Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Huszonhat évvel ezelőtt, a júliusi melegben a vukovári árkádok alatti kisbolt pénztáránál álltam, előttem egy néni csoszogott, és a boltos lánynak magyarázta: „Háború lesz, meglátod! Ilyen hatalmas szúnyogok utoljára 41-ben voltak, akkor is háború lett”. A pénztárosnő nyugtatta, vigasztalta, hogy „nem lesz háború, és ezek a szúnyogok különben sem csípnek…” Németh János (Szabad Magyar Szó):

Valóban érdekes, szitakötő méretű, szúnyogszerű bogarak szálldostak a levegőben, minduntalan az ember szemét célozták, de nem csíptek.

Ugyancsak 26 esztendeje már, hogy ősszel, Ószivácon, a Szenteleky Napokon Aleksandar Tišma íróval cigarettáztunk a bejárat előtt, és odahallatszott az ágyúzás. „Sokba kerül ez még nekünk” – mondta szomorúan a nagy szerb író.

Szintén 26 éve, november 18-án este aztán a Belgrádi Televízió riportere már a szétlőtt épületek elől jelentkezett azzal a hírhedtté vált mondattal, hogy „Vukovár romokban hever, de szabad!”

Novembernek ez a napja azóta számomra is a gyász napja, hiszen évekig jártam a Vuka folyó torkolatánál épült régi városba, Zágráb felé mindig megálltam ott, meg is aludtam a Dunav Szállóban.

A sorsom később úgy hozta, hogy gyerekeim miatt évente többször is ellátogattam a sokáig romos épületeivel a barbár cselekedetek egyfajta emlékművének számító Vukovárba, és láttam, ahogy az Európai Unió segítségével újjáépülnek a házak, egyre több elűzött régi lakó térhet vissza egykori otthonába.

Többször jártam az emléktemetőben is, ahol a rengeteg teljesen azonos kereszt látványa önmagában is elborzasztja az oda látogató idegent. Körbejártam a város jelképének számító, lyukassá lőtt víztornyot, és ismét megnéztem a romokból újjáépített Eltz kastélyt. Amolyan zarándoklatként az Ovčara birtokot, a tömeges kivégzések helyszínén berendezett emlékhelyet is meglátogattam.

Emlékeim egyetlen ezreléke is elég ahhoz, hogy gyásznapnak érezzem november 18-át.

Ezerszer ennyi személyes emlék sem elegendő azoknak, akik háborús bűnöket követtek el, vagy azok elkövetésére kényszerítették beosztottjaikat, hogy szembe nézzenek a tényekkel, a borzalmakkal. Ahogy Srebrenicát, úgy Vukovárt is örök szégyenfoltként hagyják utódaikra.

Az adatok, a halottak és sebesültek százai és ezrei, a rettenetes rombolás igenis értelmetlen és megbocsáthatatlan háborús bűn. A történészek dolga lesz tárgyilagosan megítélni az akkori eseményeket. A ma élők biztosan nem érik meg, hogy tárgyilagos, egyértelmű és tárgyszerű tényekkel alátámasztott értékelés kerüljön a kezükbe. Erre alighanem hosszú évtizedig kell még várni.

Őszintén sajnálom azokat, akiket kényszerítettek arra, hogy részt vegyenek Vukovár és a vukováriak legyilkolásában. A tényleges idejüket töltő kiskatonákat, az erőszakkal besorozott tartalékosokat. Valahol talán még a szabadcsapatok, álkatonai és félkatonai alakulatok tagjait is, a martalócokat, akik önként és dalolva mentek a Duna túloldalára. Tudjuk: amikor felkavarják a vizet, a szemét a felszínére kerül.

Biztosan nem egyedül emlékezem szomorúan november 18-ára a Dunának ezen az oldalán. Lelkiismerete talán még olyan honfitársamnak is megszólal néha, aki résztvevője volt Vukovár 87 napig tartó ostromának.

Aztán majd a Mindenható ítélőszéke előtt ki-ki számot ad cselekedeteiről.

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |