2022. január 22. szombat
Ma Vince, Artúr névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Értjük egymást?

Maradjunk emberek. Ne bántsuk egymást. A politikusok meg megérdemelnének egy maculát. Ha egyszer erre jársz, megreszkírozhatnánk, hogy a sanknál megigyunk egy slagos kávét… Hátha közelebb kerülnénk egymáshoz… Egri Emma:

Büszkén vallom, hogy délvidéki magyar vagyok. Fáj, hogy a magyar magyarok ellenségként néznek rám. Éreztetik velem, hogy más vagyok. Hiába van magyar útlevelem. Két darab piros passzusom. Nem tartozom közéjük. Igen, más vagyok. A balkáni mentalitás is beleivódott a testembe, a lelkembe. És ez így van jól. Gazdagodtam ezzel is. Használom az ë betűt. Nálam egyet jelent a szerelem, és egészen mást a szerelëm. Nem vagyok szerb. Itt is más vagyok. Kisebbségi. Mindenhol kisebbségi. Itt is, és odaát is. Olyan köztes állapotban vagyok. Így is nőttem fel. Két nyelvet tanultam. Két adást néztem. Két fajta irodalmat tanultam. Két fajta történelmet. Mindenből dupla volt: szokásokból, állami ünnepekből, országból. Most már állampolgárságból is.

Én még Tomidzserin nőttem fel. A hetvenes években. Reggel Tomidzseri, Maja, a méhecske, este magyar népmesék. Anyuéknak Dinastia meg Onedin család.  Öcsémmel az ambaszádor alá bújva ittuk a háromszög csokistejet szívókával. Rengeteget olvastam. A konnektorban volt ilyen bedugós kis kerek égőcském, hogy ne féljek a sötétben. Amikor elsötétült az ekrán, ennek a fényénél bújtam a pöttyös könyveket. Majd a csíkosakat. Az ágy alatt egy batrilámpa is lapult, ha már nagyon megfájdult a szemem, de még nem bírtam abbahagyni az olvasást, azt használtam. Egész nap kint lógtunk az utcán. Szerbek, magyarok. Együtt. Amikor hazaértünk az iskolából, levetettük a farmerkát, felhúztuk a trénerkát, egy akármilyen majicával, blúzzal, és már amott mentünk. Adidas papucsban flangáltunk, Startas patikában hódítottuk a legényeket. Bújócskáztunk, várat építettünk az árokba, klikkereztünk a piactéri asztalokon. Nem izgultunk, hogy másnap ellenőrző lesz. Elmagyaráztuk seperc alatt egymásnak a tananyagot. Másnap meg fogtuk a csipiszt. Hogy megússzuk a felelést. Hogy senkinek ne legyen intője. A friss levegő megtette a hatását. Nem voltunk gelvásak, betegkönyvre sem volt szükségünk. Néha egy kis gripa, de azzal sem rohantunk orvoshoz.

Szüleink a zadrugában dolgoztak. Vagy valamilyen firmában. Kaptunk ingyen könyveket, fizették az osztálykirándulásainkat. A családfő bukszájukba valahogy mindig került pénz. A Plitvicei-tavak, Dubrovnik, Szarajevó, Ljubljana, Zágráb, Mosztár benne volt a tantervben. Élőben is láttuk. Tizenévesen. Nem bazénban fürödtünk. Megengedte a családi budzset, hogy minden évben a tengerre menjünk. Kellett a sós levegő a szervezetünknek. Az étvágyunknak. Ott is ismerkedtünk. Szlovénokkal, horvátokkal, crnagóracokkal, boszanacokkal. Gúzsva volt mindenhol. Reggelente a dzsezvában forrt a víz. Szendvics után irány a strand! Feküdtünk a dusekon, kerestük a kagylókat, ki sem lehetett imádkozni bennünket a vízből. Délelőtt az én szüleim, délután az új ismerőseink csasztizták a 3 kugli fagyit a gyerekeknek. A borovnicás szokkot. A limenkást.

