Ma Judit, Xénia, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Bomba – páncélkocsi 1:0
Bódis Gábor
Egy kis nosztalgia 1994-ből. A Beszélőben jelent meg a cikk. „A szankciók teljes megszüntetése még igen távolinak tűnik. Akárcsak a boszniai béke.”
A Boszniában dúló háború iránti egyre nagyobb közöny közepette csak nagyon kevesek kapták fel a fejüket azon hír hallatán, hogy a boszniai szerbek ismét megtámadták az ENSZ-csapatokat (ezúttal franciákat), és hogy válaszképpen a NATO-gépek megsemmisítettek egy szerb páncélkocsit. Az arra hivatott nemzetközi tényezők megfelelő megtorlásként értékelték az akciót, a boszniai szerbek viszont először azt próbálták elsütni, amit már néhányszor, hogy „a NATO polgári célpontot támadott”. Mivel az ilyenfajta dajkamese már korábban sem terjedt a palei főhadiszállás falain túl, jöhetett a keményebb ellenakció. A poraiból feltámadt Ratko Mladic tábornok (aki heteken át nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, ezért főként zágrábi lapok többször is halálhírét keltették) ultimátumot intézett az ott állomásozó ENSZ-csapatok parancsnokához, miszerint vagy bocsánatot kérnek a bombázás miatt, vagy ellenakcióra kerül sor. „Az ENSZ-csapatokat ezek után ellenséges egységeknek tekintjük” – mondta a mindig harcias Mladic, aki a Biztonsági Tanács által pénteken megszavazott büntetőintézkedéseket röviden így kommentálta: „Kellemetlen h
Ami Paléban kellemetlen hír, az Belgrádban valóságos örömujjongást váltott ki, legalábbis a hivatalos sajtó szerint. A Biztonsági Tanács ugyanis három határozatot fogadott el, és ezek közül az egyik a Jugoszlávia elleni szankciók enyhítéséről intézkedik. Persze a belgrádi sajtó (ismét) ügyesen elhallgatta, hogy a belgrádi és a podgoricai légikikötő megnyitása, illetve a nemzetközi kultúr- és sportkapcsolatok engedélyezése nem érinti a legsúlyosabb gazdasági büntetőintézkedéseket. A jugoszláv diplomácia (értsd: Milosevic) sikere azonban kétségtelen, s az otthoni használatra működő hivatalos sajtó sikerélményektől hangos.
A sikerre, még ha az kezdeti is, nagy szüksége van Milosevicnek. Akármennyire is gyenge a szerbiai ellenzék, nem elhanyagolható az úgynevezett nemzeti erők összefogásának kísérlete. Vojislav Kostunica, a Szerb Demokrata Párt elnöke kezdeményezte, aki a nemzeti érzület mutogatása terén az utóbbi időben Seselj csetnikvajdával vetekszik. Nos, az ötlet egyszerű: ha egyedül csak Szerbiában nem lehet „gyümölcsöző módon” összefogni a mindenhatónak tűnő szerb elnök ellen, akkor ki kell terjeszteni a szervezkedést „minden szerb területre”, azaz a „Boszniai Szerb Köztársaságra” és a „Krajinai Szerb Köztársaságra”. Kapóra jött az a körülmény, hogy Milosevic hirtelen hátat fordított Karadzicéknak, és ezzel „elárulta a szerb nemzeti ügyet”. Kostunica össz-szerb tömörítő kísérletére eddig a Radikális Párt vezetője, a már említett Vojislav Seselj mondott igent, akit a belgrádi városi bíróság a napokban ítélt 8 hónapos feltételes börtönbüntetésre egy korábbi ügye miatt (hívei társaságában összeverekedett a parlamenti biztonsági szolgálat embereivel). A Zoran Dindic vezette Demokrata Párt, amely szintén jeleskedik a nemzeti porondon, szokásához híven határozott igennel meg nemmel válaszolt. Természetesen az új tömörülés bízvást számíthat a boszniai szerb elit bizalmára, sőt a Milosevic által már régebben menesztett Milan Babic támogatására is, aki köztudomásúan Krajina második legerősebb embere, és a Zágrábbal szembeni erőteljesebb fellépés híve.
A Milosevic-féle szerb szocialisták mellé egyértelműen csak a Vuk Draskovic vezette Szerb Megújhodási Mozgalom sorakozott fel, ami két okból is fából vaskarika: egyrészt mert ez a párt a kezdet kezdetén kimondottan nacionalista alapokról indult, másodszor pedig azért, mert Milosevic éppen a Draskovic szervezte belgrádi tömegtüntetésen (1991. március 9.) vetette be a (volt) Jugoszláv Néphadsereg páncélkocsijait. Csak akkor még senki sem tudta, hogy az főpróba volt Horvátország és Bosznia előtt. Végül pedig Milosevic tavaly megverette és több hétig börtönben tartotta a Draskovic házaspárt.
Most viszont a szerb elnöknek nagyon is hasznára válhat az igen jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező Draskovic. Erre szüksége is lesz – amennyiben tényleg komolyan gondolja a békepolitikát –, mert a szankciók teljes megszüntetése még igen távolinak tűnik. Akárcsak a boszniai béke.
Következő cikk: A farokvadász felszabadítása (trumpizmusok)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tartuffe és Orgon
Mégis, az MNT elnökének nyílt levele a felháborítóbb, mert mint az autokrata rendszerek hatalmasságai, az „istenadta >
Vajdasági írók vajdasági írókról
Šnajder megható esszéje Krležáról viszont eszembe juttatja, hogy mitévő lenne az, aki antológiát akarna összeállítani ezzel >
Hajnal Jenő minden határt túllépett
Teljesen mindegy, hogy az MNT elnöke önkezdeményezésből cselekedett vagy felsőbb utasításra hajtotta végre az általa vezetett >
Kalmár Zsuzsa lemond MNT tagságáról
Mint az MNT Kulturális bizottságának a tagja, vajdasági színésznő, a Tanyaszínház részvevője főiskolai tanulmányaim előtt és >
A szívderítő buli részesei
És egyébként is, az ember vagy demokrata vagy forradalmár. Vagy nem? Akkor pedig nem marad más >
Hernyák: Milyen jogon veszik el a gyerekek hitét?
Előadásokat betiltottak már, de Hitler már meghalt, vagy nem? Sztálin is betiltott előadásokat, de ő is >
A Pásztor-világ második nagy kultúrbotránya
Az első kétségkívül a szabadkai Népszínház magyar társulata "betörésének" kísérlete volt egy szélsőjobbos káder kinevezésével. Ekkor >
A „párbaj”
Verekedésre nem került sor, csak kávéházi veszekedésre. Vuk Jeremić pártelnök szerint helyesebb lenne, ha egy tévévitában >
Magánszorgalmú dögök
Néha a gazda nagytakarít a vezérkarban. Most is éppen ilyesféle takarítás készül. Áldozatoknak nevezhetjük-e az akolból >
A tömegdemokrácia Achilles sarka a nép
Abból indulok ki, hogy mindenki személyesen felel az általa választott politikai elit bűneiért. Nem elég a >
Rezsimtelevíziós káderek
Hol vannak most ezek a „fiatal újságírók” és mikor kapnak munkalehetőséget, ha a „nélkülözhetetlen” nyugdíjjogosultak nem >
A demokrácia bohózat lett
Diktátorra többé nincs szükség, közeleg a diktátor nélküli diktatúra korszaka. Ilyennek tűnik az önkéntes szolgaság a >