2020. július 10. péntek
Ma Amália, Engelbert, Ulrika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmenumok

Végel László
Végel László

Ljubljanában havas eső fogad. A kávézók teraszán az emberek plédbe burkolódzva üldögélnek. Soha még nem láttam ennyi embert a hőesésben teraszokon üldögélni.  Kissé megilletődve tekintek szét abban a városban, amelyben egykor olyan sokat megfordultam. Szinte abszurdnak tűnik, hogy valaha ez is a hazám volt, de lehet, hogy a haza akkor is abszurd volt, csak nem mertem kimondani. Végel László:

November 29., szerda

Indulok Ljubljanába. Valaha az egész Jugoszláviában ezen a napon ünnepelték a köztársaság napját. A minibuszban egy fiatalnak tűnő csinos čačaki hölgy, akiről kiderül, hogy nem is olyan fiatal, betöltötte a 40. életévét, elmondja, hogy még mindig őrzi a pionírkendőt, és a pionírsapkát. A pionírkendőről szóló mesét hallgatva azon töprengtem, hogy számomra hol is végződik a fiatalság? Pár évvel ezelőtt a harminc évesekről gondoltam, hogy fiatalok, most már a negyven is fiatalnak számít. Erre egy másik idősebb hölgy felmondja a pioníresküt. A sofőr bejelenti, hogy az ő nemzedéke volt az utolsó, amely letette ezt az esküt. Az esemény élményszámba ment. Az utasok nem siratják vissza a múltat, de nem is gyalázzák. Tudom, hogy Ljubljanában akarva-akaratlanul szóba kerül a széthullás. Aleš Šteger elküldte a téziseket, ám az idő múlásával párhuzamosan egyre tanácstalanabb vagyok ebben a kérdésben. Nincs nosztalgiám, ezt tisztáztam a Vittgenstein szövőszéke című könyvemben a Vukovár felé menetelő harckocsik láttán. A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami a bukása után következett. Versailles-ban eldöntötték, hogy Kelet-Közép-Európában befejezik a nemzetállam-építést. Örökre véget vetettek Jászi Oszkár álmainak. Jugoszláviával nem tudtak, vagy nem akartak mit kezdeni. Valójában nem a széthullás ténye sokkolt, legfeljebb az ahogyan széthullott, hanem az, ami utána következett. A szocialista korszakban a többpártrendszerű polgári társadalomról álmodoztam, igaz nagyon távoli, majdnem lehetetlen célként lebegett előttem, viszont a mostani újkapitalista demokráciában egyre többször gondolok a szocializmusra. Igaz, most is nagyon távoli célkén lebeg előttem. Vajon igaza van-e Fareed Zakariának, aki a Szabadság jövője című könyvében szinte axiómaként írta le: „A demokrácia felvirágzott, de a szabadság nem”. S hozzátette: „Jugoszlávia és Indonézia sokkal toleránsabb és szekulárisabb ország volt akkor, amikor a nagyhatalmú uralkodók (Tito és Suharto) irányították, mint mostanság, amikor demokratikus államok lettek.” A demokráciában sok az ellentmondás, autokráciába is vezethet. Vajon éppen ez történik Kelet-Közép-Európában? Újra és újra megpróbálom tisztázni a múltamat. Az egypártrendszerben a szólászabadság határai merevebbek voltak, de a félelem is kisebb volt. Akkor tudhattam, mitől kell félni, ma minden kiszámíthatatlan. Akkor tudtam kikkel állok szemben, ma a demokratikus és nemzeti értékekről szajkózó névtelen kiskirályokkal. Akkor komiszárokkal, ma harácsoló karrieristákkal.

Ljubljanában havas eső fogad. A kávézók teraszán az emberek plédbe burkolódzva üldögélnek. Soha még nem láttam ennyi embert a hőesésben teraszokon üldögélni.  Kissé megilletődve tekintek szét abban a városban, amelyben egykor olyan sokat megfordultam. Szinte abszurdnak tűnik, hogy valaha ez is a hazám volt, de lehet, hogy a haza akkor is abszurd volt, csak nem mertem kimondani.

 

 

2017. december 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbiában tisztességtelen és törvénytelen választások voltak

Belgrádban július 7-én (ami egybevág az 1941. július 7-ei népfelkelés dátumával) hatalmas tüntetés volt. A rendőrséggel >

Tovább

Az MNT-t nem érdekli a fejletlen községek felzárkózása?!

Felettébb érdekelne, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnak van-e bárminemű betekintése, esetleg elemzése arról, hogyan valósulnak meg >

Tovább

Trump mérge hatni kezdett

Trump intézkedik, erőskezű, határozott elnöknek akarja feltüntetni magát. A Fehér Ház környékén is erőteljes tüntetésekre került >

Tovább

Szerbiában a helyzet fokozódik!

Hevülnek az ellentétek. Ez persze a nem demokratikus választások következménye is. Ennek senki értelmes nem örül, >

Tovább

Minden tét nélkül

A vajdasági szellemi élet egyébként abban is különbözik a magyarországitól, hogy ott az írók és a >

Tovább

A NER esztétái

Mert ha művészet a foci, akkor ezt a művészeti ágat például Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Brazíliában vagy >

Tovább

„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”

A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >

Tovább

Egy lovasszobor története

Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >

Tovább

A széplelkek apokalipszise

Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >

Tovább

Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?

Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >

Tovább

Amikor a kakas korán kukorékol

Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >

Tovább

Európai hatalmi vákuum

Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >

Tovább