2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

MagyarZó Pistike messéi

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Egy kicsit furcsa elképzelései vannak ennek a Dodiknak, az igaz – bólogata a Zacsek. – Engem nem is izgatna különösebben, ha nem járkálna folyton ide, mintha máris egy országbeliek lennénk. Nem lepődnék meg, ha legközelebbi látogatásakor ugyanolyan fejfedővel jelenne meg, mint Napóleon, kezét mellényébe dugva. De akkor legalább tudnánk, hogy kivel van dolgunk. J. Garai Béla (Magyar Szó):

 

(...) Amama is követi a parlamenti munkát. Azt mondja, most ott nem olyan hangulat, hogy bármilyen fontos döntést hoznának.

– Honnan szeded, Tematild, hogy döntésképtelen a szkupstina? – csodálkoza atata.

– Csak hallgasd meg a híreket, Tegyula, és megtudod. Olyan válogatott sértéseket vágnak egymás fejéhez a honatyák meg a honanyák, mintha kocsmában lennének. Ráadásul a takarítással is bajok vannak, amint hallom, mindenfelé rágcsálók szaladgálnak.

– Miféle rágcsálók?

– Egerek, Tegyula. Az Obrádovics képviselő például felháborodásában egeret vágott az egyik haladó képviselőtársa fejéhez. Engem a frász kerülgetne, ha valaki hozzám vágna egyet, úgy iszonyodok tőlük!

– Ne beszélj butaságot, Tematild! Az említett ellenzéki honatya nem igazi, hanem számítógépes egeret vágott a haladópárti frakcióvezető fejéhez. Így tiltakozott, amiért megvonták tőle a szót.

– Nem mintha egy fikarcnyi rokonszenvet is éreznék eme szélsőjobboldali politikus iránt, vagy egyetértenék a módszereivel – fűzé hozzá a Zacsek. – Azon a nyilatkozatán viszont jól mulattam, hogy az egér magától ugrott neki Martinovicsnak, és harapta meg az orrát, mert már nem bírta hallgatni a hazugságait!

Atata meg a Zacsek is egyetért abban, hogy a szkupstinai közvetítések néha vetekednek a cirkuszi előadásokkal. Jókat lehet röhögni rajtuk, már akinek erős a gyomra!

Mint azon az egykori honatyán, akinek mondata szállóigeként maradt az utókorra.

A férfiú javaslatot nyújtott be a háborúban elesettek özvegyei és árvái segélyezésére. Mikor felállt beszédét megtartani, jobb kezében a javaslat szövegét lobogtatta, míg bal kezét a nadrágja zsebébe süllyesztette, és így kezdte:

– Tisztelt Ház!… Kezemben tartom az özvegyek és árvák vigaszát.

De ez mind semmi ahhoz a mutatványhoz képest, amit a Dodik mutatott be külföldi újságírók előtt! Igaz, ő nem az özvegyek vigaszát markolászta, hanem egy plajbászt, amivel új határokat rajzolt a balkáni térképen.

– Elképesztő, hogy mire vetemedik eme banyalukai bajkeverő, aki népvezérnek hiszi magát – döbbene meg atata. – Veszi magának a bátorságot, és úgy rajzolja át a térképet, hogy Szerbiához csatlakoztatja fél Boszniát, vagyis az ő Szerb Köztársaságát, emellett Koszovót is felosztja, és az északi részt szintén ideragasztja. Úgy látszik, a Zlóbó meg a Tugyman utódjának képzeli magát, akik a negyedszázaddal ezelőtti karagyorgyevói titkos találkozójukon igyekeztek a maguk elképzelése szerint felosztani Boszniát, és egy szalvétára rajzolgatták az új térképet. Hogy mi következett, azt tudjuk.

– Egy kicsit furcsa elképzelései vannak ennek a Dodiknak, az igaz – bólogata a Zacsek. – Engem nem is izgatna különösebben, ha nem járkálna folyton ide, mintha máris egy országbeliek lennénk. Nem lepődnék meg, ha legközelebbi látogatásakor ugyanolyan fejfedővel jelenne meg, mint Napóleon, kezét mellényébe dugva. De akkor legalább tudnánk, hogy kivel van dolgunk.

Jaés a bosnyák Hászó dicsekszik a tudásával Mújó barátjának.

– Aztán tudod-e, Mújó, hogy ki volt Nagy Sándor?

– Nem tudom.

– Na látod, én tudom. Nagy Sándor ókori hadvezér volt, aki meghódította a fél világot. Ezt tanultam az esti tanfolyamon, ahová hetente kétszer járok. És azt tudod-e, hogy ki volt Napóleon?

A tudatlan Mújó megint a fejét rázza.

– Napóleon nagy hadvezér volt a tizennyolcadik–tizenkilencedik században, és meghódította fél Európát!

Mújó megelégeli a kioktatást.

– És te tudod-e, Hászó, hogy ki az a Hadzsihaszánmulaomerovics Szuljó?

– Nem tudom.

– Na látod, én tudom. Ő szórakozik hetente kétszer a feleségeddel, mialatt te az esti iskolában vagy.

PISTIKE, bizalmatlan egerész és özvegyek vigasztalója

 

2017. november 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább