2020. október 28. Szerda
Ma Simon, Szimonetta, Szimóna, Júdás, Tádé névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Madarat tolláról

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Már az is furcsa, hogy a szerb külügyminiszter nem tartja baráti országnak az említett három kulcsfontosságú nyugati hatalmat… Akkor hogy is van ez? Fel akarunk zárkózni Európához vagy inkább más irányban akarunk fordulni? J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

BARÁTOK ÉS ÁRMÁNYKODÓK. Néha az a benyomása az embernek, mintha ez az ország lakosságostul átaludta volna az elmúlt huszonvalahány évet, és megint a kilencvenes években ébredne…

A hatalmi viszonyokra vetett egyetlen röpke pillantás is ezt erősítheti meg. Ugyanazok az arcok, ugyanazok az eszmék, ugyanazok a szövetségek, ugyanaz a manipuláció a patrióta érzelmekkel.

Csak egy példa, amely itthon valahogy nem kapott nagyobb publicitást, annál inkább külföldön: Ivica Dačić szocialistái a mionicai helyi választásokon Šešelj radikálisaival szövetségben léptek fel (a gyengébbek kedvéért: a kormánykoalíció második legerősebb pártjáról és az ellenzéki ultranacionalista radikális tömörülésről van szó), és így jutottak be a haladók után másodikként a helyi tanácsba. A választások utáni sajtóértekezleten egy asztalnál láthattuk Dačićot, koalíciós társát, Dragan Marković-Pálmát, az Egységes Szerbia vezetőjét és a háborús bűnök miatt perbe fogott Vojislav Šešeljt. Vagyis a kormánykoalíció képviselőit az ellenzéki szélsőjobboldali csetnik vajdával.

Ilyen vörös-barna partnerség már volt pártjaik között annak idején, az itteni sajátos rendszerváltás kezdetén, amikor Slobodan Milošević – mint emlékezhetünk rá - „kedvenc ellenzéki politikusának” kiáltotta ki az országszerte randalírozó, a kisebbségek ellen uszító, szélsőségesen nacionalista Šešeljt, majd később be is vette kormányába. Dačić most követni látszik elődje példáját, mintha mi sem történt volna azóta! Mintha nem is zajlott volna le Hágában a csetnik vajda viselt dolgairól, szabad csapatainak véres cselekedeteiről és az az etnikai tisztogatásokról szóló bírósági tárgyalás. Mi több, a szoci pártvezér és aktuális külügyminiszter nyilatkozatából ítélve nem zárható ki, hogy a SRS-vel való együttműködést a rendkívül fontos tavaszi belgrádi helyhatósági választásokon is megismétlik, mivelhogy - mint indokolja - a hazafias erőknek együttesen kell szembeszállniuk azokkal, akik „az ország stabilitására törnek és egyetlen céljuk Aleksandar Vučić megbuktatása”.

Hogy miért van szükség a régi szövetség felújítására és a hazafias erők összefogására, ezt Dačić egy különös összeesküvés elmélettel is megpróbálja alátámasztani. Azért, mert állítólag kísérletek történnek Szerbia politikai és gazdasági destabilizálására, továbbá arra, hogy bizonyos kérdéseket erőszakkal oldjanak meg. Mint nyilatkozatából kiderült, a „bizonyos kérdések” alatt a boszniai Szerb Köztársaságot és Koszovót kell érteni, a destabilizálással kísérletezők alatt pedig a külföldi hatalmakat. A külügyminiszter meg is nevezte az ármánykodó külföldieket: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország, ezért ők, mint nyilatkozta, többé nem tekinthetők Szerbia barátjainak. Könnyű kitalálni, hogy ki tekinthető annak.

Már az is furcsa, hogy a szerb külügyminiszter nem tartja baráti országnak az említett három kulcsfontosságú nyugati hatalmat… Akkor hogy is van ez? Fel akarunk zárkózni Európához vagy inkább más irányban akarunk fordulni?

Az uniós csatlakozást konokul elutasító és az oroszbarátságot hirdető Vojislav Šešeljlyel való szövetkezés talán erre is megadja a választ. Erre szokták mondani: madarat tolláról…

Ha itthon nem is, külföldön nem maradt visszhang nélkül Dačić cimborálása a csetnik vajdával. Diplomáciai források szerint a nyugat nyomást gyakorol Aleksandar Vučićra, hogy menessze Dačićot, amiért a koalíció tagjaként lepaktált egy olyan extrémistával, amilyen Šešelj. És ha Dačićék a belgrádi választásokon is a radikálisokkal szövetségben lépnek fel, ez a Vučić-kormánynak nyújtott támogatás végét jelentheti. (...)

 

2018. január 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A közgáz és a színiakadémia

A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >

Tovább

Szerbiában hanyatlik a demokrácia

A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >

Tovább

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább