Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Az állam megengedte a kisebbségi elitnek, hogy a saját »médiapiacán« úgy viselkedjen, mint a diktátorok. A nemzeti tanácsok – élükön a Magyar Nemzeti Tanáccsal – fő aktivitásai a sajtószabadsággal és a tájékoztatási többszólamúsággal ellentétesek.

„Kívánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését” – ez volt az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom napján közzétett Mit kíván a magyar nemzet néven elhíresült követelés első pontja. A követelés talán most még aktuálisabb, mint korábban volt. A kisebbségi sajtó szerbiai helyzetéről Nedim Sejdinović, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (VÚFE) elnöke nyilatkozott:

„Törvényszerű, hogy a kisebbségi sajtó ugyanazokkal a problémákkal szembesül, mint a többségi. A hatalmon levők a legtöbb esetben meghatározzák a tájékoztatási eszközök szerkesztéspolitikáját, függetlenül az alapítótól. A »megfelelő« nemzeti tanácsok gyakorlatilag carte blanche (aláírt üres papír) alapján felhatalmazást kaptak, hogy kényük-kedvük szerint szerkesszék a média- és a társadalmi színteret” – mondta Sejdinović. Szerinte egyik oldalról nézve a kisebbségi médiumok nehezebb helyzetben vannak a többségi tájékoztatási eszközökhöz viszonyítva, mivel az emberek elvándorlása miatt egyre kisebb a potenciális közönségük.

„Másik oldalról viszont egy kicsit jobb a pozíciójuk, mivel nincsenek közvetlen kitéve azoknak a fatális műveleteknek, amelyeket a Vučić által fémjelezett hatalom elkövet a szabad sajtó ellen” – nyilatkozta az VÚFE elnöke. Elmondta, nincsenek pontos adatok arról, hogy hány médium tájékoztat teljes egészében vagy részben kisebbségi nyelven is, de egyes becslések szerint Szerbiában mintegy kétszáz körül lehet a számuk.

„A mai napig nem tudjuk a privatizáció hatásait, főleg azért nem, mert még be sem fejeződött, s azok a törvénnyel szabályozott mechanizmusok, amelyeknek az lenne a feladatuk, hogy mérjék a magánosított, több nyelven sugárzó elektronikus médiumokban a kisebbségi program folytonosságát, egyszerűen nem működnek. Az állam kihátrálását a médiumokból sokkal előbb meg kellett volna valósítani. Nem lett volna szabad megvárni, hogy a médiumok privatizációja akkor történjen meg, amikor ebben az országban az utóbbi idők legrosszabb politikai csőcseléke uralkodik, amely karikatúrát csinál mindenből, amihez hozzáér.”

Az adatokra visszatérve, Sejdinović kitért arra is, hogy jelenleg 23, kisebbségi nyelvű lap jelenik meg, amelyeknek az alapítói a nemzeti tanácsok, s amelyeket a vajdasági adófizetők pénzéből támogatnak, valamint arra is, hogy a Vajdasági Rádió és Televízió kisebbségi szerkesztőségei évente 6600 órányi műsort készítenek, ennek valamivel a kevesebb mint a fele információs tartalom.

„Még véletlenül sem szabad a kisebbségi médiumok pénzügyi fenntarthatóságának a jelentőségét lebecsülni, de még ennél is fontosabb, hogy ezek a tájékoztatási eszközök a szakmai szabályok szerint működnek-e, nincsenek-e a politikai elit befolyása alatt, vagy egy pártközlönnyé silányultak-e, illetve hogy a polgárok vagy a politikai elit érdekeit szolgálják-e.”

Az VÚFE elnöke úgy gondolja, hogy nehéz a nemzeti tanácsok által alapított valamennyi médiumot egy kalap alá venni, mivel más-más a gyakorlat, de azt el kell ismerni, hogy azok dominálnak, amelyek a Vučić ellenőrzése alá tartozó, többségi tájékoztatási eszközökre hasonlítanak, azzal, hogy Vučić szerepét egy kisebbségi politikus vette át.

„Ilyen értelemben, a Magyar Nemzeti Tanács ellenőrzése alá tartozó sajtó a legrosszabb. Függetlenül attól, hogy a Magyar Nemzeti Tanács/VMSZ tagjai folyamatosan jajgattak a médiaprivatizáció miatt, most a hozzájuk közel álló újságírók és elemzők azt fogják mondani, hogy Szerbiában a kisebbségi tájékoztatásra vonatkozó törvényes rendelkezések a legjobbak a régióban. Ez minden bizonnyal azért van, mert az állam megengedte a kisebbségi elitnek, hogy a saját »médiapiacán« úgy viselkedjen, mint a diktátorok. A nemzeti tanácsok – élükön a Magyar Nemzeti Tanáccsal – fő aktivitásai a sajtószabadsággal és a tájékoztatási többszólamúsággal ellentétesek. Számukra kulcsfontosságú cél, hogy teljes és szigorú ellenőrzést valósítsanak meg a saját nyelvű médiatérben, s hogy még véletlenül se kerüljön be egy kritikus hang. Az a szomorú, hogy ezekben a törekvésekben nemcsak a szerb állam, vagyis a koalíciós partnerük, a Szerb Haladó Párt nyújt nekik támogatást, hanem egyes nemzetközi szervezetek is. Így például Szerbia a tárgyalási folyamat során, az Európai Unióval egyeztetett akciótervek szerint, vállalta a kisebbségi tájékoztatási eszközök támogatását és életben tartását, de egy szó sem esik a sajtószabadságról és a média többszólamúságáról.”

Sejdinović kitért a magyar kisebbségi közösség esetére, ahol nagyon sok problémát lát az újságírók elleni politikai támadások miatt, de kiemelte, hogy egy igen erős ellenállás is kialakult azoknak a részéről, akik a saját egzisztenciájukat is feláldozták csak azért, hogy a szakma szabályai szerint, ne pedig pártszolgaként végezhessék a munkájukat.

Arra a kérdésre, hogy mit szól a Szabad Magyar Szó megjelenéséhez, Sejdinović azt mondta, hogy ez egy lázadás a magyar nyelvű újságíró-társadalomban, s egyben egy jó példa a politikai nyomással szembeni ellenállására, valamint egy üzenet is, hogy nincs minden veszve.

„A Szabad Magyar Szóra a kollégáknak büszkének kell lenniük. Ez a jelenség azt bizonyítja, hogy ebben az országban van remény, de együtt kell harcolnunk, és nem adhatjuk fel. A Magyar Szó korábbi munkatársai igen nagy nyomásnak voltak kitéve, a VÚFE mindig támogatta őket, és a lehetőségeihez mérten segített. Eljött az idő, hogy már nagyobb mértékben, legalább az alternatív csatornákon keresztül népszerűsítsük az interkulturális tartalmakat, s hogy olyan partnereket keressünk, akik megértik, hogy a sajtószabadság problémája Szerbiában nem nyelvfüggő, hanem általános.”

„Ott, ahol van harc és ellenállás, ott élet és remény is van. Ott viszont, ahol béke és hallgatás uralkodik, ahol teljes az összhang az állam, a nemzeti tanácsok, a média és az újságírók között, ott már nincs semmilyen alternatíva. Lehet, hogy Észak-Koreában egy újságíró egészen jól él az átlaghoz képest, de ezzel egy probléma van: nincs ott se média, se újságírás, csak ezeknek a karikatúrái. Az egyik humoros szólás szerint »a pénz nem gond, mivel pénz nincs«, na kérem, ott, ahol a hatalom és a média mindenben egyetért, ott a sajtószabadság nem probléma, mert sajtószabadság nincs” – nyilatkozta a Családi Kör hetilapnak Nedim Sejdinović, a Vajdasági Független Újságírók Egyesületének elnöke.

Csábi Viktória (Családi Kör)

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |