Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Van élet a halál előtt?
„Jó embernek tartom magam, nem ezt érdemeltem. Voltak még terveim. Szerettem volna még egy kicsit élni. Nyugdíjasként utazgatni. Nem adatott meg. Ahogy az sem, hogy csak úgy összeessek, és úgy távozzak… Szenvednem kell valamiért. Valaki valahol így rendelte.” Egri Emma:
Júlia története:
Fél évvel ezelőtt kezdődött. Fáradékonyabb lettem, aluszékony, nehezebben kaptam levegőt. A munkahelyemen is nehezemre esett minden. Pedig ülő munkát végeztem, varrtam 10-12 órát. 28 ezer dinárért. Azután egy délelőtt összeestem a gép mellett. Azt a napom nem is fizették ki. Egy hét múlva az orvos annyit mondott, hogy még hat hónap. Tudni szerettem volna, hogy mik a kilátásaim, engem ne áltasson senki. 54 éves vagyok. Rákos. Áttétekkel. A kemoterápia nem segített. Nagyon nehezen is viseltem. Felsebesedett a szám és a nyelőcsövem, hányinger, étvágytalanság és erős rosszullét kínzott. Közben dolgoztam, amilyen jól csak tudtam. A főnök azt mondta, hogy ez így nem mehet tovább, nekik teljes emberre van szükségük, legjobb lenne, ha felmondanának munkaerő feleslegre hivatkozva, úgyis kapok még valameddig pénzt a munkaközvetítőből. Azt nem tette hozzá, hogy ahogy kinézek, életem végéig. Hat hónapig, ahogy az orvosok jósolták. A fél év tegnap múlt el. Lehet, hogy a kábítószer öl, butít és nyomorba dönt, de én a morfiumtapasz nélkül megőrülnék. Elviselhetetlen fájdalmaim vannak nélküle.
Most is éppen szól a lélekharang. Nem tudom, hánynak szól még előttem, mikor leszek én a soros. Már felkészültem. Legyen már vége ennek a nem életnek. Az agyam tiszta csak, az ágyam már egy hete nem. Nem tudok felkelni, pelenkáznak… Nem könnyű kiszolgáltatottnak lenni. A lányom megkértem, hogy az unokámat már ne hozza el. Ne így emlékezzen az ő mamikájára. Ne egy roncsot lásson. Emlékezzen arra, hogy én vittem-hoztam az oviból, hogy én készítettem neki a madártejet, vacsorára kis katonákat, hogy velem mindig lehetett viccelődni, hogy én segítettem neki megírni a házit. Hogy velem ültetett babot, hogy a kertemben neki is volt egy kis kertje, hogy megtanítottam kötni, hogy megtanítottam kétkerekű biciklit hajtani. Hogy én sosem kiabáltam.
Sokszor szidtam a sorsot magamban. Elfordultam Istentől. Éltem három országban, pedig el sem költöztem. Túléltem háborút, gazdasági válságot, láttam mindenféle politikust. Sosem volt káros szenvedélyem, nem cigarettáztam, nem ittam. Szerényen éltem, éldegéltem. Szerettem, szerettek, csalódtam, túléltem. Nem volt könnyű. Nem volt szép. Az elmúlt hat hónapban sokszor feltettem a kérdést, mit vétettem, hogy csak ennyi jutott? 54 év. Nem kevés, de nem is sok. Jó embernek tartom magam, nem ezt érdemeltem. Voltak még terveim. Szerettem volna még egy kicsit élni. Nyugdíjasként utazgatni. Nem adatott meg. Ahogy az sem, hogy csak úgy összeessek, és úgy távozzak… Szenvednem kell valamiért. Valaki valahol így rendelte.
Nekem már semmire sincs szükségem. Megnyugodtam. Elérkezett a pillanat.
Következő cikk: Ismét reformok a szerbiai iskolákban
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >