2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hol ül Szerbia?

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Az igazság pillanata legkésőbb a 31. tárgyalási fejezet megnyitásakor következik be, amikor a kül- és biztonságpolitika, a közös védelem kérdései kerülnek napirendre. A csatlakozás szempontjából kulcsfontosságú fejezet meg sem nyitható anélkül, hogy ne számolnák fel a humanitáriusnak nevezett niši orosz-szerb központot. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Kevés külföldi vendég kavart akkora vihart Belgrádban, mint a múlt héten Brian Hoyt Yee. A State Departement európai ügyekkel megbízott helyettes államtitkára a két székről szóló példabeszédével komoly gondba ejtette az állami vezetést, ugyanakkor felszította az oroszbarátok és az uniós felzárkózás hívei között lappangó viszályt.

„Nem ülhet Szerbia egyszerre két széken” – hangzott a szókimondó amerikai Balkán-szakértő figyelmeztetése, amit a belgrádi gazdasági fórum szünetében hallhattak tőle az összesereglett újságírók. Méghozzá ékes szerb nyelven, nehogy az elfogult kormánypárti média esetleg félrefordítsa szavait. Majd angolul így folytatta: „Különösen, ha azok olyan távol vannak egymástól”, mármint azok a bizonyos székek. Ezután bővebben is kifejtette Washington félreérthetetlen üzenetét: az az ország, amely EU-s tagságra törekszik, világosan kifejezésre kell, hogy juttassa ezt a szándékát és nem egyensúlyozhat a két fél között.

Azt javasolta szerbiai partnereiknek, hogy tegyék fel a kérdést Oroszországnak: miben segíti Szerbiát az EU felé vezető úton? „Nem látjuk, hogy a diplomáciai státus megadása a niši orosz-szerb humanitárius központ személyzetének segítségére lenne Szerbiának, hogy elérje célját… Miért követeli ezt Oroszország? Miért gyakorol nyomást Szerbiára, hogy megadja neki azt, ami nem tartozik a normatívák közé a nemzetközi viszonyokban?” – hangoztatta az amerikai különmegbízott.

Washington ugyanis a niši központban egy orosz kémközpont kialakításának veszélyét látja, ahonnan az oroszok koordinálják felforgató tevékenységüket a nyugat-balkáni térségben, mint ahogyan a tavalyi montenegrói zavargások idején tették a Nyugat-barát podgoricai hatalom megdöntése céljából.

Hoyt Yee intelme - amit az Aleksandar Vučić elnökkel folytatott megbeszélésen is megismételt – akkora idegességet okozott belgrádi körökben, mintha azt a követelést tolmácsolta volna, hogy Szerbia haladéktalanul ismerje el Koszovó függetlenségét. A kormányt kiszolgáló tabloidok címoldalaikon riadóztatták a nagyközönséget: súlyos helyzet állt elő, Amerika ismét erőszakkal fenyegetőzik! Nyilván allúzió volt ez a húsz évvel ezelőtti NATO bombázásra. (...)

Aleksandar Vučić beismerte, hogy Amerika nélkül Szerbia nem számíthat prosperitásra, ám a tőle megszokott patetikával azt is hozzátette: de milyen ország lenne, ha nem ápolnák a szerb nép szabadságszerető hagyományait és nem dönthetnének önállóan jövőjükről? Amiből az is megfejthető, hogy mire számíthatunk a közelebbi és a távolabbi jövőben ebben az országban.

A szerb vezetőnek nyilvánvalóan körmére égett a dolog, a Nyugat és Oroszország közti balanszírozás, amit Hoyt Yee oly személetesen a két széken való üléssel jellemzett. Pedig tudni lehetett, hogy ezt nem lehet sokáig folytatni. Helyzetelemzők szerint az igazság pillanata legkésőbb a 31. tárgyalási fejezet megnyitásakor következik be, amikor a kül- és biztonságpolitika, a közös védelem kérdései kerülnek napirendre. A csatlakozás szempontjából kulcsfontosságú fejezet meg sem nyitható anélkül, hogy ne számolnák fel a humanitáriusnak nevezett niši orosz-szerb központot. A továbbiakban össze kell hangolni a külpolitikát, ami többek között azt jelent, hogy Szerbiának csatlakoznia kell az Oroszország elleni szankciókhoz. Ezzel viszont elveszíthetnék Moszkva támogatását Koszovó kérdésében, vagyis abban, hogy megakadályozzák Koszovó teljes jogú tagként való felvételét az ENSZ-be.

Ez azt jelentené, hogy végképp fel kellene adni a déli tartomány visszaszerzésének reményét.

A mostani szerbiai politikai légkört figyelembe véve nincs az a politikai elemző, aki meg tudná jósolni, hogy a belgrádi vezetés mikor szánja rá magát egy ilyen döntő lépésre, vagy egyáltalán hajlandó lenne ezt megtenni. Még mindig arra spekulálnak, hogy Brüsszel és Washington előbb-utóbb belefárad az oroszokkal való „testvéri kapcsolatok” ápolása miatti a figyelmeztetésekbe, és szemet huny a niši orosz központ működése fölött is. Vagy hogy új szakasz kezdődik Moszkva és az EU viszonyában, és Brüsszel nem lát majd veszélyt az orosz befolyás erősödésében Szerbiában.

Mert hogy erősödik ez a befolyás, ahhoz nem fér kétség. Számtalan jelből következtethetünk erre. Nemcsak abból, hogy a kifejezetten ruszofil Aleksandar Vulint védelmi miniszterré nevezték ki, hanem a közhangulatból is. A Putyintól ajándékba kapott harminc éves MIG-29-es vadászbombázók érkezését a közelmúltban olyan eufóriával kísérte a belgrádi média, mintha legalább is vadonatúj utasszállító repülőkkel lepték volna meg a déli testvéreket. És nem nagyjavításra szoruló harci eszközökkel, amelyek felújítására 185 millió eurót kell előteremtenie az országnak. A Szerb Nemzeti Banknak a külföldi befektetésekről készült kimutatása szerint 2016-ban az EU-országok összesen 1,2 milliárd eurót fektettek be Szerbiában, miközben Oroszország mindössze 60 millió eurót. Ám ezek az adatok nem jutnak el a patrióta érzelmű közvéleményhez, amely továbbra is meg van győződve, hogy Putyin a legnagyobb támogatónk.

Pedig ha Belgrád lemondana az uniós perspektíváról, akkor a hagyományos szerb-orosz barátság jegyében legfeljebb olyan könyöradományokra számíthatna az ország, mint a kiselejtezett vadászbombázók. De kinek nem érné meg, hogy közben Putyin megvédene minket az ármánykodó Washington nyomásától és az olyan bosszantó diplomaták látogatásától, amilyen Hoyt Yee?

 

2017. október 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább