2017. november 19. vasárnap
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Várjuk a lavinát

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A haladópárt igyekszik kihasználni a pillanatnyi népszerűséget – pontosabban: vezetője népszerűségét -, hogy tartósan bebiztosítsa hatalmát, mielőtt közbe jönne valamilyen váratlan fordulat, és összeomlana a kártyavár. Egy ilyen kellemetlen fordulat lehetne a belgrádi vereség, ami gyökeresen megingatná a jelenlegi hatalmat. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

NEMZETI ÉRDEK. Igazán nem panaszkodhatunk mi itt, a kies Szerbiában: ha minden igaz, akkor hamarosan ismét részünk lehet egy újabb rendkívüli választások nyújtotta élvezetben. A harmadikban a haladópárti hatalom öt éve alatt. Arra, hogy a belgrádi helyi választásokkal egy időben országos voksolás is lesz, az esély ötven-ötven százalékos, ahogyan maga az elnök nyilatkozta a múlt héten. S ezzel bedobta a csontot a sajtónak, hadd rágódjon a témán.

Már megtanultuk: ez is Aleksandar Vučić kedvenc szórakozásai közé tartozik, mármint az, hogy mondva csinált dilemmákat vet fel, s a bizonytalanság gyötrelmeibe taszítja a jobb sorsra érdemes közvéleményt, hogy heteken át találgassa, milyen döntés is fog születni. Azaz, hogy ő milyen döntést fog hozni. Nikola Selakovićtól, az elnöki hivatal főtitkárától, a SNS magas beosztású tisztségviselőjétől már tudjuk, hogy a pártvezetőség lelkesen támogatja a rendkívüli választások ötletét, ám Vučić egyelőre hezitál, nem osztja társai véleményét.

„Elnökünk nem az az ember, aki elsietve hozza meg döntéseit” – mondta az odaadó pártfunkci, a poltronizmus mintaképe, majd folytatva vezetője magasztalását, hozzátette: „Ám ismerve őt, a döntés nem a SNS, hanem Szerbia, az állam és a nemzet érdekeit szolgálja majd”.

És ezzel eleve elhárította a leghalványabb gyanút is, hogy ne adj isten, pártérdekből latolgatják az előrehozott választásokat. Nem, hanem kizárólag nemzeti érdekből. Ha netán a rosszindulatú ellenzék ilyen alaptalan vádakkal illetné őket.

A belgrádi lapok azonban úgy tudják, hogy a haladók már megállapodtak első számú koalíciós partnerükkel, a szocialistákkal, hogy márciusban egy időben lesznek a belgrádi polgármesteri és a rendkívüli parlamenti választások. Jól értesült körökre hivatkozva az Alo c. tabloid ezt írta: a két párt egyetértett abban, hogy a március ideális időpont a kettős választások megtartására.

Hogy mi szükség van újabb előrehozott parlamenti választásokra az ezzel járó milliós költségekkel? Amikor még csak nyolc hónap múlt el a legutóbbi, áprilisi voksolás óta, amikor egy időben választottuk meg az elnököt és a szkupstina képviselőit? És amikor az ezt követően megalakult Brnabić-kormány csak a múlt hónapban töltötte ki mandátuma első száz napját? És amikor se kormányválság nincs, se árvíz, se földrengés, ami esetleg szükségessé tenné az újabb erőpróbát. Arról nem is beszélve, hogy minden felmérés azt mutatja, hogy Vučićék vetélytársaikat messze megelőzve 55 százaléknyi támogatást élveznek.

Éppen ez az egyik legfőbb indoka a voksolásnak. A haladópárt igyekszik kihasználni a pillanatnyi népszerűséget – pontosabban: vezetője népszerűségét -, hogy tartósan bebiztosítsa hatalmát, mielőtt közbe jönne valamilyen váratlan fordulat, és összeomlana a kártyavár. Egy ilyen kellemetlen fordulat lehetne a belgrádi vereség, ami gyökeresen megingatná a jelenlegi hatalmat. Ha viszont a belgrádival egy időben megtartanák az országos erőpróbát is, természetesen a nagyfőnök nevével a zászlajukon, akkor – kost was kost, mondaná a német - biztosnak látszik a siker.

Ennek fényében a képmutatás iskolapéldája az elnöknek az az állítása, amely az Insajder portálnak adott pénteki nyilatkozatában hangzott el, hogy tulajdonképpen az ellenzék követeli a rendkívüli választásokat… És hogy ő csupán igyekszik eleget tenni kérésüknek.

„Valahányszor kérték, megkapták” – hangoztatta Vučić az ellenzéki beállítottságú portál újságírójának, Brankica Stankovićnak a rendkívüli voksolás indokoltságát firtató kérdésére.

Aki egy kicsit is követi a belpolitikai történéseket, tisztában van vele, hogy ez, enyhén szólva, olyan messze van az igazságtól, mint Szerbia az uniós tagságtól. Az ellenzéki vezetők közül ugyanis senki sem állt elő ilyen követeléssel az utóbbi időben. Az oppozíciós tábor számára, megosztottságuk okán, ez inkább rémálom, mint óhaj, s ezzel nagyon is tisztában van a kormánypárt. Igaza van hát annak a jegyzetírónak, aki a napokban így jellemezte a haladópárti vezetőt: ha valamit tud vezetni, akkor az a kampány.

Más téren már közel se ilyen sikeres a működése. (...)

 

2017. november 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kettős állampolgárság, félelmek, jóléti soviniszmus

Számomra a kettős állampolgárság története a Konrád György–Végel László-féle felhívással kezdődött, még valamikor a kilencvenes években. >

Tovább

Megvannak az új ellenségek: Csányi Erzsébet és a doktoranduszok

Pásztor István ismét tüzet okádott és erre egy, alapjában véve ünnepélyes alkalmat használt ki: a VM4K >

Tovább

Huszonhat éve már...

Huszonhat évvel ezelőtt, a júliusi melegben a vukovári árkádok alatti kisbolt pénztáránál álltam, előttem egy néni >

Tovább

Vajdaság, elvándorlás és hazaszeretet

"Kanizsán és az egész Vajdaságban nagyon szorosan él együtt a két nemzet, igazi multikulturális közeg. Egyébként >

Tovább

Ebédszünet

A kolbászos krumplilevesben már nincs kolbász, a babgulyásban alig akad (nem gulyás, hanem) hús, a töltött >

Tovább

Nem szeretem a Felfedező hírfolyamot

Sok ellenzéki oldal, nemkormányzati és civil szervezetek, kis médiumok számára a Facebook az egyetlen lehetőség, hogy >

Tovább

Haladó-Mozgalom csörte

A hatalom részét képező VMSZ-es tanácsnoki csoport tagjai a vita során egyetlen egyszer sem szólaltak fel, >

Tovább

Holnaptól általános sztrájkba lépnek a postások

Holnap és még ki tudja meddig, ne menjünk a postára, ne szidjuk az alkalmazottakat. Ők csak >

Tovább

Népszavazás az emberi jogokról

Az egyenlőtlenség kultuszának „az idegenre” vetítése is klasszikus. Evvel sikerült elfogadtatni hajdan a gyarmatosítás nyilvánvaló igazságtalanságát. >

Tovább

MagyarZó Pistike messéi

– Már megint smucigoskodik, Zacsek – inté őt atata. – Nem volt maguknál skót a családban? >

Tovább

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma

A kenyérrel sosem játszottunk. Tiszteltünk kellett, mert nagyapám munkája volt benne. Nem engedte, hogy galacsint gyúrjunk >

Tovább

A művészet szabadsága vagy biodíszletté válás

Azon már nem akadok fenn, hogy a néptáncosaink biodíszletté váltak, politikai események kísérő programjain, még koszorúznak >

Tovább