2021. december 5. vasárnap
Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Egy híján száz

Szép lassan mindenüket elveszik, és még mindig csöndben vannak. Újabb és újabb adókkal sújtják őket. Fizetik a lecsapolási díjat, közben nem is csapolnak le semmit. Eladják a termőföldjeiket. Ellopják a gyáraikat. A szövetkezeteiket. A fizetéseiket. A nyugdíjaikat. Járhatatlanná teszik az útjaikat. A vasúti hálózat romokban hever. Az autóbuszai szétesnek. Elüldözik a lakosokat. Egri Emma:

Szerbia számára Vajdaság Szerbiához való csatolásának a napja a legfontosabb, legjelentősebb dátum. A Nagy Nemzetgyűlés döntése értelmében 1918-ban Vajdaságot Szerbiához csatolták. Ezt mondta az államelnökünk Újvidéken, és nem szakadt le az ég. A tartományi kormány több tagja is ott bólogatott. Egyetértettek a nagyfőnökkel. Egyetértettek a nagy szavakkal, azzal, hogy mennyire szeretnek bennünket, mennyire tisztelik a lakosokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek. Nem engedik meg a hatalmon lévők, hogy bárki is megalázzon bennünket.

Lehet ennél még jobban is? Egy olyan területről beszélünk, ahonnan mindenki menekül. A szélrózsa minden irányába. A szerbek is kutatják a magyar őseiket, tanulják a magyar nyelvet, magyar állampolgárságot kérnek. És megveszik az irányt külföldre. Mert az ígéretekből senki nem tud megélni. Mindenki éhes marad.

99 éve történt. Jövőre lesz a századik évforduló. 100 éve lesz, hogy 1918. november 25-én összeült Újvidéken a Nagy Nemzetgyűlés, és úgy döntött, hogy Bácska, Bánát és Baranya tovább már nem Magyarországhoz tartozik.  Elcsatolták a területeket. A Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. És mi történt?  Azóta már jó pár ország fennhatósága alá tartozott e vidék. Hogy hogy se, tévedett az államelnök. Magyarázza már meg neki valaki, hogy nem Vajdaságot csatolták Szerbiához... Nem is létezett.

A Vajdaságot Szerbia éléskamrájaként emlegetik. Régen etette a nagy Jugoszlávia lakosait is. Termett a búza, a kukorica, növekedtek csirkék, híztak a disznók. Pénzt vontak le a fizetésből Koszovó fejlődésére.

Okosak ezek ott Belgrádban. Tudják, hogy az itteni emberek szorgalmasak. Dolgoznak és hallgatnak. Kihasználhatók. Tűrnek. Szép lassan mindenüket elveszik, és még mindig csöndben vannak. Újabb és újabb adókkal sújtják őket. Fizetik a lecsapolási díjat, közben nem is csapolnak le semmit. Eladják a termőföldjeiket. Ellopják a gyáraikat. A szövetkezeteiket. A fizetéseiket. A nyugdíjaikat. Járhatatlanná teszik az útjaikat. A vasúti hálózat romokban hever. Az autóbuszai szétesnek. Elüldözik a lakosokat. Ellehetetlenítik az egészségügyi intézmények munkáját. Nincs orvos. Nincs mentő. Az ivóvíznek nevezett sárga lötty ihatatlan. Szegény Krivaja folyó haldoklik. Magyar tagozatokat szüntetnek meg. Egyre kevesebb a diák az iskolákban. A kultúrára, könyvekre már nem jut pénz. Sok helyen a tűzrevalóra, a húsra sem. Egyre több a munkanélküli. Egyre többen szorulnak szociális segélyre, családi pótlékra. A Vajdaságban megkeresett pénz Belgrádba megy. Onnan meg azután csurgatnak vissza valamit. És nem hallják a hangunkat a fővárosban... Nem akarják meghallani...

Persze, hogy örül Vučić. Mosolyog a magyar barátaival. Ontja szája a szép szavakat. Így szeretlek, úgy szeretlek. Közben meg megeszlek. Azt mondta, hogy jövőre Belgrádban örömünnep lesz a 100 éves évfordulón. Persze a Vajdaságban is, több héten keresztül különböző rendezvényekre kerül majd sor. Egy új múzeum építését is tervezik ebből az alkalomból, Hozzácsatolás Múzeuma lesz a neve. Tévésorozat, színházi előadás sem maradhat ki a sorból. A tartományi vezetők rögtön meg is választották a szervező bizottság tiszteletbeli elnökévé. Siralom. Autóbuszok százai indulnak majd a fővárosba. Mindenhonnan. A Vajdaságból is. Hány dinárért adják el a lelküket, akik elmennek majd tapsolni, zászlócskákat lengetni? Magyarok, és nem magyarok…

Mi hol fogunk gyászolni?

2017. november 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Közelségek, távolságok

De az az ádáz kizárólagosság, ami évek óta dúl körös-körül, a szüntelen fenekedés a határon túli >

Tovább

Vitatott szobor

A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget több esetben is megalázó politikájának része, hogy az SNS-t mindenben >

Tovább

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább