Ma Ágnes, Agnéta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
MagyarZó Pistike messéi
J. Garai Béla
– Már megint smucigoskodik, Zacsek – inté őt atata. – Nem volt maguknál skót a családban? Merthogy folyton saját önző érdekei szempontjából szemléli az országos ügyeket. J. Garai Béla (Magyar Szó):
(...) Ámde még Szurinámnál is izgalmasabb kérdés, hogy lesz-e újabb rendkívüli választás a belgrádival egy időben?
– Úgy látszik, tényleg igaz a kormánypropaganda, hogy kiváló eredményeket érünk el, ahogyan nap, mint nap tömik a fejünket a tévében – bólogata a Zacsek. – Annyira tele van az államkassza, hogy már azt se tudja a kormány, hogy mire költse el a milliókat.
– Honnan szedi ezt a marhaságot, Zacsek, amikor a minimális nyugdíjemelésre is alig tudták összekaparni a pénzt?
– Onnan, hogy ha nem így lenne, ha nem lenne kidobni való pénzük, akkor fel sem merülne, hogy tartsanak-e újabb előrehozott szkupstinai választásokat, amikor alig hét hónapja voksoltunk utoljára. Tudja maga, Gyula zomzéd, hogy mibe kerül egy ilyen szavazás? Olvastam, hogy a haladók öt éve alatt háromszor írtak ki rendkívüli választásokat, ami már alighanem Guinness-rekord! Mutasson nekem még egy országot, ahol minden félévben választanak képviselőket, csak azért, mert a kormánypártban úgy spekulálnak, hogy most még legyőzhetik az ellenzéket, és tovább tartósíthatják a hatalmukat.
– Na és, mit izgatja magát, Zacsek? Olyan fárasztó magának az a félévenkénti karikázás? Letörik a keze?
– Nem a fáradtságról van szó, hanem arról, hogy az említett három rendkívüli voksolásra nem kevesebb, mint 5,4 milliárd dinárt költöttek az államkasszából. Vagyis az én, azaz az adófizetők pénzéből! Méghozzá feleslegesen. Ez akkora hatalmas összeg, hogy egy új Duna-hidat lehetett volna építeni rajta, vagy tizenkét iskolát meg tizennyolc napközit.
– Már megint smucigoskodik, Zacsek – inté őt atata. – Nem volt maguknál skót a családban? Merthogy folyton saját önző érdekei szempontjából szemléli az országos ügyeket. Ha a kormány megítélése szerint az aktuális helyzet ezt így kívánja, akkor ehhez a megoldáshoz kell folyamodni, punktum. Kár lázadozni ellene. Lehet, hogy nincs is szükség arra az újabb Duna-hídra vagy iskolákra, napközikre.
– Nekem már tényleg nincs rájuk szükségem, de arra sem, hogy valakik a választások címén nyerészkedjenek.
Egy polgármester meglátogatja a szomszéd városban hivatali kollégáját, és elképedve látja, hogy milyen nagy lábon él. Bizalmasan megkérdi tőle:
– Pártbeliek vagyunk, áruld már el, hogy sikerült így megtollasodnod?
– Nos, látod ott azt a tízemeletes épületet?
– Látom.
– Az építésnél öt százalék az én zsebembe ment. Csináld te is így!
A kolléga hazamegy, egy fél év múlva ő látja vendégül a szomszédot.
– Le a kalappal előtted! Micsoda gazdagság, micsoda luxus! Hogy sikerült ez neked?
– Látod ott azt a hidat?
– Nem látom.
– Száz százalék.
PISTIKE, trópusi barát és skót spekuláns
Következő cikk: A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tizenhárom behívót kaptam
A fiam nem folytatja az én „mesterségemet”, itt áll az udvarban három traktor meg a teljes >
„Orbánnak jó Vučić politikája”
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – ismereteim szerint – ebben az esetben sem hallatta a hangját! >
Szempontok a börtönbizniszhez
Mint oly sokszor, engem csak a reformkorunk vigasztal. Wesselényi, a zsibói nagybirtokos ellenezte a jobbágyságot, nem >
Izzó türelmetlenség
Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt >
A szuperkapitalizmus kora
Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. >
Gombos a „megszállás” idején
Amikor megjöttek egy-egy rabló hadjáratról, mutogatták egymásnak a megszerzett zsákmányt. Marékszámra volt náluk arany ékszer, de >
A hatalmon maradás kísértései
Ha a módosítások nyomán jelentősen csökkenne az elnöki jogkör, annak az is lehet az oka, hogy >
Milyen támogatást élvez a szerb csatlós párt?
A VMSZ – amióta Pásztor István az elnöke – magyar pártként és érdekvédelmi szervezetként megszűnt létezni. >
Eldöntöttem, hogy maradok
Decemberben két díjjal is elismerte a hazai irodalmi élet a Kossuth-díjas Végel László vajdasági író eddigi >
Vallásháború Montenegróban
A füst amúgy már átszállt Belgrádba is, a tüntetők tűzijáték-rakétákkal lőttek célba a montenegrói nagykövetség zászlajára. >
Hajnalban jönnek érted…
„Kilátástalannak látom (a helyzetet Csókán), itt már mindennek vége van, a fiatalok külföldre mentek. Azt mondja >
Ez már úgyis történelem – és egy rossz emlék
Egy nevét nem vállaló dél-bácskai férfi pedig azt mondta nekem: Az akkori történésekről nem szívesen beszélek, >