Az elemi iskola után jött a dóm. Az internát. A guszti szokkot felváltotta a bambusz. Az egyetemista éveink a háború jegyében teltek. Közben sverceltünk. Konyakot. Farmerkát. Vajkrémet. Mikor mit. Árultuk plasztik üvegekben a benzint. Vezánk volt már a szerb vámosoknál. Az egyik magyar meg mindig eurókrémet kért tőlünk. Túléltünk. Lediplomáltunk. Munkát kaptunk. Fizetést egyre kevesebbet. Maradtunk. Elmentünk. Innen is, onnan is. Régen sem volt minden szép és jó. Most meg még annyira sem az.

Sokszor nem értjük egymást. Magyarok és magyarok. A politika összeugraszt bennünket. Pedig olyan jól ellehetnénk. Én innám a pelinkovácot, te a jégert. Én mennék a Határ Diszkontba vásárolni, mert ha leáfázom, olcsóbban jövök ki. Te meg jönnél a szabadkai Buvljákra, mert szerinted itt olcsóbb minden. Az, hogy nekem siskám van, neked meg frufrud, hogy én karmonádlit eszek, te meg karajt, hogy én magasnyakút hordok, te meg garbót, nem érdekes. Maradjunk emberek. Ne bántsuk egymást. A politikusok meg megérdemelnének egy maculát.

Ha egyszer erre jársz, megreszkírozhatnánk, hogy a sanknál megigyunk egy slagos kávét… Hátha közelebb kerülnénk egymáshoz…

 

2017. november 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Húsz év – semmi változás!

A tisztában van-e az MNT és a VMÚE a magyar nyelvű média és tájékoztatás helyzetéért való >

Tovább

„Szégyelltük, hogy ott vagyunk”

A horvátországi Vukovár-Szerém megye három apró falujának 1991 őszén, a délszláv háború idején átélt gyászos története >

Tovább

„Az oktatási helyzet súlyosbodott”!

A VMPE – ismereteim szerint – az egyedüli délvidéki/vajdasági civil szervezet, amely (2012 óta) évente, kitartóan >

Tovább

A délszláv legenda

Bár a hivatalos propaganda mindent megtesz, hogy Titot kitörölje a történelemből, vagy pedig véreskezű diktátorként mutassa >

Tovább

Kétszeres NEM az alkotmánymódosításra!

A népszavazás a szavazók minimális részvételével is érvényes lesz. Sikeres pedig, ha a részvevők többsége igennel >

Tovább

Hagyományos szex-szimbólum

Azok a 60-as évek, amikor az emberek egy kis erotikus élményért moziba mentek! És amikor európai >

Tovább

Az alattvaló látomása

Előzőleg látta Aleksandar Vučić államelnök szenvedélyes tekintetét, amellyel kifejezte, hogy mennyire kívánta ezt a győzelmet. Állítása >

Tovább

Két malomkerék között

Az ilyesféle markáns nemzetállam-építés szükségszerűen elidegeníti a kisebbségi polgárokat a szülőföldtől. Ezt fokozza, hogy a nemzetállami >

Tovább

Önreklámozás (2.)

Varjú Márta, főszerkesztő a Magyar Szó a fejléce alá tűzte, hogy a „vajdasági magyarság lapja”, ami >

Tovább

Önreklámozás

A fiatal „politikusnak” – akinek a hátrányos rehabilitálási és vagyon-visszaszármaztatási törvényt is köszönhetjük –  még mindig >

Tovább

Tájékoztató csak szerb nyelven, cirill írással!

A referendum a nemzeti kisebbségi nyelven való nem teljes tájékoztatás szempontból, szerintem, már most megbukott! A >

Tovább

„Nem bízzák farkasra a bárányt” – de ilyen Pásztorra sem!

Ki kell végre konkrétan mondani: A magyar közösség hanyatlásának/leépülésének egyik oka az utóbbi évtizedben a Vajdasági >

Tovább