2024. április 24. Szerda
Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ratko Mladić élete fogytáig

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Ezek a háború előtti szokásos hangok. Ilyenkor a megbékélést mindig a másiknak kell kezdenie. Ilyenkor mindenki sértődött, megbántott, megalázott. Ilyenkor ropogó derékkal húzza ki magát az ember, és szúrós szemmel néz a sarokba, ahol az idegenszívű kísértet ólálkodik. Az elemiben pedig elkezdődik a honvédelmi ismeretek oktatása. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

A hágai nemzetközi bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Ratko Mladić volt tábornokot a Jugoszlávia fölbomlásakor kitört polgárháborúban elkövetett népirtás, tömeggyilkosság és hasonlók miatt. Több mint húsz évig folytak a hágai pörök, a történetet mindenki ismerheti, az ítélet alkalmából újabb összefoglalások jelentek meg, nem kell mindezt most megismételnünk.

Az érintett népek a szokásos, elvárható módon fogadták az ítéletet. A boszniai muszlimok (joggal) fölhánytorgatják, hogy még számos szerb gyilkos van szabadlábon, aki ellen soha nem emeltek vádat. Aleksandar Vučić, a Szerb Köztársaság elnöke azt mondta: „nehéz nap ez”, majd (kissé homályosan, de kelet-európai olvasónak jól érthetően) kifejtette, hogy Szerbiát nem lehet megalázni, és a szerbek magasra tartott fejjel járjanak-keljenek. (Vučić egyébként abból az alkalomból beszélt, hogy újjáépítik a vajdasági rádiónak és televíziónak a NATO által vitézül lebombázott székházát...)

Videókat látni, rajtuk szerb népviseletbe öltözött asszonyok csókolgatják könnyezve a Mladić tábornokot ábrázoló plakátot, amelyre ez van írva: „Te vagy a mi hősünk.”

Amikor Ante Gotovina szkv. (horvát) vezérezredest (volt idegenlégióst, Jean-Marie Le Pen volt testőrét), sokak szerint alig valamicskével kevésbé jelentékeny tömeggyilkost – jogtechnikai hibák miatt – fölmentették másodfokon (elsőfokon 24 évet kapott), hazatérésekor ünneplő tömegek fogadták. Ő a krajinai szerbek kiűzése miatt örvend jól megszolgált népszerűségnek. (Az elsőfokú ítélet ellen annak idején a Jobbik tiltakozott a Magyar Országgyűlésben.)

És így tovább.

Akármilyen hiányos a Nemzetközi Bíróság munkája, az azért nagyjából kiderült, mi minden történt a jugoszláviai háború alatt (beleértve a Nyugat súlyos hibáit, olykor bűneit és Jugoszlávia szomszédjainak ostoba viselkedését). Vannak ugyan fontos jelei az egykori hadviselő felek közötti megbékélésnek – az etnicista téboly is valamennyire bírálhatóvá vált –, de észlelhető az untig ismert jelenség: az ellenfélről minden rosszat föltételezünk (megtetézve kitalációkkal, rágalmakkal, rémmesékkel), a magunk csoportjával és magunkkal szemben semmiféle önbírálatra se vagyunk képesek vagy hajlandók. Elítéljük Gotovinát és Haradinajt, de ártatlannak véljük Mladićot – vagy megfordítva. Rendkívül unalmas.

Kolozsváron a polgármester (Emil Boc volt miniszterelnök) a városháza oktatási és kulturális főosztályának vezetőjévé nevezett ki egy Ionuţ Ţene (ejtsd: jonuc cene) nevű embert, aki Erdély-szerte ismert vasgárdista (Antonescu, Codreanu, Horia Sima nagy tisztelője), egy magyarfaló portál szerkesztője és fő publicistája, őrjöngően magyarellenes és antiszemita, szóval fasiszta – neki is szerepe volt benne, hogy a városi közgyűlés liberális (!) többségének támogatásával utcát neveztek el a háborús bűnösként elítélt Radu Gyr „költőről”, a Szt. Mihály Arkangyal Légió (ez a Vasgárda másik neve, de így hívták hivatalosan az orosz feketeszázakat is) „himnuszának” szerzőjéről. Sokan tiltakoztak a fasiszta politikus kinevezése ellen, így az USR nevezetű új párt szenátora, Mihai Goţiu, a kolozsvári értelmiség és egyetemi ifjúság, az RMDSZ: the usual suspects. (A Szamoson leúsztatott tiltakozó papírhajócskákat, amelyekből Ionuţ Ţene uszító szónoklatainak remixe szólt, összeszedette a hatóság.)

No meg persze azok is tiltakoznak, akiknek az égvilágon semmi kifogásuk nincs a Wass Albert-kultusz ellen. Az más.

Ionuţ Ţene ugyanúgy beszél, mint a nagyszerb értelmiségiek beszéltek a polgárháború előtt, vagy ahogy most beszél Kövér László a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének ülésén: tökéletesen valóságidegen, beteges képzelődések ezek. A jelentőségük viszont óriási. Az ellenünk (mindenki ellen, hiszen a szilárd helyzetű, gazdag nagyhatalmak jobboldali közvéleménye is meg van győződve a globális elitek ellene, ellenük irányuló összeesküvéséről, amely mindig a másik nemzet érdekeit szolgálja, és Kína, Oroszország, Amerika, Szaúd-Arábia, nem kívánt törlendő, van mögötte) szőtt komplott mindenekelőtt igazságtalanság. A román (magyar) bűnöket bezzeg nem hánytorgatják föl. A horvát (bosnyák, szerb) népirtásokat, „tisztogatásokat” bezzeg nem torolják meg. Mert a New York–Tel-Aviv–Brüsszel-tengely bezzeg a lengyeleket (ukránokat, oroszokat) preferálja. A kapitalizmus többé nem átfogó rendszer, hanem tudatos politikai akció: mögötte a hogyishívjákok állnak, akiknek (mint izéknek) a leleplezése percek kérdése.

Azt mondhatja az olvasó, hogy mindez csak duma, nem kell túlértékelni. Ámde a Ratko Mladić elítélése utáni hangulatban Ivica Dačić szerb külügyminiszter, a Szerb Szocialista (!) Párt elnöke kifejtette, hogy Szerbia soha nem fogja elismerni az önálló és független Koszovót, akkor se, ha ez Szerbia európai törekvéseinek a kudarcába kerül. (Ezt melegen üdvözli természetesen a román szélsőjobboldal, evvel is „leküzdve a magyar veszélyt”.)

Ezek a háború előtti szokásos hangok.

Ilyenkor a megbékélést mindig a másiknak kell kezdenie.

Ilyenkor mindenki sértődött, megbántott, megalázott.

Ilyenkor ropogó derékkal húzza ki magát az ember, és szúrós szemmel néz a sarokba, ahol az idegenszívű kísértet ólálkodik.

Az elemiben pedig elkezdődik a honvédelmi ismeretek oktatása.

 

2017. november 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Tovább

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

Tovább