2020. április 1. Szerda
Ma Hugó, Agád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Össz-hangban

Két fiatal csajról, hölgyről, hölgyeményről, nőről szól ez az írás

Ők nagyon hasonlítanak egymásra (hiszen ikrek), mégis rettentően különböznek. És nem csak abban, hogy egyikük szőke, a másik pedig fekete, egyikük csellón játszik, a másik pedig hegedűn. Brestyánszki Bernadettet és Brestyánszki Dínát régóta ismerem, ismerjük. Még nagyon fiatalok, viszont máris tengernyi felkérés, élmény, koncert áll mögöttük. Szerda Zsófi (Hét Nap):

* Mindketten zenével foglalkoztok. Húros hangszereken pendültök együtt. Igazából amióta ismerlek benneteket, mindig hangszert látok a kezetekben. Kivéve a Jézus Krisztus szupersztárt, akkor még táncoltatok, nem lehetett benneteket szétválasztani. Most viszont gyakrabban látni benneteket külön utakon. Ki merre jár-kel mostanában?

Bernadett: — Nemrég tértem vissza az egyetemre, újult energiával gyakorlom a csellómon a klasszikus zenét, és a művésztanári pálya rejtelmeibe is intenzíven belemerülök. Hétköznapjaimat ez a két dolog tölti most ki leginkább. 2017 januárjában lehetőséget kaptam arra, hogy a Tiffany vonósnégyessel körbeutazzam a földet, a világ második legnagyobb óceánjáróján, a Queen Elizabethen. Ez persze kemény munka volt, emellett óriási lehetőség is, hogy világot lássak. Miután visszatértem, akkor fedeztem fel annak fontosságát, mennyire elengedhetetlen a művészeti tevékenységem tekintetében a komoly- és az úgynevezett világzene egyensúlya, egymással való párhuzamossága az életemben. Így tudok igazán alkotni, reprodukálni és előadni. Már fiatalon is számos zenei irányzatú csapat tagjai voltunk, ilyen például a Wooden Ambulance, a Lábos Electric Orchestra vagy a Secret Man.

Dína: — Számomra nagyon tanulságos volt, hogy 2017 januárjától félévet taníthattam a Szabadkai Zeneiskolában. Itt kamatoztatni tudtam a jelenlegi tanulmányaimat, hiszen végzős hallgató vagyok a Szegedi Tudományegyetem ének-zene szakán. A nyáron sokat utazgattam külföldön, ezenkívül dolgoztam az Ozora fesztiválon a Dragon Nest Színpad csapatával, ami hatalmas élmény és tapasztalat volt számomra. Rengeteg új zenei stílussal találkoztam, ami ahhoz vezetett, hogy kipróbáljam a lakótársam bendzsóját. Szerencsés ötlet volt, hiszen azóta le sem tudom tenni. Tizenöt év hegedülés után hihetetlenül inspiráló egy más típusú harmonikus hangszeren játszani. A bendzsó különféle érzéseket, gondolatokat ébreszt bennem. Már középiskolában elkezdtem verseket írni, és most a bendzsón játszva érzem, ahogy konkrét szavak, mondatok fogalmazódnak meg bennem. Ezeket nem félek hangosan kimondani, dalszövegeket alkotok belőlük. Úgy érzem, megtaláltam azt az utat, amely érdekel, hogy összekössem a szövegvilágot a zenével.

* Az, hogy ikrek vagytok, mondjuk, a közös improvizációban segít? Könnyebben rákapcsolódtok a másik húrjaira?

Dína: — Bernivel általános iskolás korunk óta zenélünk együtt, sokszor már reggel pizsamában muzsikáltunk, este el sem raktuk a hangszert, hogy ne kelljen bajlódni a kipakolással reggel. Néhányszor már ijesztő volt számunkra, hogy mennyire hasonlóan gondolkodunk, az viszont, hogy az elmúlt években külön életet élünk, sok újdonságot hozott a zenénkbe, ami által gazdagabb stílust formálhatunk.

Bernadett: — Mióta az eszemet tudom, együtt zenélünk Dínával. Már hétévesen elkezdtük a zenei tanulmányainkat, így mindketten hangszerrel a kezünkben nőttünk fel. Érzelmeink improvizációvá szublimálódása kamaszkorunktól vált jelentőssé. A mély és szinte teljesen megmagyarázhatatlan zenei kapcsolat akkoriban vált igazán izgalmas élménnyé számunkra, majd a közönségünk számára is. Igen, egy időben szinte elválaszthatatlanok voltunk, az érzelmi világunk is hasonló volt. Zenéltünk, ha boldogok, motiváltak és kreatívak voltunk, viszont általában a szomorúság érzésének interpretálása vonzott bennünket leginkább. Talán ez a hangulat érezhető az első albumunkon is, mely 2015-ben jelent meg a Symposion kiadásában Hybrid Realm címmel. Az album számain több vendégzenésszel dolgoztunk együtt. Ezzel a lemezzel itthon és külföldön is koncerteztünk, a többi közt a budapesti Trafóban, a zágrábi Močvarában, a pécsi Nappaliban, a szegedi Várkertben és a szabadkai Stúdió 11-ben.

* Már több alkalommal tartottatok zenei műhelyt — a többi közt nálunk, a Malomfesztiválon is. Hogyan építitek fel a munkát, és mik a tapasztalataitok?

— Már elég fiatalon lehetőségünk nyílt arra, hogy improvizatív zenei műhelyt szervezzünk. Az első alkalommal izgultunk, hogyan fogunk egy különböző zenei stílusokban mozgó, mindenféle korosztályból érkező, egymástól eltérő alkotói habitusú emberekből álló csapattal dolgozni. Egy ilyen műhely esetében gyakran előfordul, hogy a zenészek akkor és ott ismerkednek meg egymással, velünk. Viszont már elég korán rájöttünk, hogy ezeken a foglalkozásokon minden alkalommal új helyzetekkel kell szembenéznünk, minden műhelymunka más és más. Arra pedig, hogy hogyan irányíts, hogyan vezényeld le az alkotói folyamatot, nincs recept. De éppen ettől válik számunkra is érdekessé, izgalmas kihívássá. Például gyorsan kiderült, hogy a zenében nem feltétlenül számít az életkor, és teljesen más szinten mozgó hangszeres zenészek is kiválóan együtt tudnak működni. Több helyen tartottunk már zenei műhelyt, például Vodnjanban, egy horvátországi rezidenciaprogram keretében, Szabadkán, a Raktárban, Szegeden pedig már két éve szervezünk szintén többnapos műhelyt a Symposion-napok keretében, a Várkertben. 2017-ben a Malomfesztiválon is volt egy háromnapos műhelyünk, legutóbb pedig Budapesten, a Lumenben állítottunk össze egy csapatot. A műhelymunkák alatt igyekszünk közvetlen, baráti légkört kialakítani, amivel azt szeretnénk elérni, hogy mindenkinek sikerüljön felszabadulnia. Ebben a hangulatban örülünk, ha a részvevőknek sikerül kihozniuk magukból valami újat és akár önmaguk számára is meglepőt. A műhelyeken szabad improvizációból és közös, kreatív, alkotó együttműködésből/gondolkodásból születnek a zeneszámok. Arra mindig figyelünk, hogy a kompozíciók felépítésének folyamatában arra is adódjon lehetőség, hogy egy-egy zenész külön kibontakozhasson, felhasználva a helyzet hangulatát. Ez a pillanat számunkra talán a legnagyobb öröm, egy kibontakozás, kicsúcsosodás, mely rengeteg energiát szabadít fel, és a többiek számára is igen inspiráló.

* Színházi zene. Kihívás volt, vagy megoldandó feladat? Esetleg egyik sem?

Dína: — A családunknak köszönhetően sohasem álltunk messze a színháztól, már egészen fiatal korunkban is közreműködői voltunk egy-egy felolvasószínházi darabnak. Az első jelentősebb felkérésünk a Szegedi Nemzeti Színháztól érkezett, a 2016-ban készült Frankenstein című előadás zeneszerzőiként és zenei előadóiként léptünk színpadra. A rendező az alkotói szabadságra is lehetőséget adott, így létrejöhetett egyfajta kölcsönös oda-vissza játék a színészekkel, ami nagyon izgalmas volt. Nem ekkor történt meg először, hogy más társművészetre hangolódva kellett alkotnunk, sokszor kértek fel bennünket képzőművészek is a kiállításuk megnyitására, ilyenkor a zenét a konkrét alkotások inspirálták. A Frankensteint követő évben is visszahívtak bennünket a Szegedi Nemzeti Színházba a Tartuffe című darab zeneszerzőinek, további három zenésszel együtt.

Bernadett: — Továbbá 2016 januárjában a Békéscsabai Jókai Színház felkért, hogy legyek szereplője, zeneszerző-előadója a Márió és a varázsló című darabnak, melyet később a POSZT-on is bemutattunk. Mindezen túl pedig mindketten működtünk már együtt kortáras táncosokkal, közös performance-ot készítve. (...)

 

 

2018. január 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább