Ma Sára, Márta, Márió névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Várjuk a lavinát
J. Garai Béla
A haladópárt igyekszik kihasználni a pillanatnyi népszerűséget – pontosabban: vezetője népszerűségét -, hogy tartósan bebiztosítsa hatalmát, mielőtt közbe jönne valamilyen váratlan fordulat, és összeomlana a kártyavár. Egy ilyen kellemetlen fordulat lehetne a belgrádi vereség, ami gyökeresen megingatná a jelenlegi hatalmat. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
NEMZETI ÉRDEK. Igazán nem panaszkodhatunk mi itt, a kies Szerbiában: ha minden igaz, akkor hamarosan ismét részünk lehet egy újabb rendkívüli választások nyújtotta élvezetben. A harmadikban a haladópárti hatalom öt éve alatt. Arra, hogy a belgrádi helyi választásokkal egy időben országos voksolás is lesz, az esély ötven-ötven százalékos, ahogyan maga az elnök nyilatkozta a múlt héten. S ezzel bedobta a csontot a sajtónak, hadd rágódjon a témán.
Már megtanultuk: ez is Aleksandar Vučić kedvenc szórakozásai közé tartozik, mármint az, hogy mondva csinált dilemmákat vet fel, s a bizonytalanság gyötrelmeibe taszítja a jobb sorsra érdemes közvéleményt, hogy heteken át találgassa, milyen döntés is fog születni. Azaz, hogy ő milyen döntést fog hozni. Nikola Selakovićtól, az elnöki hivatal főtitkárától, a SNS magas beosztású tisztségviselőjétől már tudjuk, hogy a pártvezetőség lelkesen támogatja a rendkívüli választások ötletét, ám Vučić egyelőre hezitál, nem osztja társai véleményét.
„Elnökünk nem az az ember, aki elsietve hozza meg döntéseit” – mondta az odaadó pártfunkci, a poltronizmus mintaképe, majd folytatva vezetője magasztalását, hozzátette: „Ám ismerve őt, a döntés nem a SNS, hanem Szerbia, az állam és a nemzet érdekeit szolgálja majd”.
És ezzel eleve elhárította a leghalványabb gyanút is, hogy ne adj isten, pártérdekből latolgatják az előrehozott választásokat. Nem, hanem kizárólag nemzeti érdekből. Ha netán a rosszindulatú ellenzék ilyen alaptalan vádakkal illetné őket.
A belgrádi lapok azonban úgy tudják, hogy a haladók már megállapodtak első számú koalíciós partnerükkel, a szocialistákkal, hogy márciusban egy időben lesznek a belgrádi polgármesteri és a rendkívüli parlamenti választások. Jól értesült körökre hivatkozva az Alo c. tabloid ezt írta: a két párt egyetértett abban, hogy a március ideális időpont a kettős választások megtartására.
Hogy mi szükség van újabb előrehozott parlamenti választásokra az ezzel járó milliós költségekkel? Amikor még csak nyolc hónap múlt el a legutóbbi, áprilisi voksolás óta, amikor egy időben választottuk meg az elnököt és a szkupstina képviselőit? És amikor az ezt követően megalakult Brnabić-kormány csak a múlt hónapban töltötte ki mandátuma első száz napját? És amikor se kormányválság nincs, se árvíz, se földrengés, ami esetleg szükségessé tenné az újabb erőpróbát. Arról nem is beszélve, hogy minden felmérés azt mutatja, hogy Vučićék vetélytársaikat messze megelőzve 55 százaléknyi támogatást élveznek.
Éppen ez az egyik legfőbb indoka a voksolásnak. A haladópárt igyekszik kihasználni a pillanatnyi népszerűséget – pontosabban: vezetője népszerűségét -, hogy tartósan bebiztosítsa hatalmát, mielőtt közbe jönne valamilyen váratlan fordulat, és összeomlana a kártyavár. Egy ilyen kellemetlen fordulat lehetne a belgrádi vereség, ami gyökeresen megingatná a jelenlegi hatalmat. Ha viszont a belgrádival egy időben megtartanák az országos erőpróbát is, természetesen a nagyfőnök nevével a zászlajukon, akkor – kost was kost, mondaná a német - biztosnak látszik a siker.
Ennek fényében a képmutatás iskolapéldája az elnöknek az az állítása, amely az Insajder portálnak adott pénteki nyilatkozatában hangzott el, hogy tulajdonképpen az ellenzék követeli a rendkívüli választásokat… És hogy ő csupán igyekszik eleget tenni kérésüknek.
„Valahányszor kérték, megkapták” – hangoztatta Vučić az ellenzéki beállítottságú portál újságírójának, Brankica Stankovićnak a rendkívüli voksolás indokoltságát firtató kérdésére.
Aki egy kicsit is követi a belpolitikai történéseket, tisztában van vele, hogy ez, enyhén szólva, olyan messze van az igazságtól, mint Szerbia az uniós tagságtól. Az ellenzéki vezetők közül ugyanis senki sem állt elő ilyen követeléssel az utóbbi időben. Az oppozíciós tábor számára, megosztottságuk okán, ez inkább rémálom, mint óhaj, s ezzel nagyon is tisztában van a kormánypárt. Igaza van hát annak a jegyzetírónak, aki a napokban így jellemezte a haladópárti vezetőt: ha valamit tud vezetni, akkor az a kampány.
Más téren már közel se ilyen sikeres a működése. (...)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >