Ma Margit, Piroska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
A regény folytatásokban jelent meg az Új Symposionban, amikor Tolnai Ottó szerkesztette a folyóiratot. Az utolsó folytatást rám és a Makróra utaló két cikk jelent meg. Ekkor már nem Tolnai Ottó szerkesztette az új Symposiont, őt elbocsájtották. Vagy jobban mondva kipenderítették. Végel László:
2017. december 10., vasárnap
Szikrázó napfényre ébredek, gyönyörű időben Bora Babićtyal, az Akadémia igazgatójával Belgrádba autózunk, ahol az RTS-ben bárnak ránk, hogy fellépjek egy műsorban. (…) A tévében szívélyesen fogadnak, kissé zavarban is vagyok. Soha sem gondoltam, hogy a közszolgálati televízióban ilyen barátságosan fogadják majd a Balkáni szépséget, ez már a negyedik műsor, amelyben szó esik róla. Belgrádban mégis új szelek fújnak – nem úgy, mint Újvidéken. A műsorvezető először feltesz egy kérdést a politikai korrektségről az irodalomban. Hálátlan dolog erről néhány mondatban a tévé előtt nyilatkozni, hiszen az is igaz, hogy létezik az irodalomban egy bulvárjellegű politikai inkorrektség, a skandalumok hajhászása, de az is igaz, hogy még többször az alkotószabadság visszafojtáséra használják ezt a fogalmat. Belefojtják az emberben a szót, öncenzúrára kényszerítik. Elmondom, hogy egyes műveimben nyíltan szólok a tabu támákról, a Bűnhődésben például az etnikai gyűlölködésről, de a regény egésze éppen ez etnikai gyűlölködést leplezi le. Aztán a Balkáni szépségről faggat. Visszafelé autózva arra gondolok, hogy mennyire viszonylagos a politikai inkorrektség fogalma. A Symposionban többször is írtam a nonkonformizmusról, s ez az Egy makró emlékirataival kapcsolatban is felmerült. A regény folytatásokban jelent meg az Új Symposionban, amikor Tolnai Ottó szerkesztette a folyóiratot. Az utolsó folytatást rám és a Makróra utaló két cikk jelent meg. Ekkor már nem Tolnai Ottó szerkesztette az új Symposiont, őt elbocsájtották. Vagy jobban mondva kipenderítették. Az egyik szöveget Fehér Kálmán írta: „Nem volt célunk a naiv erkölcsi optimizmus, de nincs szándékunkban, hogy csak egyszerűen igazat adjunk azoknak, akik beleélik magukat az erkölcsi pesszimizmusba, anélkül, hogy valamit megpróbálnának előmozdítani, a gyakorlatban”. Milyen ismerősen hangzik, ugyanezt mondják a mai kisebbségi politikusok is. De ezzel nem fejeződik be a bírálat. „A humanista erkölcs nem alapulhat a „konformista” erkölcsön, viszont ebben a valóságban, az olyan „nonkonformistákra” sincs még jobb híján sem szükség, akik csak éppen azzal nonkonformisták, hogy erkölcstelenek.” A másik cikk szerzője Tóth Emil (?), feljajdul: „Prózairodalmunkban szinte egyenes irányba halad a nem konszolidálódó, de önmagát éppúgy nem ismerő töredékalakok, zagyvaegyéniségek, részlethősök kifejezése felé.” Mindez az Új Symposionban jelent meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!
Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >
Bethlen Gábor a főtéren
Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >
Az ironikus kontrapunkt
Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >
A legnagyobb távozott
Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >
Az ég dörög, de a zivatar elmarad
Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >
Biztosítani a médiaszabadságot!
Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >
Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!
Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >
Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)
Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >
A Trump-puccs és honi recepciója
Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >
„Szerencsésnek mondhatom magam”
Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >
„Én magyar vagyok!”
Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >
A csalhatatlanokról és a tévedhetetlenekről
Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül >