2020. szeptember 27. vasárnap
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmenumok

Végel László
Végel László

Ljubljanában havas eső fogad. A kávézók teraszán az emberek plédbe burkolódzva üldögélnek. Soha még nem láttam ennyi embert a hőesésben teraszokon üldögélni.  Kissé megilletődve tekintek szét abban a városban, amelyben egykor olyan sokat megfordultam. Szinte abszurdnak tűnik, hogy valaha ez is a hazám volt, de lehet, hogy a haza akkor is abszurd volt, csak nem mertem kimondani. Végel László:

November 29., szerda

Indulok Ljubljanába. Valaha az egész Jugoszláviában ezen a napon ünnepelték a köztársaság napját. A minibuszban egy fiatalnak tűnő csinos čačaki hölgy, akiről kiderül, hogy nem is olyan fiatal, betöltötte a 40. életévét, elmondja, hogy még mindig őrzi a pionírkendőt, és a pionírsapkát. A pionírkendőről szóló mesét hallgatva azon töprengtem, hogy számomra hol is végződik a fiatalság? Pár évvel ezelőtt a harminc évesekről gondoltam, hogy fiatalok, most már a negyven is fiatalnak számít. Erre egy másik idősebb hölgy felmondja a pioníresküt. A sofőr bejelenti, hogy az ő nemzedéke volt az utolsó, amely letette ezt az esküt. Az esemény élményszámba ment. Az utasok nem siratják vissza a múltat, de nem is gyalázzák. Tudom, hogy Ljubljanában akarva-akaratlanul szóba kerül a széthullás. Aleš Šteger elküldte a téziseket, ám az idő múlásával párhuzamosan egyre tanácstalanabb vagyok ebben a kérdésben. Nincs nosztalgiám, ezt tisztáztam a Vittgenstein szövőszéke című könyvemben a Vukovár felé menetelő harckocsik láttán. A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami a bukása után következett. Versailles-ban eldöntötték, hogy Kelet-Közép-Európában befejezik a nemzetállam-építést. Örökre véget vetettek Jászi Oszkár álmainak. Jugoszláviával nem tudtak, vagy nem akartak mit kezdeni. Valójában nem a széthullás ténye sokkolt, legfeljebb az ahogyan széthullott, hanem az, ami utána következett. A szocialista korszakban a többpártrendszerű polgári társadalomról álmodoztam, igaz nagyon távoli, majdnem lehetetlen célként lebegett előttem, viszont a mostani újkapitalista demokráciában egyre többször gondolok a szocializmusra. Igaz, most is nagyon távoli célkén lebeg előttem. Vajon igaza van-e Fareed Zakariának, aki a Szabadság jövője című könyvében szinte axiómaként írta le: „A demokrácia felvirágzott, de a szabadság nem”. S hozzátette: „Jugoszlávia és Indonézia sokkal toleránsabb és szekulárisabb ország volt akkor, amikor a nagyhatalmú uralkodók (Tito és Suharto) irányították, mint mostanság, amikor demokratikus államok lettek.” A demokráciában sok az ellentmondás, autokráciába is vezethet. Vajon éppen ez történik Kelet-Közép-Európában? Újra és újra megpróbálom tisztázni a múltamat. Az egypártrendszerben a szólászabadság határai merevebbek voltak, de a félelem is kisebb volt. Akkor tudhattam, mitől kell félni, ma minden kiszámíthatatlan. Akkor tudtam kikkel állok szemben, ma a demokratikus és nemzeti értékekről szajkózó névtelen kiskirályokkal. Akkor komiszárokkal, ma harácsoló karrieristákkal.

Ljubljanában havas eső fogad. A kávézók teraszán az emberek plédbe burkolódzva üldögélnek. Soha még nem láttam ennyi embert a hőesésben teraszokon üldögélni.  Kissé megilletődve tekintek szét abban a városban, amelyben egykor olyan sokat megfordultam. Szinte abszurdnak tűnik, hogy valaha ez is a hazám volt, de lehet, hogy a haza akkor is abszurd volt, csak nem mertem kimondani.

 

 

2017. december 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább