Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Röviden az 1300 menekültről
Tamás Gáspár Miklós
Nem az elveik rosszak, tévesek Orbán Viktornak és embereinek, hanem a politikai erkölcseik. Elveik nincsenek, még rosszak se. Ha azt sejtik, hogy érdekeiket szolgálja, akár (szerény mértékben) humanista politikára is képesek. Ez még csak nem is ellenforradalom (legföljebb következményeiben). Ez dekadencia. Romlottság. A magyar államiság elkorhadt. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
Orbán Viktor még a gonoszságban sem hisz. Nem hisz semmiben.
Köztudomású, hogy Orbán Viktor fölső apparátusa (ez nem egészen azonos a kormánnyal) 1300 menekültet fogadott be Magyarországra. Evvel szoros összefüggésben elég nagylelkűen pénzelt menekülteket segítő humanitárius szervezeteket, mint például a Menedék Egyesületet, de a belügyminisztérium – mint kiderült – támogatta a Jövőkerék alapítványt is, amely a „migránsok vállalkozóvá válását segíti elő”.
Ámde már nem pusztán suttyomban teszi azt, amit az elegáns, stílusos nevű „Stop Soros” törvény hivatalosan tilt, hanem megszavaztatja képviselőivel az Európai Parlamentben az előterjesztést, amely fölhívja a tagállamokat, hogy segítsék azokat a nem kormányzati szervezeteket, emberi jogi csoportokat, amelyek a menekültek helyzetének javítását kívánják előmozdítani – olyan orbánista politikusok szavazták ezt meg, mint Szájer, Deutsch, Schöpflin, Gál Kinga, Gyürk.
Mindeközben az orbáni apparátus tényleges politikájával szembeni, a kormányzat saját (mai összeurópai irányelveknek megfelelő, habár titkos) menekültpolitikáját lejárató propagandakampányra körülbelül 30 milliárd forintot (!) fordított a költségvetés.
Képmutatás, igen.
(Erről a múlt héten azt írtam: Orbán Viktor titokban rendes, tisztességes ember. Humortalan olvasóinknak segítségül: tréfáltam.)
Ebben nem pusztán az őszintétlenség a föltűnő.
Minden szervezetnek vannak titkai. Politikai csoportoknak, így a hazánkat pillanatnyilag irányító klikknek is, alkalmazkodniuk kell a közvéleményhez, partnereikhez, szövetségeseikhez, sőt: ellenfeleikhez, tekintetbe kell venniük külhatalmak érdekeit és befolyását. Egyszóval: van taktikájuk – ha tetszik ez a népnek, ha nem.
Ami szíven ütő mégis, az ennél több: a belső meggyőződés teljes hiánya, a radikális nihilizmus.
A magyar miniszterelnök az egész államnak, nemcsak a központi végrehajtó hatalomnak a vezetője (aki pecsétnyomónak használja az országgyűlést, és igába hajtotta a helyhatóságokat és a közigazgatásnak azokat a részeit is, amelyek alkotmányos értelemben nem az alárendeltjei, s akinek a rendelkezésére áll a sajtó, de főleg a rádió és a televízió zöme).
Ez a jelentékeny államférfi évek óta – látszólag mély hittel és szónoki hévvel – semmi mást nem köt a nemzet orrára, mint azt, hogy a „bevándorlás” (a háborús övezetekből menekülők befogadása) kárhozatos, gonosz dolog, amely szétzúzza civilizációnkat. „Brüsszelt meg kell állítani” – mondta sok ezerszer Orbán Viktor, mert „Brüsszel” a nemzetek és nemzetállamok szétzúzására készül a „migránsáradat” Európára kényszerítésével, és így tovább.
Amint kiderült, Orbán Viktor – a menekültek ellen vadított magyar nép háta mögött – egész egyszerűen „Brüsszel” és „Soros” migrációs politikáját folytatja, amelyben persze szintén nem hisz, mint ahogyan a saját politikájában sem hisz.
Mert nem hisz semmiben.
Újra kiviláglik, hogy a nihilizmusnak és a cinizmusnak kevés köze van a realitásérzékhez. Hogyan hihette olyan tapasztalt politikai vezető, mint a magyar miniszterelnök, hogy ilyesmit el lehet titkolni?
Az, hogy az ellenzék – szokott ügyetlenségével – ezt megpróbálja kihasználni, és abban verseng a miniszterelnök úrral, hogy ki „migránsellenesebb” (idegengyűlölőbb) e honban: mellékes.
Bevallom, én is hajlottam arra, hogy elhiggyem: a hazánk sorsát kezében tartó politikai kaméleon ebben az ügyben rávette saját magát a szenvedélyes azonosulásra a Nagy Nemzetvédelmi Kerítés ügyével. (Mert az látható volt, hogy a hagyományos, konzervatív magyar nacionalizmus frazeológiája fölvett modor csupán, elég rosszul is állt Orbán Viktornak: ez mindenki számára nyilvánvaló, akinek van csöpp történelmi érzéke.) Ebben tévedtem, ehhöz nem vagyok elég rosszhiszemű.
Nem az elveik rosszak, tévesek Orbán Viktornak és embereinek, hanem a politikai erkölcseik. Elveik nincsenek, még rosszak se. Ha azt sejtik, hogy érdekeiket szolgálja, akár (szerény mértékben) humanista politikára is képesek.
Ez még csak nem is ellenforradalom (legföljebb következményeiben).
Ez dekadencia. Romlottság.
A magyar államiság elkorhadt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
AZ ÚJSÁGÍRÁS LEZÜLLESZTÉSE, AZ OLVASÓK MEGALÁZÁSA
A VMSZ tisztségviselői és az anyaországi vendégek ezúttal is „eligazították” az MNT „alapítású” médiák „újságíróit”, hogy >
BIZALOMVESZTETT, HITELTELEN MNT
A testület csak a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területével >
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >