2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Van élet a halál előtt?

„Jó embernek tartom magam, nem ezt érdemeltem. Voltak még terveim. Szerettem volna még egy kicsit élni. Nyugdíjasként utazgatni. Nem adatott meg. Ahogy az sem, hogy csak úgy összeessek, és úgy távozzak… Szenvednem kell valamiért. Valaki valahol így rendelte.”  Egri Emma:

Júlia története:

Fél évvel ezelőtt kezdődött. Fáradékonyabb lettem, aluszékony, nehezebben kaptam levegőt. A munkahelyemen is nehezemre esett minden. Pedig ülő munkát végeztem, varrtam 10-12 órát. 28 ezer dinárért.  Azután egy délelőtt összeestem a gép mellett. Azt a napom nem is fizették ki. Egy hét múlva az orvos annyit mondott, hogy még hat hónap. Tudni szerettem volna, hogy mik a kilátásaim, engem ne áltasson senki. 54 éves vagyok. Rákos. Áttétekkel. A kemoterápia nem segített. Nagyon nehezen is viseltem. Felsebesedett a szám és a nyelőcsövem, hányinger, étvágytalanság és erős rosszullét kínzott. Közben dolgoztam, amilyen jól csak tudtam. A főnök azt mondta, hogy ez így nem mehet tovább, nekik teljes emberre van szükségük, legjobb lenne, ha felmondanának munkaerő feleslegre hivatkozva, úgyis kapok még valameddig pénzt a munkaközvetítőből. Azt nem tette hozzá, hogy ahogy kinézek, életem végéig. Hat hónapig, ahogy az orvosok jósolták. A fél év tegnap múlt el. Lehet, hogy a kábítószer öl, butít és nyomorba dönt, de én a morfiumtapasz nélkül megőrülnék. Elviselhetetlen fájdalmaim vannak nélküle.

Most is éppen szól a lélekharang.  Nem tudom, hánynak szól még előttem, mikor leszek én a soros. Már felkészültem. Legyen már vége ennek a nem életnek. Az agyam tiszta csak, az ágyam már egy hete nem. Nem tudok felkelni, pelenkáznak… Nem könnyű kiszolgáltatottnak lenni. A lányom megkértem, hogy az unokámat már ne hozza el. Ne így emlékezzen az ő mamikájára. Ne egy roncsot lásson. Emlékezzen arra, hogy én vittem-hoztam az oviból, hogy én készítettem neki a madártejet, vacsorára kis katonákat, hogy velem mindig lehetett viccelődni, hogy én segítettem neki megírni a házit. Hogy velem ültetett babot, hogy a kertemben neki is volt egy kis kertje, hogy megtanítottam kötni, hogy megtanítottam kétkerekű biciklit hajtani. Hogy én sosem kiabáltam.

Sokszor szidtam a sorsot magamban. Elfordultam Istentől. Éltem három országban, pedig el sem költöztem. Túléltem háborút, gazdasági válságot, láttam mindenféle politikust. Sosem volt káros szenvedélyem, nem cigarettáztam, nem ittam. Szerényen éltem, éldegéltem. Szerettem, szerettek, csalódtam, túléltem. Nem volt könnyű. Nem volt szép. Az elmúlt hat hónapban sokszor feltettem a kérdést, mit vétettem, hogy csak ennyi jutott? 54 év. Nem kevés, de nem is sok. Jó embernek tartom magam, nem ezt érdemeltem. Voltak még terveim. Szerettem volna még egy kicsit élni. Nyugdíjasként utazgatni. Nem adatott meg. Ahogy az sem, hogy csak úgy összeessek, és úgy távozzak… Szenvednem kell valamiért. Valaki valahol így rendelte. 

Nekem már semmire sincs szükségem. Megnyugodtam. Elérkezett a pillanat.

 

2017. december 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hogyan értelmezhető a VMSZ és a MM vezetőinek Szent István-napi beszéde?

Amennyiben a VMSZ és a MM netán/mégis (ki)„békülne, összeborulna”, az egyúttal az egyébként is csaknem teljesen >

Tovább

Az igazság Csernobilban van

A film óriási!  Mert nemcsak a múltról szól. Vagyis a múltról, ami visszatért. Megint lehet hazudni >

Tovább

A szélsőjobb balkáni tervei

A lehallgatott beszélgetéseket sorozatban közlő olasz lap forrása egyébként egy szlovén szélsőjobbos újságíró, Laris Gaiser. Ő >

Tovább

Zsidókat jobbra át

Csak szeretnénk nyugodtan elmondani, hogy a neokohn.hu az, ami és nem egyéb, a jelenlegi magyarországi kormányrendszer >

Tovább

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár >

Tovább

A VMJE nyári egyeteméről

Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen >

Tovább

Građanski sloj je siroče ovog društva

Trava strada i onda kada se slonovi međusobno bore, ali i onda kada se vole. I >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább