Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmenumok
Végel László
Ljubljanában havas eső fogad. A kávézók teraszán az emberek plédbe burkolódzva üldögélnek. Soha még nem láttam ennyi embert a hőesésben teraszokon üldögélni. Kissé megilletődve tekintek szét abban a városban, amelyben egykor olyan sokat megfordultam. Szinte abszurdnak tűnik, hogy valaha ez is a hazám volt, de lehet, hogy a haza akkor is abszurd volt, csak nem mertem kimondani. Végel László:
November 29., szerda
Indulok Ljubljanába. Valaha az egész Jugoszláviában ezen a napon ünnepelték a köztársaság napját. A minibuszban egy fiatalnak tűnő csinos čačaki hölgy, akiről kiderül, hogy nem is olyan fiatal, betöltötte a 40. életévét, elmondja, hogy még mindig őrzi a pionírkendőt, és a pionírsapkát. A pionírkendőről szóló mesét hallgatva azon töprengtem, hogy számomra hol is végződik a fiatalság? Pár évvel ezelőtt a harminc évesekről gondoltam, hogy fiatalok, most már a negyven is fiatalnak számít. Erre egy másik idősebb hölgy felmondja a pioníresküt. A sofőr bejelenti, hogy az ő nemzedéke volt az utolsó, amely letette ezt az esküt. Az esemény élményszámba ment. Az utasok nem siratják vissza a múltat, de nem is gyalázzák. Tudom, hogy Ljubljanában akarva-akaratlanul szóba kerül a széthullás. Aleš Šteger elküldte a téziseket, ám az idő múlásával párhuzamosan egyre tanácstalanabb vagyok ebben a kérdésben. Nincs nosztalgiám, ezt tisztáztam a Vittgenstein szövőszéke című könyvemben a Vukovár felé menetelő harckocsik láttán. A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami a bukása után következett. Versailles-ban eldöntötték, hogy Kelet-Közép-Európában befejezik a nemzetállam-építést. Örökre véget vetettek Jászi Oszkár álmainak. Jugoszláviával nem tudtak, vagy nem akartak mit kezdeni. Valójában nem a széthullás ténye sokkolt, legfeljebb az ahogyan széthullott, hanem az, ami utána következett. A szocialista korszakban a többpártrendszerű polgári társadalomról álmodoztam, igaz nagyon távoli, majdnem lehetetlen célként lebegett előttem, viszont a mostani újkapitalista demokráciában egyre többször gondolok a szocializmusra. Igaz, most is nagyon távoli célkén lebeg előttem. Vajon igaza van-e Fareed Zakariának, aki a Szabadság jövője című könyvében szinte axiómaként írta le: „A demokrácia felvirágzott, de a szabadság nem”. S hozzátette: „Jugoszlávia és Indonézia sokkal toleránsabb és szekulárisabb ország volt akkor, amikor a nagyhatalmú uralkodók (Tito és Suharto) irányították, mint mostanság, amikor demokratikus államok lettek.” A demokráciában sok az ellentmondás, autokráciába is vezethet. Vajon éppen ez történik Kelet-Közép-Európában? Újra és újra megpróbálom tisztázni a múltamat. Az egypártrendszerben a szólászabadság határai merevebbek voltak, de a félelem is kisebb volt. Akkor tudhattam, mitől kell félni, ma minden kiszámíthatatlan. Akkor tudtam kikkel állok szemben, ma a demokratikus és nemzeti értékekről szajkózó névtelen kiskirályokkal. Akkor komiszárokkal, ma harácsoló karrieristákkal.
Ljubljanában havas eső fogad. A kávézók teraszán az emberek plédbe burkolódzva üldögélnek. Soha még nem láttam ennyi embert a hőesésben teraszokon üldögélni. Kissé megilletődve tekintek szét abban a városban, amelyben egykor olyan sokat megfordultam. Szinte abszurdnak tűnik, hogy valaha ez is a hazám volt, de lehet, hogy a haza akkor is abszurd volt, csak nem mertem kimondani.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)
A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >
Harangok és mentőautók
Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >
Kellemes meglepetés
Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >
A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)
Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >
A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka
Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >
A jövő sem lesz a régi
A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >
Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova
Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >
Orbán és Vučić – több mint barátság
Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >
Centrális erőtereket mindenhova
Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >
Földrengés Zágrábban
Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >
Nemzet a pártok csapdájában
A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >
A bekötött szemű pilóták
Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >