Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ratko Mladić élete fogytáig
Tamás Gáspár Miklós
Ezek a háború előtti szokásos hangok. Ilyenkor a megbékélést mindig a másiknak kell kezdenie. Ilyenkor mindenki sértődött, megbántott, megalázott. Ilyenkor ropogó derékkal húzza ki magát az ember, és szúrós szemmel néz a sarokba, ahol az idegenszívű kísértet ólálkodik. Az elemiben pedig elkezdődik a honvédelmi ismeretek oktatása. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
A hágai nemzetközi bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Ratko Mladić volt tábornokot a Jugoszlávia fölbomlásakor kitört polgárháborúban elkövetett népirtás, tömeggyilkosság és hasonlók miatt. Több mint húsz évig folytak a hágai pörök, a történetet mindenki ismerheti, az ítélet alkalmából újabb összefoglalások jelentek meg, nem kell mindezt most megismételnünk.
Az érintett népek a szokásos, elvárható módon fogadták az ítéletet. A boszniai muszlimok (joggal) fölhánytorgatják, hogy még számos szerb gyilkos van szabadlábon, aki ellen soha nem emeltek vádat. Aleksandar Vučić, a Szerb Köztársaság elnöke azt mondta: „nehéz nap ez”, majd (kissé homályosan, de kelet-európai olvasónak jól érthetően) kifejtette, hogy Szerbiát nem lehet megalázni, és a szerbek magasra tartott fejjel járjanak-keljenek. (Vučić egyébként abból az alkalomból beszélt, hogy újjáépítik a vajdasági rádiónak és televíziónak a NATO által vitézül lebombázott székházát...)
Videókat látni, rajtuk szerb népviseletbe öltözött asszonyok csókolgatják könnyezve a Mladić tábornokot ábrázoló plakátot, amelyre ez van írva: „Te vagy a mi hősünk.”
Amikor Ante Gotovina szkv. (horvát) vezérezredest (volt idegenlégióst, Jean-Marie Le Pen volt testőrét), sokak szerint alig valamicskével kevésbé jelentékeny tömeggyilkost – jogtechnikai hibák miatt – fölmentették másodfokon (elsőfokon 24 évet kapott), hazatérésekor ünneplő tömegek fogadták. Ő a krajinai szerbek kiűzése miatt örvend jól megszolgált népszerűségnek. (Az elsőfokú ítélet ellen annak idején a Jobbik tiltakozott a Magyar Országgyűlésben.)
És így tovább.
Akármilyen hiányos a Nemzetközi Bíróság munkája, az azért nagyjából kiderült, mi minden történt a jugoszláviai háború alatt (beleértve a Nyugat súlyos hibáit, olykor bűneit és Jugoszlávia szomszédjainak ostoba viselkedését). Vannak ugyan fontos jelei az egykori hadviselő felek közötti megbékélésnek – az etnicista téboly is valamennyire bírálhatóvá vált –, de észlelhető az untig ismert jelenség: az ellenfélről minden rosszat föltételezünk (megtetézve kitalációkkal, rágalmakkal, rémmesékkel), a magunk csoportjával és magunkkal szemben semmiféle önbírálatra se vagyunk képesek vagy hajlandók. Elítéljük Gotovinát és Haradinajt, de ártatlannak véljük Mladićot – vagy megfordítva. Rendkívül unalmas.
Kolozsváron a polgármester (Emil Boc volt miniszterelnök) a városháza oktatási és kulturális főosztályának vezetőjévé nevezett ki egy Ionuţ Ţene (ejtsd: jonuc cene) nevű embert, aki Erdély-szerte ismert vasgárdista (Antonescu, Codreanu, Horia Sima nagy tisztelője), egy magyarfaló portál szerkesztője és fő publicistája, őrjöngően magyarellenes és antiszemita, szóval fasiszta – neki is szerepe volt benne, hogy a városi közgyűlés liberális (!) többségének támogatásával utcát neveztek el a háborús bűnösként elítélt Radu Gyr „költőről”, a Szt. Mihály Arkangyal Légió (ez a Vasgárda másik neve, de így hívták hivatalosan az orosz feketeszázakat is) „himnuszának” szerzőjéről. Sokan tiltakoztak a fasiszta politikus kinevezése ellen, így az USR nevezetű új párt szenátora, Mihai Goţiu, a kolozsvári értelmiség és egyetemi ifjúság, az RMDSZ: the usual suspects. (A Szamoson leúsztatott tiltakozó papírhajócskákat, amelyekből Ionuţ Ţene uszító szónoklatainak remixe szólt, összeszedette a hatóság.)
No meg persze azok is tiltakoznak, akiknek az égvilágon semmi kifogásuk nincs a Wass Albert-kultusz ellen. Az más.
Ionuţ Ţene ugyanúgy beszél, mint a nagyszerb értelmiségiek beszéltek a polgárháború előtt, vagy ahogy most beszél Kövér László a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének ülésén: tökéletesen valóságidegen, beteges képzelődések ezek. A jelentőségük viszont óriási. Az ellenünk (mindenki ellen, hiszen a szilárd helyzetű, gazdag nagyhatalmak jobboldali közvéleménye is meg van győződve a globális elitek ellene, ellenük irányuló összeesküvéséről, amely mindig a másik nemzet érdekeit szolgálja, és Kína, Oroszország, Amerika, Szaúd-Arábia, nem kívánt törlendő, van mögötte) szőtt komplott mindenekelőtt igazságtalanság. A román (magyar) bűnöket bezzeg nem hánytorgatják föl. A horvát (bosnyák, szerb) népirtásokat, „tisztogatásokat” bezzeg nem torolják meg. Mert a New York–Tel-Aviv–Brüsszel-tengely bezzeg a lengyeleket (ukránokat, oroszokat) preferálja. A kapitalizmus többé nem átfogó rendszer, hanem tudatos politikai akció: mögötte a hogyishívjákok állnak, akiknek (mint izéknek) a leleplezése percek kérdése.
Azt mondhatja az olvasó, hogy mindez csak duma, nem kell túlértékelni. Ámde a Ratko Mladić elítélése utáni hangulatban Ivica Dačić szerb külügyminiszter, a Szerb Szocialista (!) Párt elnöke kifejtette, hogy Szerbia soha nem fogja elismerni az önálló és független Koszovót, akkor se, ha ez Szerbia európai törekvéseinek a kudarcába kerül. (Ezt melegen üdvözli természetesen a román szélsőjobboldal, evvel is „leküzdve a magyar veszélyt”.)
Ezek a háború előtti szokásos hangok.
Ilyenkor a megbékélést mindig a másiknak kell kezdenie.
Ilyenkor mindenki sértődött, megbántott, megalázott.
Ilyenkor ropogó derékkal húzza ki magát az ember, és szúrós szemmel néz a sarokba, ahol az idegenszívű kísértet ólálkodik.
Az elemiben pedig elkezdődik a honvédelmi ismeretek oktatása.
Következő cikk: Micsoda pech! Mégsem hozzák létre a Vajdaság Szerbiához csatolásának múzeumát
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A szerb kormány növeli az elköltözést?!
Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >
„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]
Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >
Tisztelet a magyar népnek
Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >
Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!
A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >
Mindenki önökre fog szavazni!
Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >
„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”
Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >
Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére
De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >
Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?
A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >
A kétpólusosság átka
Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >
Változik a viszonyulás?
Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >
Cipelni a hazátlanság gyökereit
A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >
„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?
Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >