2021. február 27. szombat
Ma Ákos, Bátor, Gábor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

MagyarZó Pistike messéi

Ekkor egy kislánynál eltörik a mécses az utolsó padsorban. A jóságos párttitkár bácsi megsimogatja a szipogó gyerek szőke buksiját, és megkérdezi tőle:

– Mi a baj, kislányom?

– Úgy szeretnék elköltözni a Szovjetunióba!

J. Garai Béla:

(...) A Petivel megfogadtuk, hogy idén sokkal szorgalmasabbak leszünk, reggel tornázni fogunk, sohase felejtünk el fogat mosni és megírni a házi feladatot.

– De vigyázzatok, mert az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó – idézé a népi szólást a bölcs fater. – Lehetőleg ne a politikusokról vegyetek példát, akik ilyenkor, év elején, csak úgy szórják az ígéreteket, de már a jövő héten elfelejtik.

A Zacsek zomzéd is kirukkolt az idei fogadalmával: abbahagyja a kávézást, lemond a szeszes ital fogyasztásáról és leszokik a dohányzásról!

– Ez igazán szép magától, Zacsek! – fejezé ki elismerését atata. – Igaz, egyszer-kétszer már hallottam ilyen bejelentést magától, de hátha ezúttal kitart az elhatározása mellett. És mikor döntött a leszokásról?

– Tegnap reggel, amikor meghallgattam a híreket. Azzal kezdték, hogy újévtől drágul az alkohol, a kávé meg a cigi. Ha nem szokok le, akkor pont elmegy az a tíz százalékos emelés, amit nagylelkűen megígért a kormány, és ott vagyok, ahol a mádi zsidó.

Amama pedig bejelentette, hogy idén áttérünk az egészséges életmódra. Szakítunk a koleszterinnel, vége a zsíros disznópaprikásoknak meg a zaftos kacsasülteknek. Helyette vitamindús zöldségeket meg kalóriaszegény müzlit fogunk enni, zabkásával. Vasárnap pedig ízletes pisztrángot, vagy lazacot, tejszínes mártással.

– Mondd, Tematild, melyik családmagazinban olvastad eme egészséges recepteket? – érdeklőde kissé idegesen atata. – Merthogy nem a mi égtájunkról való, az tuti. Örüljünk, ha idén főzelékre telik, vasárnap pedig néhány falatnyi gyesznóra. Attól nem fog felmenni a koleszterined.

– Az én anyósom is folyton a rózsaszín húsú lazacot emlegeti – veté közbe a Zacsek. – Ugyanis a nászúton azt rendelt neki a férje a múlt század közepén Abbáziában. Mire azt mondtam neki: anyuka, ebben az országban az én fizetésemből legfeljebb vörös szárnyú keszegre futja. Kicsit szálkás, kicsit halszagú, de legalább a mienk!

– Mindig csak ez a panasz! – folytatá amama. – Legalább ilyenkor, az év elején bizakodjunk, hogy jobb lesz, mint tavaly. Hallom, hogy kiválóak a kormány eredményei, a Bernabics Anna nem győz dicsekedni a maga meg a miniszterei munkájával.

– Minden cigány a maga lovát dicséri, Tematild – legyinte atata. – Én sokkal jobban hiszek a közgazdászoknak, ők meg azt állítják, hogy a gazdasági növekedés és a külső adósság tekintetében Szerbia az utolsó helyen áll az egész térségben. Az átlagfizetés csak Macedóniában meg Albániában alacsonyabb, mint nálunk. Akkor mivel dicsekszik a Bernabics?

– Jó, de hátha az idén javul a helyzet, Tegyula. A Putyin is megígérte, hogy segít.

– Én nem tudom, más hogy van vele – szóla a Zacsek –, de nekem néhány kiselejtezett vadászbombázó akkora segítség, mint sántának a lúdtalpbetét. Attól még pont olyan éhenkórász maradok, mint eddig is voltam. Ha legalább szúnyogirtó repülőket küldene a Putyin, akkor megköszönném neki.

Ámde atata megmagyarázta a Zacsek zomzédnak, hogy a ruszki bratyók segítsége nemcsak a bombázókban van, hanem Koszovó védelmében. Mert az ő segítségük nélkül soha sem kapjuk vissza a déli tartományt.

– Úgy látom, hogy maga is olyan derűlátó ebben a kérdésben, Gyula zomzéd, mint a Dacsics Ivica – ellenkeze a kukacos Zacsek. – Aki szentül meg van győződve róla, hogy idén orosz segédlettel sikerül lefaragni száz alá azoknak az országoknak a számát, amelyek elismerték Koszovót. Attól ilyen bizakodó, hogy tavaly kettőt már sikerült neki lebeszélni az elismerésről. Úgyhogy már csak mindösszesen 112 országot kell erről lebeszélnie!

Jaés az orosz segítségről meg a kormány dicsekvéséről jutott eszébe atatának a régi vicc.

Egy moszkvai külvárosi iskolában a kerületi párttitkár látogatására készülnek.

A tanító néni kioktatja a gyerekeket, hogy majd feltesz nekik néhány kérdést, és mindre azt kell válaszolniuk jó hangosan, hogy „A Szovjetunióban”!

Eljön a nagy nap, megérkezik a fontos elvtárs.

– Gyerekek, hol van minden dolgozó kényelmes, sokszobás lakásában tágas fürdőszoba?

– A Szovjetunióban! – harsogják a gyerekek kórusban.

– Hol vannak tömve az üzletek mindennel, mi szem-szájnak ingere?

– A Szovjetunióban!

– A szülők hol tudnak sorban állás nélkül hozzájutni a legdivatosabb árucikkekhez a fizetésük töredékéért?

– A Szovjetunióban!

Ekkor egy kislánynál eltörik a mécses az utolsó padsorban. A jóságos párttitkár bácsi megsimogatja a szipogó gyerek szőke buksiját, és megkérdezi tőle:

– Mi a baj, kislányom?

– Úgy szeretnék elköltözni a Szovjetunióba!

 

PISTIKE, reggeli tornász és csajozó gavallér

 

2018. január 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább

Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”

A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >

Tovább

Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni

„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >

Tovább

Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése

Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >

Tovább

Az Utolsó Vajdasági

Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >

Tovább

A demokrata jelszavakkal sáfárkodók

Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >

Tovább