2020. december 1. kedd
Ma Elza, Natália, Blanka, Bonita névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ronaldo, Messi, segíts!

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Az ellenzék a helyi választások útján szeretne bejutni a bajnokok ligájába, de oly módon, hogy a játékban nem vesznek részt a kulcsjátékosok: Vučić és Dačić. Megengedhetetlen, hogy úgy döntsenek sorsunkról, hogy minket kihagynak a játékból”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

VÉSZCSENGŐ. Úgy hiányzik nekünk, mint kisnyugdíjasnak a gázszámla: lehet, hogy tavaszra mégiscsak megörvendeztetnek bennünket egy újabb rendkívüli parlamenti választásokkal. A hatalmi koalíción belül ugyanis ismét erősödnek az országos megmérettetést követelő hangok, mármint amit a belgrádi helyi választásokkal egy időben tartanának.

Pedig novemberben még tökéletesnek tűnt az összhang, amikor A. Vučić bejelentette, hogy csak a belgrádi voksolást tartják meg, mert az előrehozott országgyűlési választás megakasztaná a kormány reformtörekvéseit, s ezt egy hazafias vezetés nem szeretné kockáztatni. Ezzel véget vetett a hetekig tartó vitáknak, és leintette az aggódó pártkádereket, akik attól tartottak, hogy a fővárosi erőpróba esetleg vereséggel végződhet számukra. Márpedig ők is tudatában vannak, hogy egy ilyen kudarc a vég, azaz a hatalomtól való búcsú kezdetét jelenthetné a haladó, a szocialista és még néhány odatartozó tömörülés (köztük a VMSZ) számára, amint ezt egy ismert elemző jósolgatta a napokban.

A vészcsengőt ezúttal Ivica Dačić kormányalelnök és külügyminiszter szólaltatta meg. A túlélő bajnokként ismert szoci politikust az rettentette meg, hogy Dragan Đilas korábbi belgrádi polgármester és volt demokrata párti elnök hivatalosan is közölte, hogy ismét versenybe száll a posztért, ugyanakkor több ellenzéki párt is jelezte, hogy összefogásra készülnek erre az alkalomra. Dačić ezt úgy fogta fel, mintha Đilas és társai egyenesen államellenes tettre szánták volna magukat. „Az ellenzék összefogása a belgrádi választások kapcsán nem a belgrádi, hanem az országos hatalom megkaparintásának szándékát jelenti”, nyilatkozta mély aggodalommal, mintha a választásokon való indulás valamilyen főbenjáró bűn lenne az ellenzék részéről. Majd a tőle megszokott népi stílusban és futball hasonlattal élve, hogy az utca embere is megértse, miről van szó, elmagyarázta, hogy ez miért veszedelmes dolog.

„Az ellenzék a helyi választások útján szeretne bejutni a bajnokok ligájába, de oly módon, hogy a játékban nem vesznek részt a kulcsjátékosok: Vučić és Dačić. Megengedhetetlen, hogy úgy döntsenek sorsunkról, hogy minket kihagynak a játékból”.

Amiből nyilvánvaló, hogy amolyan Ronaldónak és Messinek, a legismertebb focisztároknak képzeli magukat a szerb mezőnyben, akiknek eleve megadatott, hogy eldöntsék az ilyen fontos választási meccseket. Az ellenzék pedig érje be azzal, hogy kegyesen engedélyezik nekik, hogy labdába rúgjanak.

Azzal nem mondunk semmi újat, hogy Aleksandar Vulin védelmi miniszter, az elenyésző számú tagsággal rendelkező Szocialisták Mozgalma nevű társaság vezetője is lelkesen támogatja az előrehozott parlamenti választások ötletét. Vulin így is csak csodával határos módon jutott be a kormánykoalícióba, és egy olyan megingás következtében, amilyen Belgrád elvesztése lenne a hatalmi tömb számára, egykönnyen jól megérdemelt helyére, a történelmi süllyesztőbe kerülne.

Ezért Dačićtyal együtt már csak Ronaldóban és Messiben bízhat, hogy ravasz cselezgetésükkel sikerül megőrizni hatalmukat.

STATISZTIKA. Példásan sikeres működésének bizonyítására a szerb kormány is gyakran hivatkozik a munkanélküliségi adatok kiemelkedően kedvező alakulására (mintha csak Budapesttől lesték volna el a példát). Legutóbb a múlt héten Ana Brnabić kormányfő dicsekedte el, hogy már „csak” 12 százalék körül alakul ez a szám, fele annyi, mint 2013-ban, amikor – nem nehéz kitalálni – a hibát hibára halmozó ellenzékiek voltak hatalmon. Mi több, kormányának hála, jövőre akár tíz százalékra is csökkenhet a munkanélküliségi ráta! Ez azt jelenti, hogy akkor már csak mintegy háromszázezren várakoznak majd a munkaközvetítőben abban a boldog tudatban, hogy Brnabićék kiváló csapata előbb-utóbb őket is jól fizető álláshoz juttatja.

A munkaközvetítőt pedig akár be is zárhatjuk.

Így fest a statisztika a kormányelnök megvilágításában. Arról viszont elfelejtett beszámolni Ana Brnabić, hogy a csökkenés csak részben a foglalkoztatás eredménye, nagyobb részben az elvándorlás következménye, mint azt a gazdasági szakértők állítják. Az OECD adatai szerint 2015-ben hatvanezren távoztak Szerbiából, és több, mint valószínű, hogy nem kisebb számban hagyták el az országot tavaly és az idén is. Csak tavaly és csak Németországba 32 ezren érkeztek Szerbiából. Mivel az esetek túlnyomó részében fiatal, 25-30 éves munkaképes emberekről van szó, a miniszterelnöknek több oka lenne az aggodalomra, mint a dicsekvésre. Annál is inkább, mert a távozóknak csak kisebb hányada tervezi a visszatérést, a többség családja kíséretében veszi kezébe a vándorbotot a jobb élet reményében.

Ha ez a helyzet országos viszonylatban, akkor a mi, vajdasági adataink még elszomorítóbbak. A napokban hallottam azt a megdöbbentő adatot, hogy az egykor virágzó iparvárosnak számító Nagybecskerek lakossága az utóbbi években húsz százalékkal csökkent az elvándorlás miatt. Zentán a legutóbbi választásokkor nyolcezer szavazóval kevesebben adták le voksukat, ami a lakosság csaknem egyharmadát jelenti, olvasható az RFE, a Szabad Európa rádió szerb nyelvű szerkesztőségének beszámolójában, amely arról tudósít, hogy Észak-Bácska gyors ütemben veszíti lakosságát. Ügynökségek tucatjai szervezik a külföldi munkavállalást, még azok is útra kelnek, akiknek van valamilyen állásuk, de az itteni fizetésből képtelenek megélni. És történik mindez a példátlanul sikeres jelenlegi kormány mandátuma alatt.

A távozókról szóló adatok azonban rendre kimaradnak a kormány által idézett statisztikából. (...)

 

2017. december 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább

Kirakat szerződés

A VMSZ és a SNS szerződése csak megerősíti (önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten) a két párt, >

Tovább

Erkölcsi kontextus

Természetesen a bíróság dolga kimondani az ítéletet. Feltételezem azonban, hogy ennek a jogi normának van erkölcs >

Tovább

Moslékkoalíció

Napjainkban a forradalmi hitbe vetett remény ugyanúgy elsorvadt, miként a hagyományos hitbe vetett bizalom. Miért? Lehet, >

Tovább