2018. január 22. hétfő
Ma Vince, Artúr névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma

A kenyérrel sosem játszottunk. Tiszteltünk kellett, mert nagyapám munkája volt benne. Nem engedte, hogy galacsint gyúrjunk belőle. Ha leesett a földre, akkor felvette, megfújta, megpuszilta, és nem dobta ki. Sok mindenhez kenyeret evett. A szőlőhöz is. Egri Emma:

Munka után betértem a pékhez. Előttem egy néni állt, botjára támaszkodott. Alig csoszogott. Egy másnapos kenyeret kért. Az idősebb tulajdonos egy friss, meleg kenyeret csomagolt neki. Jaj, nekem nincs annyi pénzem, hogy mait vegyek, mondta a néni. Nem is kell, fogyassza jó étvággyal, válaszolta az eladó, majd visszacsúsztatta a néni által adott csörgős aprópénzt. A szebb napokat is megélt nyugdíjas könnyes szemmel hálálkodott, hogy már nem is emlékszik, mikor evett utoljára friss kenyeret. Ezen is spórol. Féláron veszi így. Beosztja napokra. Nem a kutyáit eteti vele, ő eszi. Szomorú, hogy ide jutottunk.

Mindenki spórol. A másnapos kényérből lesz a prézli, a bundáskenyér, a fasírt, a levesbetét. Kenyeret nem dobunk ki.

A kenyér ott van a szólásainkban, mondásainkban, a mesékben, az imáinkban. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Alapélelmiszer. Mindennapjaink elkerülhetetlen része. Az emberiség évezredes múltú tápláléka. Tisztelet is fűződik hozzá. Törődés. A kenyérnek van becsülete. Lelkileg és gyomorilag is táplál. Liszt, víz, só. Ennyi kell hozzá. Ez a titka. Jó kovászt kell készíteni, mondta annak idején a nagyanyám, amikor ott sündörögtem körülötte. A kovász csak víz és liszt keveréke. Ezt kell életben tartani. Folyamatosan törődni vele. Etetni, mint egy gyereket. Ha nem adunk neki lisztet és vizet, akkor rosszkedvű lesz, és nem kapunk finom kenyeret. Jó minőségű liszt kell hozzá. Jó búza. Eső, hó, napsütés. Szorgalmas földműves.

Még érzem az ízét nagyanyám kemencében sütött kenyerének. A ropogós héjú, friss, meleg kenyérnek. Keresztet vetett rá késsel, mielőtt felvágta volna. Nem volt benne élesztő. Százféle adalékanyag. Nem morzsolódott. Nem penészedett. Ha benyomtuk, felduzzadt magától. Olyan sűrű volt, nem ilyen lyukacsos, mint manapság. Még több nap múlva sem volt savanyú. A szakajtóban tárolta. Kacsazsírral megkente, hagymát szeletelt rá, megszórta pirospaprikával. Imádtuk.

A kenyérrel sosem játszottunk. Tiszteltünk kellett, mert nagyapám munkája volt benne. Nem engedte, hogy galacsint gyúrjunk belőle. Ha leesett a földre, akkor felvette, megfújta, megpuszilta, és nem dobta ki. Sok mindenhez kenyeret evett. A szőlőhöz is. Tejbe áztatva kanalazta. Táplál, laktat, mondta. Nem volt téma, hogy szénhidrátot tartalmaz. Hogy emiatt híznak el az emberek.

        A pékek hány könnyes szemű idős emberrel találkoznak, akik másnapos kenyeret kérnek? Akiknek nem jut a mindennapira?

        A pék bácsi megette már a kenyere javát. Lekenyerezett a hozzáállása. Lehet, hogy nincs keserűbb a kegyelemkenyérnél, de hiszem, hogy az idős néni jóízűen fogyasztotta el. Úgy kellenek az ilyen pillanatok, a jócselekedetek az ember sokszor szomorú életében, mint egy falat kenyér…

 

2017. november 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hűtlen szerető

Nem fejtem ki, hogy mi a véleményem a Valentin-napról. Hogy rám ne csak a szerelmesek napján >

Tovább

Đole, szükségünk van rád!

Szükségünk van Đoléra, hogy legalább részben megállítsa a gyűlöletet. Hogy reményt adjon. Hogy egy helyen összegyűljön >

Tovább

Második vízkereszt Balaševićtyel

A nézőtéren üdvözölte azokat a barátait, akik szerepet játszottak a miloševići rendszer megbuktatásában és most is >

Tovább

Káoszelnök kormányleállásos évfordulója

A keményre lakkozott haj alatt egy még keményebb fej rejtőzik, amely számára kizárólag saját, „én-leszek-a-leghíresebb-ember-a-világon” célú >

Tovább

Tényleg 50 éve szeretjük Végel László Makróját?

A jugoszláv konzumszocializmus szülte tehát a magyar beatirodalom klasszikusát, melynek létrejöttéhez a kádári konszolidáció szolid, hétvégi >

Tovább

Naplójegyzetek –Fragmentumok

Ahogy látom, a politikusok az egyetemes magyarságról szónokolnak, amelyből kilúgozták a sajátos lokális identitást. Csak egyféle >

Tovább

Végel László: Egy makró emlékiratai

Arra jöttem rá Végel László első könyvének, az Egy makró emlékiratainak a befejezése után, hogy még >

Tovább

Derűs magyar politika

Erről az arkhimédészi pontról köszöntöm Orbán Viktort, aki lebukott: mindenki megtudta, hogy alapjában tisztességes ember, ami >

Tovább

Beköltöztem

Most hajnali két óra van. Nem tudok elaludni. Már fordultam balra, fordultam jobbra. Megszámoltam a sarkokat. >

Tovább

Madarak

Ha mind a kilenc fáról egyszerre felszállna az összes fekete madár, elkergethetnék a ragadozót a magas >

Tovább

„Diktatúra. Ennyire egyszerű”

1956-ban egyszer már elköszönt Magyarországtól Kasza László újságíró, a Szabad Európa Rádió egykori igazgatóhelyettese, most 80 >

Tovább

Megnyílt a melegedő Szabadkán

Sokan élnek embertelen körülmények között. Ha az időjárás zordabbra fordul, ha lehűl az idő, sok felnőtt >

Tovább