2020. május 28. csütörtök
Ma Emil, Csanád, Vilmos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma

A kenyérrel sosem játszottunk. Tiszteltünk kellett, mert nagyapám munkája volt benne. Nem engedte, hogy galacsint gyúrjunk belőle. Ha leesett a földre, akkor felvette, megfújta, megpuszilta, és nem dobta ki. Sok mindenhez kenyeret evett. A szőlőhöz is. Egri Emma:

Munka után betértem a pékhez. Előttem egy néni állt, botjára támaszkodott. Alig csoszogott. Egy másnapos kenyeret kért. Az idősebb tulajdonos egy friss, meleg kenyeret csomagolt neki. Jaj, nekem nincs annyi pénzem, hogy mait vegyek, mondta a néni. Nem is kell, fogyassza jó étvággyal, válaszolta az eladó, majd visszacsúsztatta a néni által adott csörgős aprópénzt. A szebb napokat is megélt nyugdíjas könnyes szemmel hálálkodott, hogy már nem is emlékszik, mikor evett utoljára friss kenyeret. Ezen is spórol. Féláron veszi így. Beosztja napokra. Nem a kutyáit eteti vele, ő eszi. Szomorú, hogy ide jutottunk.

Mindenki spórol. A másnapos kényérből lesz a prézli, a bundáskenyér, a fasírt, a levesbetét. Kenyeret nem dobunk ki.

A kenyér ott van a szólásainkban, mondásainkban, a mesékben, az imáinkban. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Alapélelmiszer. Mindennapjaink elkerülhetetlen része. Az emberiség évezredes múltú tápláléka. Tisztelet is fűződik hozzá. Törődés. A kenyérnek van becsülete. Lelkileg és gyomorilag is táplál. Liszt, víz, só. Ennyi kell hozzá. Ez a titka. Jó kovászt kell készíteni, mondta annak idején a nagyanyám, amikor ott sündörögtem körülötte. A kovász csak víz és liszt keveréke. Ezt kell életben tartani. Folyamatosan törődni vele. Etetni, mint egy gyereket. Ha nem adunk neki lisztet és vizet, akkor rosszkedvű lesz, és nem kapunk finom kenyeret. Jó minőségű liszt kell hozzá. Jó búza. Eső, hó, napsütés. Szorgalmas földműves.

Még érzem az ízét nagyanyám kemencében sütött kenyerének. A ropogós héjú, friss, meleg kenyérnek. Keresztet vetett rá késsel, mielőtt felvágta volna. Nem volt benne élesztő. Százféle adalékanyag. Nem morzsolódott. Nem penészedett. Ha benyomtuk, felduzzadt magától. Olyan sűrű volt, nem ilyen lyukacsos, mint manapság. Még több nap múlva sem volt savanyú. A szakajtóban tárolta. Kacsazsírral megkente, hagymát szeletelt rá, megszórta pirospaprikával. Imádtuk.

A kenyérrel sosem játszottunk. Tiszteltünk kellett, mert nagyapám munkája volt benne. Nem engedte, hogy galacsint gyúrjunk belőle. Ha leesett a földre, akkor felvette, megfújta, megpuszilta, és nem dobta ki. Sok mindenhez kenyeret evett. A szőlőhöz is. Tejbe áztatva kanalazta. Táplál, laktat, mondta. Nem volt téma, hogy szénhidrátot tartalmaz. Hogy emiatt híznak el az emberek.

        A pékek hány könnyes szemű idős emberrel találkoznak, akik másnapos kenyeret kérnek? Akiknek nem jut a mindennapira?

        A pék bácsi megette már a kenyere javát. Lekenyerezett a hozzáállása. Lehet, hogy nincs keserűbb a kegyelemkenyérnél, de hiszem, hogy az idős néni jóízűen fogyasztotta el. Úgy kellenek az ilyen pillanatok, a jócselekedetek az ember sokszor szomorú életében, mint egy falat kenyér…

 

2017. november 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kékek és vörösök

Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási >

Tovább

Milošević, az úttörő

Milošević már a nyolcvanas évek végén, tehát harminc évvel ezelőtt kitalálta azt, amivel a mai zsebautokraták >

Tovább

A Magyar Mozgalom Szabadkán és Zentán indul

Az elnökség szerint azért, hogy legyen a magyar kisebbségnek választási lehetősége. Ezenkívül kérik a szavazókat, hogy >

Tovább

Küzdelem a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért

A nemzeti kisebbségi jogok területe dinamikus/változékony, illetve folyamatos átalakulásnak, javulásnak és rosszabbodásnak van kitéve. Ez a >

Tovább

Kaméleonok kora

Ma sok művész és író Kišsel próbálja kozmetikázni a múltját. Persze, mértékkel, óvatosan és igencsak ravaszul, >

Tovább

A náci irodalomról

A „La literatua nazi”-ról viszont Páger Antal jutott eszembe, noha a jó Téni bá épp nem >

Tovább

Hát egy magyar mennyit ér?

Legyek én is patetikus: nem egy román vagy magyar nemzetállam a mi jövőnk, nem is a >

Tovább

A románellenesség ellen

Sajnos hazánk nem egészséges. Milliók nem értik, miért néz ránk irtózattal a fél világ. Van ebben >

Tovább

30 éve (Keszég Karcsi)

Határincidens happy enddel. Az új főszerkesztő egy ideig vitte az addigi szerkesztéspolitikát, majd külső és belső >

Tovább

A Kúria a cigánygyerekeknek igazságot szolgáltatott

Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. >

Tovább

Nesze nektek intimizmus, mondja a koronavírus

Nem zárom ki, hogy születik néhány fontos mű is, csakhogy azok elsősorban nem csak a koronavírus >

Tovább

30 éve (5. rész)

Egy vita, amely akár manapság is folyhatna. Tartalmilag legalább is, de ma már, a pártsajtó korában >

Tovább