) áhított „választási ellenfele” beszédét, de két dolgot könnyűszerrel megállapíthatunk a tények alapján. Először azt, hogy ha Soros magyar állampolgár, akkor az orbáni nemzetegyesítés mentén minden joga megvan akár a jelöltetésre, tehát a kampányra is. (Persze esze ágában sincs ilyesmi.) Másodszor pedig azt, hogy a beszédben szemernyi hazugságnak sem volt nyoma (hiszen az elemző vélemény formáját öltötte), tehát aki arról hazugságként beszél, az maga sem állít igazat. De hát a hatalmukat okkal féltők nyilvánvalóan rettegnek az ellenvéleménytől: ezért sorjáznak a vehemens támadások. Ismerős módszer ez: Sztálin és Rákosi nyomdokain Putyin és csatlósa is inkább eliminálja a vetélytársakat (Moszkvában golyóval, az Unióban „csak” hazugságkampányokkal, de a Stop Sorossal kilátásba kerül a büntetőadó, a határzóna-kitiltás és nyilván a politikai börtönbüntetés is), mert nem mernek velük nyílt versenyben megmérkőzni.

Mint minden halandó, Soros is tévedhet, és mint minden befektető, igyekszik kihasználni a lehetőségeket, valamint mások pénzügyi hibáit, gyengeségeit. (Sajnos már csak ilyen a kapitalizmus természete.) Nem kell őt szeretni, és mindenképpen vitatkozni is lehet, sőt kell is vele: éppen ez a nyitott társadalom egyik alapelve, hogy ti. nincsenek tévedhetetlen vezérürük. De Soros davosi beszéde semmilyen okot nem adott sem a félremagyarázásra (MTI), sem a „hétpróbás valóságlehazudásra” (Lovas), sem pedig a „minden határt átlépő” kirohanásra (Orbán). De hát aki képtelen a másként gondolkodók érveire ellenérvekkel szembeszállni, az lesüllyed a Lovasok, a szakmailag megtépázott propaganda-hírügynökök meg hatalmas gazdáik szintjére.

 

2018. január 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább