2019. október 21. hétfő
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

(Más) Napló 92.

„Kikerült a szerb jogrendből”

Kisebbségjogi témák

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A kormányrendelet egyébként nem rendezi a kollektív háborús bűnösség erkölcsi következményeit (az érintetteknek továbbra is személyenként kell lefolytatniuk a rehabilitálási eljárásokat), sem az anyagi oldalát (a károsultak – csupán a határozat alapján – nem kapták vissza az elvett vagyonukat, nem részesültek kárpótlásban). Bozóki Antal (Bozóki Antal blogja):

Október 27.

Változó oktatási törvények?

A szerb kormány elfogadta mind a nyolc módosítási indítványt, amelyeket a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) nyújtott be a köztársasági parlamentben napirenden szereplő oktatási törvénycsomagra. Az iskoláskor előtti, az általános és középiskolai szakképzésről szóló törvény módosításával, illetve a duális oktatásról szóló törvény meghozatalával az oktatási kerettörvényt kívánja összehangolni a képviselőház, illetve a kormány.

Fremond Árpád, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselőjének elmondása szerint a módosítási indítványok három csoportba oszthatók:

Az első csoportba tartoznak a nemzeti tanácsokról szóló törvényrendelkezések betartását szorgalmazó módosítási indítványok, illetve amelyek a nemzeti tanácsok hatáskörét hivatottak megóvni és megerősíteni. „Itt azt akartuk elérni, hogy a kisebbségi nevelési programokat továbbra is a nemzeti tanácsok véleményezhessék és dönthessenek róluk” – magyarázta a képviselő.

„A második csoportba tartozó indítványok a részarányos foglalkoztatás szempontjából fontosak. Például, amikor valaki állást keres, nem köteles nyilatkozni nemzetiségéről, ezért nagyon fontos végig követni, hogy a tanulmányait melyik nyelven végezte, tehát milyen szinten ismeri a kisebbség nyelvét.

A módosító indítványok harmadik csoportja a kisebbségi nyelvoktatás védelmére vonatkozik. Az volt a célunk, hogy a kétnyelvű oktatást ellehetetlenítsük, s megmaradjon az anyanyelvű oktatás” – nyilatkozta Fremond.

A képviselő hozzátette, hogy „a benyújtott indítványokat a tartományi oktatási titkársággal és a Magyar Nemzeti Tanáccsal (MNT) történt konzultációk után fogalmazták meg, a módosított törvények minden kisebbségi oktatásban alkalmazhatók lesznek, így bíztak abban, hogy elfogadásuk nem lesz kérdéses”.

Az elmondottakból az derül ki, hogy a VMSZ gyakorló szakmabeliekkel egyáltalán nem tanácskozott. (Az oktatási titkárságon és az MNT-ben is csupa VMSZ-esek, vagy a párthoz közeliek ülnek.)

Újabb információt nem találtam arról, hogy végül is mi lett ezeknek az indítványoknak a sorsa. Véleményt is csak a módosítások teljes szövegének ismeretében, illetve akkor lehet mondani, amikor ezek a törvények megjelennek a szerb Hivatalos Közlönyben. Akkor azonban már lehet, hogy késő lesz.

Október 28.

Nem mondtak le magyarságukról

Titelen megünnepelték a magyar művelődési központ (2016. október 1-je) megalakulásának egy éves évfordulóját. Az intézménynek különösen nagy jelentősége van a település magyarságának megmaradása szempontjából, mivel a helységben már több mint négy évtizede nincsen anyanyelvű oktatás.

– A több mint ötezer lakosú Titelen hatszáz magyar él. Az utcán azonban már csak elvétve hallani, hogy valaki magyarul beszél. Anyanyelvi oktatás híján a fiataloknak nem könnyű megőrizni a magyarságukat. A Titeli Magyar Művelődési Központ egyik legfontosabb célja az, hogy a helyi családokba visszakerüljön a magyar szó. Nem véletlen, hogy magyar nyelvtanfolyam indításával kezdődött a központ munkája – olvasható az eseményről szóló tudósításban.

Az, hogy „a jubileumi ünnepségre kicsinek bizonyult a központ székhelye (több mint kétszázan voltak jelen), így a helybeli szálloda nagytermében tartották meg”, arról tanúskodik, hogy a titeli magyarok nem mondtak le arról, hogy „közösségi életet teremtsenek maguknak, hogy ápolják anyanyelvüket, hagyományaikat”.

Október 29.

„Felkiáltójelnek szánjuk ezt az egyszerű fakeresztet”

Az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokra emlékeztek Járekon (Tiszaistvánfalván) és Csúrogon is.

Járekon a Duna menti svábok emlékműve mellett felállított fakeresztnél gyűltek össze az emlékezők, hogy elhelyezzék a kegyelet virágait annak a több ezer német, magyar és más származású ártatlan áldozatnak az emlékére, akik 1944 és 1946 között a gyűjtőtáborrá átalakított településen veszítették életüket.

A járeki táborban közel hatezer felnőtt, és ezer gyermek vált áldozatává az akkori gyűlöletnek, éhezésnek, a jugoszláv kommunista partizánhatóság által létesített koncentrációs táborban közel 200 magyar vesztette életét. Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke megemlékező beszédében kiemelte, az idén felavatott emlékmű elkészültét pártjuk politikai munkája előzte meg, az emlékhely szövege azonban nem tesz említést a magyar áldozatokról.

– Az emlékhely nem kis mértékben nekünk köszönhetően is, megépült, és méltó keretek között felavatásra került. Egyrészt örömet okozva mindannyiunknak, másrészt csalódást is okozva nekünk, magyaroknak. Hiszen rólunk megfeledkeztek. Azt kell mondjuk, ismerve az ügy részleteit, hogy szándékosan, hiszen a községi önkormányzat és a Duna menti Svábok közötti megállapodás eredetileg még tartalmazta a magyarokra való emlékezést is. Mint tudjuk, erről szó sincs! Az emlékhelynek sem a német, sem a szerb, sem a magyar szövege nem tesz említést a magyar áldozatokról – mondta Csorba.

Hosszú ideig láttuk a makacs ellenállást, amellyel megpróbálták letagadni az egykori haláltábor létét. Ez az ellenállás a német áldozatok vonatkozásában megszűnt, a magyarok tekintetében viszont tovább tart. A járeki tábor magyar áldozatainak emlékét mintha ki akarnák törölni a történelemből, pedig ami egyszer megtörtént, azt többé soha senki nem teheti meg nem történté.

Eredetileg azt szerettük volna, ha a járeki emlékmű valamennyi áldozatra egyként emlékezik, hiszen együtt szenvedtek és egymásra dobálva kerültek a tömegsírokba. Nem a mi vétkünk, hogy mégsem így történt, ez azonban nem jelenti azt, hogy ebbe bele is nyugszunk.

Egyelőre figyelmeztető felkiáltójelnek szánjuk ezt az egyszerű fakeresztet, de természetesen más lépéseket, józan, baráti javaslatokat is tenni fogunk a magyarok teljes értékű kegyeleti jogának érvényesítése érdekében, összhangban a szerb-magyar megbékéléssel és kitartóan jogaink vádelmében – tette hozzá a VMDP elnöke.

2017. május 6. óta – amikor felavatták a Duna meneti svábok emlékművét – ez volt az első reagálás arra, hogy az emlékmű, de még csak az emléktáblája sem jelzi a magyar áldozatokat Járekon. Csorba Béla és az emlékezők most nem csak, hogy megszólaltak, de „figyelmeztető egyszerű fakeresztet” is állítottak és „más lépések, józan, baráti javaslatok” megtételét is jelezték „a magyarok teljes értékű kegyeleti jogának érvényesítése érdekében”.

November 1.

A kutatás véget ért, az eredmény sehol

A bajmoki származású dr. Hornyák Árpád, a Pécsi Tudományegyetem, BTK Modernkori Tanszékének egyetemi docense, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a Szerb-Magyar Akadémiai Vegyes Bizottság magyar tagozata titkárának véleménye szerint a 1944/45. évi vérengzéseinek vajdasági magyar áldozatával kapcsolatos „lényegi kutatás a végéhez ért”.

– A vegyes bizottság úgyszólván takaréklángon működik, tevékenysége, legalábbis ami a magyar felet illeti, az eredmények publikálására és az áldozatok adatait tartalmazó adatbázis rendezésére korlátozódik – nyilatkozta dr. Hornyák. 

Dévavári Zoltán, az újvidéki egyetem docense a magyar állami televízió műsorában kijelentette, hogy „az 1944-ben a délvidéki magyarok ellen elkövetett mészárlásokat vizsgáló magyar-szerb vegyes bizottság kutatásainak valódi eredményeit az azok nyomán megvalósuló rehabilitálási eljárások jelenthetik, amelyek jelenleg sokszor megmagyarázhatatlanul lassan haladnak”. 

– 1944-ben terror működött, amelyek keretében az új államhatalom az összes potenciálisan ellenségnek nyilvánított emberrel, vagy társadalmi réteggel való nyílt leszámolást célozta: Ennek esett áldozatul 10.000-50.000 (a pontos számok máig nem tisztázódtak) délvidéki magyar, de több szerb is a hatalom áldozatává vált – mondta Dévavári.

A több éve alakult vegyes bizottság munkájának eredményét mindeddig nem hozták nyilvánosságra. Ma sem tudjuk az áldozatok megközelítő számát. A rehabilitált személyekről és eljárásokról se nincsenek összegző adatok.

Az eddigiekből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a szerb félnek megfelel az időhúzás, a tényfeltárás időben minél további elodázása. A magyar oldal sem mutatott különösebb érdeklődést, agilitást ezeknek a véres eseményeknek a tisztázása iránt.  

November 1.

Lesz-e Makovecz emléktorony?

Újvidéken, a Futaki úti katolikus temető végében lévő Katonatemetőben az 1944-ben és 45-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatokra emlékezetek.

– Arra, hogy Újvidéken magyar nemzetiségű embereket tömegesen kivégeztek, egy méltó, egyértelműen magyar áldozatoknak emléket állító emlékhelynek kell emlékeztetnie! Néha úgy érezhetjük, hogy továbbra is létezik az a politikai nyomás, amelyik az ártatlan magyarok kivégzésének tényét igyekszik elhallgattatni. Ehhez a vajdasági magyar pártok nem asszisztálhatnak – figyelmeztetett Csorba Béla, a VMDP elnöke.

Az újvidéki 1944/45-ös ártatlan áldozatokról való megemlékezés helyéről és formájáról – most, amikor város hajlandónak mutatkozik az emlékmű felállítására – a magyar pártok és közéleti szereplők között nem alakult ki egységes álláspont. Így kérdésesé vált a Makovecz Imre által a magyar áldozatoknak tervezett emléktorony megépítése. 

November 1.

„Kikerült a szerb jogrendből”

Az óbecsei katolikus temetőben lévő kopjafánál az 1944/45-ös ártatlan áldozatokra emlékeztek.

Ünnepi beszédet Kovács Elvira köztársasági képviselő (a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke) mondott, „aki emlékeztetett a szerb képviselőház 2013-ban elfogadott, az 1944-45-ös gonosztetteket elítélő nyilatkozatára, a 2013-as magyar és szerb államfői közös főhajtásra a csúrogi emlékműnél, valamint arra, hogy 2014-ben olyan kormányrendelet született, amelynek köszönhetően kikerült a szerb jogrendből a kollektív bűnösség elve”.

Ez a megfogalmazás még pontos is lehetne, de a háborús bűnösség terhe sajnos „csak a jövőre nézve” iktatták ki a jogrendből. A szerb kormányrendeletből ugyanis az következik, hogy a három magyar község (Csúrog), Zsablya és Mozsor) „kollektív bűnössége” nem visszamenőleg az 1945. évi határozatok meghozataláig szűnt meg, hanem csak a kormányrendelet meghozatalától számítva.

A kormányrendelet – szerb szemszögből – nagyon ügyesen lett megfogalmazva. – Mindenképpen nagy dolog az eltörlés, de jogászként tudom, hogy teljesen mást jelent hivatalosan az eltörlés a megsemmisítéstől. Tehát a törvényt (pontosabban: határozatok – B. A.) nem eltörölni, hanem meg kellene semmisíteni, úgy hogy annak (azoknak - B. A.) semmilyen hatásköre, következménye ne lehessen az elmúlt hetven évre visszamenőleg” – fogalmazott Guston András 2015. november 7-én (akkor Temerin leváltott polgármestere) a zsablyai lerombolt temetőben tartott megemlékezésen.

Ebből is látszik, hogy a vajdasági magyar közösségben eltérő vélemények fogalmazódtak meg a 2014. október 30-i kormányhatározat jogi jelentőségéről, hatályáról is. Egy véleményt képviselnek az aktuális politikusok és mást az áldozatok leszármazottai.

A kormányrendelet egyébként nem rendezi a kollektív háborús bűnösség erkölcsi következményeit (az érintetteknek továbbra is személyenként kell lefolytatniuk a rehabilitálási eljárásokat), sem az anyagi oldalát (a károsultak – csupán a határozat alapján – nem kapták vissza az elvett vagyonukat, nem részesültek kárpótlásban). És az sem mellékes, hogy szerb részről mindmáig nem hangzott el a bocsánatkérés, sőt még az „elnézés” szó sem, a második világháborúban a vajdasági magyarokat ért atrocitások miatt.

 

2017. november 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább