Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
BÚÉK!
Értem én, hogy Ausztráliában, Svájcban, Ausztriában várják az emberek az új évet. Szerbiában meg nem sok jó vár ránk. Az államelnökünk lódítgat, ámítgat, hiteget. A kormányelnökünk fikusz. Dísz. A külügyminiszterünk volt már tájékoztatási miniszter és belügyminiszter is. Szeret énekelni, de nem tud szegényke. Ahogy idegen nyelveket sem beszél. Egri Emma:
Vége van a kellemes karácsonyi ünnepeket jókívánságoknak, kezdődnek a boldog új évesek… Mit is lehet kívánni Szerbiában a családunknak, a barátainknak, az ismerőseinknek? Sok boldogságot, egészséget, szeretetet? Kitartást, türelmet, nyugalmat, békességet? Több fizetést, nyugdíjat, kevesebb áremelkedést? Jobb egészségügyi ellátást, közbiztonságot, színvonalasabb oktatást?
Szeretem a karácsony hangulatát, a családi együttléteket, a csillogó-villogó díszeket, az illatokat, a nyugalmat. A szilveszterezés meg nem izgat. Miért kell jól éreznem magam pont azon az éjszakán? A vendéglős buli nálam szóba sem jöhet. Hogy balettozzak ott magassarkúban, hogy frizurával, sminkkel ropjam az az a szépre… Van, aki ezt szereti… A barátaimmal találkozom egész évben, sokszor egy közönséges kedd este jobban érezzük magunkat, mint szilveszterkor…
Nem szoktam ígérgetni magamnak január elsején. Már régen elfogadtam magam, a súlyom, a magasságom. Nem ígérem, hogy még jobban spórolok, hogy megváltozom, hogy többet sportolok, hogy no, az új évben majd minden másként lesz. Erre már rájöttem, hogy nem lesz.
Értem én, hogy Ausztráliában, Svájcban, Ausztriában várják az emberek az új évet. Szerbiában meg nem sok jó vár ránk. Az államelnökünk lódítgat, ámítgat, hiteget. A kormányelnökünk fikusz. Dísz. A külügyminiszterünk volt már tájékoztatási miniszter és belügyminiszter is. Szeret énekelni, de nem tud szegényke. Ahogy idegen nyelveket sem beszél. Több haladó politikus is hamis diplomával rendelkezik. Van egy sofőrből lett miniszterünk, egy haláldoktorként emlegetett egészségügyi miniszterünk, egy soha nem volt katona védelmi miniszterünk, egy orvos végzettségű kereskedelmi, telekommunikációs meg turisztikai miniszterünk, és keramikus vezeti a titkosszolgálatot… Szakemberek egytől egyig… A saját zsebük töltésén kívül más nem nagyon érdekli őket. Gurulós székekből osztogatják az észt…
Január elsejétől lesz egy rakás új, ránk nézve nem jó törvényünk, emelkednek az árak. Ja, meg 5 százalékkal majd februártól a nyugdíjak, és tízzel a fizetések a közszférában. Négy év után lassan visszaadják, amit elvettek. Ma meg úgy döntöttek a parlamentben, hogy a képviselők fizetése is emelkedjen 5 százalékkal. És már ne várják meg a januárt, a decemberi is több legyen… Soha nem látott magasságokban vannak a magyar-szerb kapcsolatok. Igaz, hogy magyar osztályok szűnnek meg, kevesebb jogunk van, de biztosan mi nem látjuk jól. Haladunk, azt mondják. Bár a tenger felé lehet, hogy 2018-ban sem jutunk el…
Töltse mindenki úgy a szilvesztert, ahogy szeretné… Kiöltözve, táncolva, vagy pizsamában, az ágyban… Kívánom, hogy 2018-ban orvoshoz ne kelljen menni, legyen egészség, a többi meg ajándék… És az iskolába se kelljen menni a gyerek rossz jegyei vagy magaviselete miatt… Legyen mindenkinek annyi pénze, amennyire szüksége van… Ébredjenek az mellett, akit igazán szeretnek… Ne gondoljanak a rosszra, próbálják kizárni agyukból a körülöttünk lévő őrületet, bármilyen nehéz is… Úgy néz ki, bennünket túlélésre teremtettek. Mindenkinek ott van a saját baja. Lehet, hogy néha úgy érezzük, hogy egy óra hetekig tart, hogy a Nap csak néha tűnik fel, hogy már fogytán az erőnk, de maradjunk talpon, keressünk egy kis pontot, amibe kapaszkodhatunk…
Legyünk boldogabbak 2018-ban! BÚÉK!
Következő cikk: A VMSZ bekebelezte a magyar médiát
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Néhány szó a magyar parlamentről
De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >
Bőnyi rendőrgyilkos?
A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >