2019. november 20. Szerda
Ma Jolán, Zsolt, ödön, Bódog névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Röviden az 1300 menekültről

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Nem az elveik rosszak, tévesek Orbán Viktornak és embereinek, hanem a politikai erkölcseik. Elveik nincsenek, még rosszak se. Ha azt sejtik, hogy érdekeiket szolgálja, akár (szerény mértékben) humanista politikára is képesek. Ez még csak nem is ellenforradalom (legföljebb következményeiben). Ez dekadencia. Romlottság. A magyar államiság elkorhadt. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

Orbán Viktor még a gonoszságban sem hisz. Nem hisz semmiben.

Köztudomású, hogy Orbán Viktor fölső apparátusa (ez nem egészen azonos a kormánnyal) 1300 menekültet fogadott be Magyarországra. Evvel szoros összefüggésben elég nagylelkűen pénzelt menekülteket segítő humanitárius szervezeteket, mint például a Menedék Egyesületet, de a belügyminisztérium – mint kiderült – támogatta a Jövőkerék alapítványt is, amely a „migránsok vállalkozóvá válását segíti elő”.

Ámde már nem pusztán suttyomban teszi azt, amit az elegáns, stílusos nevű „Stop Soros” törvény hivatalosan tilt, hanem megszavaztatja képviselőivel az Európai Parlamentben az előterjesztést, amely fölhívja a tagállamokat, hogy segítsék azokat a nem kormányzati szervezeteket, emberi jogi csoportokat, amelyek a menekültek helyzetének javítását kívánják előmozdítani – olyan orbánista politikusok szavazták ezt meg, mint Szájer, Deutsch, Schöpflin, Gál Kinga, Gyürk.

Mindeközben az orbáni apparátus tényleges politikájával szembeni, a kormányzat saját (mai összeurópai irányelveknek megfelelő, habár titkos) menekültpolitikáját lejárató propagandakampányra körülbelül 30 milliárd forintot (!) fordított a költségvetés.

Képmutatás, igen.

(Erről a múlt héten azt írtam: Orbán Viktor titokban rendes, tisztességes ember. Humortalan olvasóinknak segítségül: tréfáltam.)

Ebben nem pusztán az őszintétlenség a föltűnő.

Minden szervezetnek vannak titkai. Politikai csoportoknak, így a hazánkat pillanatnyilag irányító klikknek is, alkalmazkodniuk kell a közvéleményhez, partnereikhez, szövetségeseikhez, sőt: ellenfeleikhez, tekintetbe kell venniük külhatalmak érdekeit és befolyását. Egyszóval: van taktikájuk – ha tetszik ez a népnek, ha nem.

Ami szíven ütő mégis, az ennél több: a belső meggyőződés teljes hiánya, a radikális nihilizmus.

A magyar miniszterelnök az egész államnak, nemcsak a központi végrehajtó hatalomnak a vezetője (aki pecsétnyomónak használja az országgyűlést, és igába hajtotta a helyhatóságokat és a közigazgatásnak azokat a részeit is, amelyek alkotmányos értelemben nem az alárendeltjei, s akinek a rendelkezésére áll a sajtó, de főleg a rádió és a televízió zöme).

Ez a jelentékeny államférfi évek óta – látszólag mély hittel és szónoki hévvel – semmi mást nem köt a nemzet orrára, mint azt, hogy a „bevándorlás” (a háborús övezetekből menekülők befogadása) kárhozatos, gonosz dolog, amely szétzúzza civilizációnkat. „Brüsszelt meg kell állítani” – mondta sok ezerszer Orbán Viktor, mert „Brüsszel” a nemzetek és nemzetállamok szétzúzására készül a „migránsáradat” Európára kényszerítésével, és így tovább.

Amint kiderült, Orbán Viktor – a menekültek ellen vadított magyar nép háta mögött – egész egyszerűen „Brüsszel” és „Soros” migrációs politikáját folytatja, amelyben persze szintén nem hisz, mint ahogyan a saját politikájában sem hisz.

Mert nem hisz semmiben.

Újra kiviláglik, hogy a nihilizmusnak és a cinizmusnak kevés köze van a realitásérzékhez. Hogyan hihette olyan tapasztalt politikai vezető, mint a magyar miniszterelnök, hogy ilyesmit el lehet titkolni?

Az, hogy az ellenzék – szokott ügyetlenségével – ezt megpróbálja kihasználni, és abban verseng a miniszterelnök úrral, hogy ki „migránsellenesebb” (idegengyűlölőbb) e honban: mellékes.

Bevallom, én is hajlottam arra, hogy elhiggyem: a hazánk sorsát kezében tartó politikai kaméleon ebben az ügyben rávette saját magát a szenvedélyes azonosulásra a Nagy Nemzetvédelmi Kerítés ügyével. (Mert az látható volt, hogy a hagyományos, konzervatív magyar nacionalizmus frazeológiája fölvett modor csupán, elég rosszul is állt Orbán Viktornak: ez mindenki számára nyilvánvaló, akinek van csöpp történelmi érzéke.) Ebben tévedtem, ehhöz nem vagyok elég rosszhiszemű.

Nem az elveik rosszak, tévesek Orbán Viktornak és embereinek, hanem a politikai erkölcseik. Elveik nincsenek, még rosszak se. Ha azt sejtik, hogy érdekeiket szolgálja, akár (szerény mértékben) humanista politikára is képesek.

Ez még csak nem is ellenforradalom (legföljebb következményeiben).

Ez dekadencia. Romlottság.

A magyar államiság elkorhadt.

2018. január 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább