2020. június 5. péntek
Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Madarat tolláról

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Már az is furcsa, hogy a szerb külügyminiszter nem tartja baráti országnak az említett három kulcsfontosságú nyugati hatalmat… Akkor hogy is van ez? Fel akarunk zárkózni Európához vagy inkább más irányban akarunk fordulni? J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

BARÁTOK ÉS ÁRMÁNYKODÓK. Néha az a benyomása az embernek, mintha ez az ország lakosságostul átaludta volna az elmúlt huszonvalahány évet, és megint a kilencvenes években ébredne…

A hatalmi viszonyokra vetett egyetlen röpke pillantás is ezt erősítheti meg. Ugyanazok az arcok, ugyanazok az eszmék, ugyanazok a szövetségek, ugyanaz a manipuláció a patrióta érzelmekkel.

Csak egy példa, amely itthon valahogy nem kapott nagyobb publicitást, annál inkább külföldön: Ivica Dačić szocialistái a mionicai helyi választásokon Šešelj radikálisaival szövetségben léptek fel (a gyengébbek kedvéért: a kormánykoalíció második legerősebb pártjáról és az ellenzéki ultranacionalista radikális tömörülésről van szó), és így jutottak be a haladók után másodikként a helyi tanácsba. A választások utáni sajtóértekezleten egy asztalnál láthattuk Dačićot, koalíciós társát, Dragan Marković-Pálmát, az Egységes Szerbia vezetőjét és a háborús bűnök miatt perbe fogott Vojislav Šešeljt. Vagyis a kormánykoalíció képviselőit az ellenzéki szélsőjobboldali csetnik vajdával.

Ilyen vörös-barna partnerség már volt pártjaik között annak idején, az itteni sajátos rendszerváltás kezdetén, amikor Slobodan Milošević – mint emlékezhetünk rá - „kedvenc ellenzéki politikusának” kiáltotta ki az országszerte randalírozó, a kisebbségek ellen uszító, szélsőségesen nacionalista Šešeljt, majd később be is vette kormányába. Dačić most követni látszik elődje példáját, mintha mi sem történt volna azóta! Mintha nem is zajlott volna le Hágában a csetnik vajda viselt dolgairól, szabad csapatainak véres cselekedeteiről és az az etnikai tisztogatásokról szóló bírósági tárgyalás. Mi több, a szoci pártvezér és aktuális külügyminiszter nyilatkozatából ítélve nem zárható ki, hogy a SRS-vel való együttműködést a rendkívül fontos tavaszi belgrádi helyhatósági választásokon is megismétlik, mivelhogy - mint indokolja - a hazafias erőknek együttesen kell szembeszállniuk azokkal, akik „az ország stabilitására törnek és egyetlen céljuk Aleksandar Vučić megbuktatása”.

Hogy miért van szükség a régi szövetség felújítására és a hazafias erők összefogására, ezt Dačić egy különös összeesküvés elmélettel is megpróbálja alátámasztani. Azért, mert állítólag kísérletek történnek Szerbia politikai és gazdasági destabilizálására, továbbá arra, hogy bizonyos kérdéseket erőszakkal oldjanak meg. Mint nyilatkozatából kiderült, a „bizonyos kérdések” alatt a boszniai Szerb Köztársaságot és Koszovót kell érteni, a destabilizálással kísérletezők alatt pedig a külföldi hatalmakat. A külügyminiszter meg is nevezte az ármánykodó külföldieket: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország, ezért ők, mint nyilatkozta, többé nem tekinthetők Szerbia barátjainak. Könnyű kitalálni, hogy ki tekinthető annak.

Már az is furcsa, hogy a szerb külügyminiszter nem tartja baráti országnak az említett három kulcsfontosságú nyugati hatalmat… Akkor hogy is van ez? Fel akarunk zárkózni Európához vagy inkább más irányban akarunk fordulni?

Az uniós csatlakozást konokul elutasító és az oroszbarátságot hirdető Vojislav Šešeljlyel való szövetkezés talán erre is megadja a választ. Erre szokták mondani: madarat tolláról…

Ha itthon nem is, külföldön nem maradt visszhang nélkül Dačić cimborálása a csetnik vajdával. Diplomáciai források szerint a nyugat nyomást gyakorol Aleksandar Vučićra, hogy menessze Dačićot, amiért a koalíció tagjaként lepaktált egy olyan extrémistával, amilyen Šešelj. És ha Dačićék a belgrádi választásokon is a radikálisokkal szövetségben lépnek fel, ez a Vučić-kormánynak nyújtott támogatás végét jelentheti. (...)

 

2018. január 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább